A neurotipikusok miért ilyen unalmasak, egyformák és kiszámíthatók?

Ugyanazért, amiért az 5 éves Pistikének unalmas a felnőttek beszélgetése.

#anyamegyünkmááááár

Érdekes kérdés és a többi is. Sajnos gyerekkorom óta közdök szorongásos a egyéb személyiségzavarokkal. Bár ritkán megyek ki a Normálisak közé, de alapvetően nekem inkább istenemberek, vagyis olyanok akik rejtélyes módon olyanokat tudnak, amiket én nem. Persze viccből én is szoktam néha magamban vagy nagyon szűk körben félig gúnyosan de félig meg önironikusan mondani, hogy ,,ma is túléltem a Normálisok közé való kimenést'', de alapvetően szerintem változatosak, és csak látszólag a mi nézetünkből tűnnek unalmasnak.

ELmebetegebb szakaszaimban a világ egyszerűbb, de ezekben is inkább háromfelé, nem kétfelé oszlik. A Magamfajták (Nemnormálisok) meg a Normálisok mellett még rengeteg Sámán is van, jótékony, varázserejű kisugárzású emberek, akik képesek a depresziómat vagy szorongásomat föloldani. Ezek akár a Normálisok, akár a Magamfajták közül is kikerülhetnek, sokszor meg a kettő között vannak, de igazából nem is nagyon számít ez akkor már.

Kevésbé szorongósabb szakaszaimban néha megcsillan valami lehetőség a Normálisok képességei közül, ekkor jobban tagoltnak, változatosabbnak látom Őket is. Valószínűleg nem unalmas vagy merev az életük, de erre igazából nem látok rá, még jobb jobb pillanataimban is csak sejtésszerűen.

A többi kérdésben meg ebben a kérdésben is lehet sok igazság abban a részben, hogy a törzsi társadalmakban amúgy szerintem is lehet néhány érdekes dolog, am a mi szempontunkból is fontos, de engem e téren főleg a nyelveik érdekelnek, meg a hiedelmeviláguknak az a része, amely a természethez való viszonyt mutatja meg.