Hány évesen mondtátok azt, hogy egye meg a fene, nem érdekelnek a neurotipikusok és többé nem fogom maszkolni a másságom, neurodiverzitásom?

4

Amúgy tényleg nem, mert azaz autizmus skáláján egy pont.

Én azt mondom, hogy attól, hogy neurodivergens vagy egyáltalán nem vagy különleges, ettől a neurotipikusok se pesznek birkák meg nem tudom mik.

Kellően távolról nézve az emberek full ugyanolyan idióták, néhány kivételével, akik valóban csináltak is valamit (tudósok pl.). Az emberek 98%-ka kb. csak létezik és a saját kis problémáival van elfoglalva. Ez vagy te is, én is.

6

Mindenkinek nehéz, aki nem szerencsés

Az emberek sokfélék. Egészségi állapot szerint is. Az aggyal is ez a helyzet. De sokfélék ismeret, megítélés, önmagukról alkotott képzet alapján is. És sokfélék abban is, hogy dolgokat félreértenek. Továbbá vannak visszahúzódók, önmagukról keveset elárulók és vannak, akik szeretnek a figyelem középpontjában lenni.

Mindezeket és bármit el lehet mondani ékes magyar nyelven, hisz e nyelv kiválóan alkalmas még hangulatok kifejezésére is. De el lehet mondani úgy is, hogy jobbára idegen szavakat használunk (főleg angolt, latint) néhány magyar kötőszó kíséretében.

Én amondó vagyok, aki magyarnak született, ha teheti, beszéljen magyarul.

"Azért egy neurodiverz agy rendesen megnehezítheti egy ember életét."

Főleg, ha szerepet akar játszani.

Nekem Aspergeres a fiam, és ha a kisbarátai jönnek hozzá, mindenkit azzal fogadok:

- Érezd magad otthon! De ne viselkedj úgy, mint otthon!

Osztálytársai közül is vannak Aspergeresek, és az >érdekes< szülők ezt titkolják. És hol levetetik a gyerekről a diagnózist, hol mennek a Nevelési Tanácsadóba, hogy legyen diagnózisa, mert a felvételin úgy kapja meg a kedvezményeket. Szegény gyerek meg nem tudja, hogy most lehet-e önmaga, vagy sem.

De ha Aspergeres vagy, kérdező, tudjál róla, hogy nehezen megy a hazudás és a szerepjátszás. Én is azt mondom a fiamnak, hogy mondja el bátran, hogy ő Aspergeres. Nem szégyellnivaló ez. Az autizmusos sapkát is szokta hordani, amit vettem neki. [link] A tanárai, és a diáktársai is tudják, mert elmondta ő is nekik, meg persze mi is felkészítettük a tanárokat. Sokat fejlődött az utóbbi években, és ez nem csak a serdülőkor miatt van. Rendszeresen járunk pszichológushoz is, és a fiam is hajlandó a technikákat megtanulni, hogy a nagy konfliktusokat elkerülje. A többiek is hagyják, hogy kilépjen a konfliktus-helyzetből, és eltávolodjon tőlük. A tanárok is kiengedik az óráról a folyosóra lehiggadni, ha valami felidegesíti. Szóval aktívan tanulja, hogyan kell viselkedni közösségben. Ha már a gesztusokból és az arcjátékról nehezen olvassa a másik ember érzéseit, elvárásait... és nem veszi észre mióta untatja, de nagyon a történetével a másikat.