Milyen világ az amelyben az üzlet és pénz feljebbvaló mint a gyerekeink egészsége?

7: Azért nem megoldás, mert holnap megjelenik valami más, ami szintén hülyeségre neveli a gyerekedet, és akkor verheted az asztalt majd amiatt is. Ennek soha nem lesz vége.

Ha pedig tényleg csak 1-2 órát vagy képes a gyerekeddel tölteni hetente, akkor szerintem mélyedj magadba, hogy hol b.tál el és mit, mert ha nem tudsz időt szakítani a saját gyerekedre, ehelyett azt várod el mindenki mástól, hogy nevelje helyetted fel, azzal jól nem tud járni sem a gyerek, sem te.

> Az meg csöppet se zavarjon, hogy ezek az alkalmazások nagyon súlyos függőséget okoznak mert szétszedik az agy dopaminrendszerét.

Ez nyilván egy olyan probléma, amivel tényleg érdemes lenne társadalmi szinten foglalkozni. De ez meg nem TikTok specifikus, ez minden internetes médiumra érvényes a Facebooktól a Gyakori Kérdésekig. De nem is csak az internetre igaz ez, a tévének is van hasonló hatása, arra is rá lehet függni. De akár az olvasásra is. A feladvány az az, hogy hogyan csökkentsük a káros hatást úgy, hogy közben megmaradnak a pozitívumok. Mert sokszor egy osztálynak, egy focicsapatnak vagy egy néptánccsoportnak is a közösségi médiában van fő kommunikációs felülete, elvégre ezek elsősorban kommunikációs eszközöknek lettek kitalálva.

> De persze a nevelés biztos jobb megoldás mint kivonni a forgalomból a heroint, kokaint, tiktokot, tindert, instagrammot és hasonló szarokat.

Nem jó analógiák ezek. A kokainnak, heroinnak nincsenek alapvető pozitív hozadékai (aki fogyasztja, annak is csak rövid ideig). Az, hogy egy Messenger csoportban földrajzilag egymástól távol levő, eltérő időben ráérő emberek meg tudnak szervezni valamit (mondjuk egy tábort vagy egy osztálytalálkozót), annak azért van komoly pozitívuma.

> Ha korhatárhoz kötött lenne a regisztráció az miért nem lenne jó megoldás?

A TikTok esetén korhatárhoz van kötve, 13 év alatti gyerek nem regisztrálhat. De nyilván észszerű mértékben lehet csak ellenőrizni ezt. Itt a GYK-n is csak az regisztrálhat, aki elmúlt 16 éves. Aztán mégis lépten-nyomon botlasz bele tizenpár évesekbe, vagy fiatalabbakba, mert lazán beikszelik, hogy igen, elmúltam akár 99 éves is, ha csak az kell.

> Hogyan neveled a gyerekeket ha nem vagy otthon a nap túlnyomó részében és max hétvégén látod a gyerekeid néhány óráig, amikor viszont példásan viselkednek.

Ha már a probléma forrását keressük ez nagyobb probléma. De amúgy lehet hétköznapokban is időt fordítani a gyerekekre. Meg az sem mindegy, hogy milyen minőségű az az együtt töltött idő. Lehet a tévét is bámulni órákig együtt, meg lehet valódi kapcsolatot is teremteni a gyerekkel, átadni neki az világképednek, az értékrendednek a morzsáit, akár megvitatva azt, hogy mit gondol erről vagy arról. És ehhez nem is biztos, hogy naponta órák kellene, ha ki van alakítva a napirendben csak 5–10 percnyi *valóban* együtt töltött idő – akár csak azzal, hogy elmész a gyerekért az iskolába –, akkor azzal is nagy hatást lehet elérni.

Meg a régi paraszti kultúrában sem volt a szülőknek hű de sokat foglalkozni a gyerekekkel. De ott volt a nagyszülő, sokszor a gyerek nem a szüleitől, hanem a nagyszüleitől tanult. Az, hogy a mobilitás jegyében feladjuk a nagyszülők közelségét, mert a kényelmünk kedvéért is, hiszen egy szorosabb kapcsolat a nagyszülőkkel nyilván gyakrabban vet fel konfliktushelyzeteket, az is lehet probléma, de nem a TikTok okozta ezt a problémát. A TikTok csak kitöltötte az általunk kiüresített helyet és időt.

Egészen biztos vagyok abban, hogy NEM a tiktok hibája, hogy ezek a gyerekek öngyilkosak lettek. Egy mentálisan egészséges személy, még ha kamasz/gyerekkorú is, NEM fog tettlegességig eljutni azért, mert belefutott pár szuicid hajlamú videóba a tiktokon.

Nagyon könnyű ujjal mutogatni, és hárítani a felelősséget, de a kedves szülőknek, bármennyire is nehéz, de a saját házuk táján is körbe kellene nézni, és szemügyre venni, vajon ők mit rontottak el!

Természetesen nem ismerem a konkrét helyzet konkrét körülményeit, de nemcsak a tiktok meg a nagyvállalatok működése az, ami társadalmi szintű probléma, hanem a gyereknevelés kérdése is - mind egyéni, mind intézményesített szinten.

Igen, mindannyian nagyon sokat dolgozunk, reggeltől akár 6-ig, 7-ig is. De aki gyereket vállal, az azt is vállalja, hogy saját maga onnantól kezdve csak másodlagos. És ez nem abban merül ki, hogy először az ő táljába teszem a levest, meg megveszem neki a huszonhatodik porfogót, hanem abban is, hogy ha hulla fáradtan hazaesek melóból, akkor is kutya kötelességem törődni a gyerekkel (mert ez az ő érdeke, az ő igénye, az ő szükséglete).

Nem feltétlenül órákat, és nem feltétlenül kivétel nélkül minden nap (tanulja meg azt is a gyerek, hogy NEM érhető el a szülő MINDEN helyzetben akkor sem, ha fizikailag épp jelen van). De legyen elérhető elégszer.

És itt a fő probléma: nincsenek megtanítva az emberek, hogy kell szülőnek lenni. Egyáltalán: hogyan kell kezelni az emberi kapcsolatokat?

Ezt sokkal fontosabb lenne tanítani az iskolában, mint a gyűrődés-vetődést, az egyszikű-kétszikűt, a kovalens kötést, meg a Voltairet...