Hogyan kell helyesen felolvasni, kiejteni a hexadecimális számokat magyarul?

Nem, nem helyes!

Cé-ef-bé-nyolc a helyes!

Valójában Cénégyezerkilencvenhat-efkettőszázötvenhat-Bétizenhat-nyolc, ha a helyiértékeket is ki akarod mondani.

A szám az az, ami. De sokféleképpen lehet leírni:

53 176

L̅MMMCLXXVI

5,3176 * 10⁴

CFB8₁₆

1100 1111 1011 1000₂

2³⋅17²⋅23¹

De nem mindegyikhez tartozik konszenzusos kiejtés is. De szerintem a hexadecimális számoknál lehet alapul venni azt, ahogy a római számokat szokás kimondani, azaz egyszerűen csak felsoroljuk a számjegyeket: cé-ef-bé-nyolc

> Pl. CFB8: Céezer-eFszáz-Béven-nyolc helyes lehet?

Semmiképpen nem, hiszen a C az 12-t, az F 15-öt, a B 11-et jelent, tehát tulajdonképpen azt mondanád, hogy tizenkétezer-tizenötszáz-tizenegyven-nyolc. Vagy kicsit van egy olyan érzete a dolognak, mintha arról van szó, hogy:

12 * 1000 + 15 * 100 + 11 * 10 + 8

Ami így nyilván nem helyes, hiszen amiről szó van az:

12 * 4096 + 15 * 256 + 11 * 16 + 8

a római számokat mióta mondjuk "számjegyenkent betűzve"?... :-o

vé í í í edik kerület?...

iksz vé í edik század?...

iksz iksz iksz í í í edik nyári olimpiai játékok?...

dehogy.

(persze, ha speciális okból betűzni akarom, pl. oktatásban, az más, de a szokásos kiejtés az simán az érték kimondása)

> a római számokat mióta mondjuk "számjegyenkent betűzve"?

Igen, mikor valódi számot takar – kerület, század, sorszám, évszám –, akkor nyilván nem betűzzük, hanem kimondjuk azt a számot, amit jelent. (És ahogy látom, mintha írásban is kezdenénk átszokni itt is az arab számokra, pl. 16. század, vagy az évszámokat is egyre ritkábban írjuk római számmal. Persze valahol meg ragaszkodunk a római számhoz, pl. Budapest kerületeinél vagy a királyok sorszámozásánál.)

De mikor a kérdés pont az, hogy amúgy az adott római szám milyen számot takar, akkor szokták betűzni. Igen, jellemzően az oktatásban. Vagy pl.: „Én már elfelejtettem, hogy hogyan is kell kiolvasni a római számokat. Nem tudod véletlenül, hogy milyen számot takar az, hogy dé-cé-cé-iksz-el-vé-i?”.

Ne már... A kérdés pont az volt, hogy hogyan mondjuk ki a számot egy természetes helyzetben, amikor az értékét akarjuk mondani... Vagyis a te szavaiddal: "amikor valódi számot takar". ("Hogyan kell helyesen felolvasni, kiejteni a hexadecimális számokat magyarul?")

Nem arról szólt a kérdés, hogy hogyan olvassa fel (betűzve), aki nem tudja kiolvasni, vagy hogy hogyan diktáljuk le (betűzve) valakinek, akinek fogalma sincs az adott fajta számokról... Hanem hogy ha két informatikus beszélget, akkor hogy mondja ki azt, hogy "CFB8" (vagy esetleg azt, hogy "CFB8₁₆", bár ilyen precízen inkább csak matekórán találkozunk vele. :-)

azt írod: "a hexadecimális számoknál lehet alapul venni azt, ahogy a római számokat szokás kimondani, azaz egyszerűen csak felsoroljuk a számjegyeket"

Nem, a római számokat nem úgy szokás kimondani. Mármint azok körében, akik ismerik a római számokat. (Aki csak feltetováltatja a hátára, hogy MMXXIV.IX.XXIV, az más pálya, ott örüljünk a betűk ismeretének is...)

