A fiatalabb generációkból (Z, Alfa) érzéketlenebb, nácibb, materialistább felnőttek fognak válni mint az előző generációk?

#3 Egyrészt minden létező generáció ezt gondolta a fiatalokról. Kutatók szerint ennek az az oka, hogy egy generáció felnő bizonyos körülmények között és az ösztön azt diktálja nekünk, hogy ha mi "ebben" jól felnőttünk, akkor ez így tökéletes, így jó. Aztán amikor a következő generáció ettől eltér, akkor jön a pánik, hogy az rossz, mert eltér a bevált, biztosan működő dolgoktól. De attól az még nem rossz, csak más.

Mellesleg ha arra asszociálunk, hogy egy generáció tönkreteszi a dolgokat, akkor az már rég megtörtént és a boomerek én keresd a hibát. Magasan a legjobb példa erre az USA. A depresszió után elindult egy fejlődés, ami a második világháború utáni években csúcsosodott ki. Ekkorról származik az "amerikai álom" kifejezés, mert az élet hihetetlenül egyszerű volt. Egy sima egyszerű hétköznapi munkás családot alapított 22-25 évesen és egyetlen fizetésből (hisz akkoriban a nők még nem nagyon dolgoztak) vettek egy relatív nagy családi házat. Ebbe született bele a boomer generáció, az 1980-as évektől ők vezetik az országot. Meg lehet nézni, hogy mi lett belőle, hova süllyedtek.

Érdekes, én pont az idősebbeknél látom azt, hogy érzéketlenek, mereven ragaszkodnak az értékeikhez, híján vannak az empátiának (tisztelet a kivételnek, ez inkább trend, amit írok, nem abszolút, mindent átszövő igazság).

Nem tetszik valami? Paff egy pofon oszt majd megtanulja!

B*zi? Paff egy pofon oszt majd kinövi!

Ne nyafogj már, mint egy hisztis kislány!

Beverted a lábad? Ne sírjál, katonadolog!

Ugye ismerős...

Szerintem a mai fiatalok nagyon is érzékenyek, csak sajnos nem igazán tudják ezt kifejezni. A szociális készségek terén gyengébbek (hisz a szocializációjuk alapján nem a szülő és kortársakkal való face-to-face kapcsolattartás jelenti, hanem az elektronyikus eszközök, TV, PC, okostelefon), másfelől bizonyos témákban jóval nyitottabbak és elfogadóbbak, mint az idősebb generációk.

47 éves vagyok. Tizenéves koromban voltak punkok, skinheadek, miegyebek. A legtöbbjük ma konszolidált állampolgár, sőt egy részük szintén csóválja a fejét, hogy „ezek a mai fiatalok…, bezzeg az én időmben…”.

De ez a talmi fénytörés már Platónnál is megvolt, meg szerintem azóta szüntelenül. Mondta-e bármelyik generáció az azt követő generációkról, hogy „ez igen, ezek a mai fiatalok sokkal jobbak lesznek, mint mi voltunk”?

Akkor mi okozza ezt? Egyrészt egy középkorú vagy idősebb ember hajlamos a mai fiatalokat nem ahhoz hasonlítani, amikor ő volt fiatal, hanem ahhoz, amivé így idősebbé vált. Ja, jó esetben az ember az élete során fejlődik, bölcsebbé válik, az, hogy a fiatalok nem rendelkeznek még ezzel, az nem azt jelenti, hogy nem is fognak, hanem hogy még nekik is el kell jutni bizonyos felismerésekig, szert kell tenniük azokra a tapasztalatokra, amikkel az idősebb ember már szert tett.

Meg magunkban, meg a hozzánk közelállókban hajlamosak vagyunk az értékeket, pozitívumokat kiemelni. Míg teljesen idegenek estében – a fiataloknál is, az idősebbeknél is – leginkább a negatívumok szúrnak szemet. Könnyebb észrevenni azt, meg jobban meg is marad az emlékeinkben az, aki hangosan hallgatja a zenét a buszon, mint azt, aki elmélyülten olvas egy könyvet a padon ülve.

Másrészt a világ változik. A következő generáció más lesz idősebb korára is. Ez tűnhet úgy, mintha rosszabb lenne, de valójában csak más. Édesanyám anno ódzkodott számítógépet venni nekem, mert hát az drága játék. Meg rosszallóan nézte, hogy „a gépet nyomkodom”. Én meg a programozás csínját-bínját próbáltam megérteni, megtanulni. Komolyan akkor kezdte venni a dolgot – bár akkor sem teljesen értette –, mikor egy számítástechnika újság pályázatára beküldött programjaimmal nyertem egy egy hetes számítástechnika táborozást. (Nem csoda, hogy informatikus lett belőlem.) És bár lehet az élmény az volt, hogy ha engednék, más sem csinálnék, mint a gépet nyomkodnám, ahhoz képest befutottam egy egész szép néptáncos karriert, bár amatőr szinten, de játszok néhány hangszeren – egy ideig volt egy amatőr rockbandánk is –, megkedveltem a túrázást, egész jól főzök, elmélyedtem a filozófia rejtelmeibe, és igyekszem az egyre szélesebbé vált érdeklődési körömet rendszeresen mélyíteni, a szépirodalomtól a sakkig, a várostörténettől a zeneelméletig, a barkácsolástól a politikáig. De ja, én voltam az a fiatal, aki más sem csinál, mint a számítógéppel „játszik”.

(Nota bene a mai fiatalok egy jelentős része már most előbbre jár, mint ahova a korosztályunk többsége jutott. Pl. környezettudatosabbak, egészségtudatosabbak, kritikusabbak és aktívabbak a negatív következményekkel járó döntésekkel, jelenségekkel szemben. És amúgy sokuk pont a mi hibáinkból tanulva sokkal elutasítóbb a szélsőséges gondolkodással, az anyagelvűséggel vagy éppen a szolgalelkűséggel szemben. Persze van bőven ellenpélda is, meg néha az egyik negatív tényezőt egy másik cserél le – pl. a tévék szappanoperáit a TikTok – de néha meg tudok lepődni, hogy egy értelmesebb fiatal mennyivel átgondoltabban és meglehet talán bölcsebben áll egy-egy dologhoz, mint ahogy anno mi tettük hasonló életkorunkban.)

Épp ellenkezőleg: a sok érzékenyítésnek, feminizmusnak meg a nagy kényelemnek köszönhetően sokkal érzékenyebbek leszenk, tulajdonképpen egy normális ember nehezen fog tudni velük kijönni, mert minden szóra ugrani fognak. Ez az anyámasszonykatonája mentalitás már az Y generációban is érezteti hatását, de igazán a fiatalabbakat fogna megfertőzni.

Amit Mark Manson, a világhírű blogger leírt egyik könyvében a "kék pont effektustól", tökéletesen teljesedik.

"A fiatalabb generációkból (Z, Alfa) érzéketlenebb, nácibb, materialistább felnőttek fognak válni mint az előző generációk?"

á. ha vegytiszta rasszizmust akarsz, beszélgess 1930-as években született emberekkel (ha még van a környezetedben). őket nem lehet felülmúlni náculás terén.