A tizenkilencedik századot tizenkilencedik századnak mondjuk akkor is, ha leírva 19. század, meg akkor is, ha leírva XIX. század. Ezért az az állításom, hogy a római számok a számoknak egy alternatív *írásmódja*, de nem alternatív *megnevezése*. Nincs római szám kiejtés. Ami van esetleg – ritkán, speciális esetben – az az írásjelek felsorolása. Oké, értem én, hogy ne nevezzük ezt kiejtésnek, de hát tulajdonképpen kiejtjük és így ejtjük ki.

A nem tízes számrendszerbeli számok is csak alternatív írásmódjai, de nem alternatív megnevezései a számoknak. Nincs kiejtésük. De ha nagyon muszáj szóban is érzékeltetni, hogy a számnak egy hexadecimális leírásáról van szó, és a hexadecimális számjegyeket kell érzékeltetni, akkor más megoldás itt sincs igazán, mint a számjegyek felsorolása.

Ugye a nyelvünkben a számok megnevezésére – ahogy az arab számok leírásánál is – erősen a tízes számrendszer helyiértékes megadását használjuk. Annak, hogy „tíz”, meg „száz”, annak a jelentése az a mennyiség, ami. Tíz az, ami duplája az ötnek, a száz meg az, ami négyzete a tíznek. Így a céezer-efszáz-béven-nyolc biztos hogy rossz megoldás. Elég mondjuk az 1F vagy az 0x10 számokra gondolni. Nem mondhatom, hogy tizenef, mert az 1F esetén az 1-es nem a tízes számot reprezentálja. A 0x10 esetén meg pusztán az, hogy „tíz”, az nem utal arra,hogy hexa számrendszerben vagyunk.

Szóval jobb megoldás nem nagyon van, mint cé-ef-bé-nyolc.

(Az tudom, hogy angol nyelven voltak javaslatok az informatikában a hexa számok kiejtésére, de ezek soha nem terjedtek el, annyira nem, hogy magyar nyelvre is alkalmazva legyen. Jó, lehet, hogy volt olyan Béla bácsi, aki leírta, meg felvetette, meg én is tudok ilyet kitalálni, mondjuk a hagyományos számok nevében cseréljük le az utolsó mássalhangzót x-re: céezex-efszáx-bévex-nyolc. De ilyet leírva én még nem láttam, pedig azért elég sok informatika könyv megfordult már a kezemben.)

> hogy "CFB8" (vagy esetleg azt, hogy "CFB8₁₆", bár ilyen precízen inkább csak matekórán találkozunk vele

Az a vicces, hogy ez ugye a jéghegynek a csúcsa. Programnyelvtől vagy kontextustól függően létezik még egy tucat írásmód: 0xCFB8 , #CFB8 , CFB8h , $CFB8 , &CFB8 , 16#CFB8# , 16rCFB8 , x"CFB8" , %CFB8 stb…

Illetve a 9-nél nagyobb számjegyekre is léteznek/léteztek alternatívák szép számmal, még ha a latin ábécé első betűinek használata itt sokkal inkább konszenzussá vált.

Tehát a CFB8 még csak nem is a hexadecimális szám, hanem annak csak az egyik leírási módja a sok közül.

> Hanem hogy ha két informatikus beszélget, akkor hogy mondja ki azt, hogy "CFB8"

Tapasztalataim alapján felsorolással:

- Ez így, ezzel a fehér háttérrel nem az igazi.

- Akkor legyen egy ef-ef-null-null-ef-ef.

- Roppant vicces.

- Jó, akkor próbáld ki egy ef-ef-ef-nyolc-e-nullával.

- Nem rossz, de ez meg egy kicsit ódivatúnak hat.

- És egy material palette bronw ötven? Annak a kódja: e-ef-e-bé-e-kilenc?

- Na ez már jobban tetszik.