Míg az amerikai gyarmatokon tömegesen tartottak rabszolgákat angolok, spanyolok, franciák portugálok stb.. addig ha ezek a gyarmati rabszolgák európai földre léptek azonnal szabadnak számítottak a gyarmattartó országok európai területein. Miért?

Ha egy rabszolga megszökött a gazdájától, mert csak úgy nem sétálhatott el, azonnal keresték, aki bujtatta megbüntették, ha elkapták nem biztos hogy megúszta élve, de kínzásokban bőven volt része.

Hogy jutott e kikötőbe? Nem a szomszéd sarkon volt. Hogyan vett pénz nélkül jegyet? Hogyan szállhatott hajóra?

Szóval nézd már a kort, ahova kérdezel.

Az észak-amerikai földrészre, Jamestownba (Virginia állam) 1619-ben érkeztek a fekete rabszolgák első csoportjai. Kezdetben kevés rabszolga érkezett, a rabszolgastátusz jogilag meghatározatlan volt. A XVII. század közepére a gyarmatok megteremtették a rabszolgaság jogi státuszát, és az egyre nagyobb számban érkező rabszolgák a déli államokban a kávé-, cukor-, gyapot-, rizs-, dohány- és cukornádültetvényekre kerültek.

A gyarmati közigazgatás eltért az anyaországitól, a gyarmati törvények hagytak kiskapukat azon államok számára, amelyek gazdasági okokból rabszolgaságot alkalmaztak, ezek elsősorban délen voltak.

Sajnálatos módon a keresztény Egyház erős támogatása volt a legnagyobb legalizáló erő, ugyanis a Bibliában több olyan szöveg található, amely a szolgák, rabszolgák és uraik helyzetét taglalja - ez még a kereszténység ókori államvallássá tétele időszakából származhat, hiszen a keresztény egyháznak ki kellett egyezni a Római Birodalom rabszolgatartásával, illetve még korábbi ókori maradvány, a rabszolgatartó időkből.

Holland gyarmatokon viszont szó sem volt soha rabszolgaságről (gy ott fel sem szabadulhattak szegények), hanem munkaszerződések voltak alkalmazva.

A Holland Kelet-indiai Társaság munkaszerződést kötött és előleget adott, akár pénzben, akár terményben, amelynek visszafizetése ledolgozással is lehetővé vált, ám ehhez évekig dolgozni kellett a társaságnak, ültetvényeken, bányákban, ahol viszont a munkakörülmények , az ellátás rendkívül rossz volt, a gazdaságosság szempontja érvényesült és aki eladta magát, az nem szabadulhatott, azon egyzerű okból, hogy más munkalehetőség nem volt, így az adósság visszafizetése csak a Holland Kelet-indiai Társaság telepein volt ledolgozható, ahol viszont azt csináltak velük, amit csak akartak.

A szerencsétlen rabszolgák többsége analfabéta volt és minél kevésbé voltak informálva a jogi lehetőségeikről, annál jobban kizsákmányolhatók voltak, így tilos volt őket tanítani, illetve számos olyan törvény, rendelet született, amelyek közvetlenül nem rendelkeztek sorsukról, ám áttételesen jogfosztottá tette őket.

1. Amerikai gyarmatok nem voltak, azok európai országok gyarmatai voltak.

2. Az USA rabszolgatartó ország volt a polgárháborúig, utána csak délen a 19. század közepéig (amiből nem következik, hogy betű szerint sehol - az ilyesmi erő kérdése)

3. Európában az angol forradalom után nem volt sikk rabszolgát tartani. Akinek tehát sikerült ide jutnia, formálisan szabad ember volt. De gyakran ez azt jelentette, szabadon meghalhatott, a kutya se törődött vele.

4. az európai országok gyarmatain az volt, amit az ottani urak akartak. Az kevés, hogy formálisan tilos, azt érvényesíteni is kell. Erre ritkán volt lehetőség

A jogi helyzetük ennél azért árnyaltabb és nem egységes, úgy mint ahogy a kérdésben van. Országonként és évenként is eltérő volt ennek megítélése és a rabszolgaság eltörlése is más időpontokra esett az országokban.

Amúgy meg az amerikai kontinensről nem igazán tudtak Európába szökni csak úgy rabszolgák, mert egy hajóra sem lehetett azért csak úgy felmenni. Fel is ismerték volna mivel láthatóan nem európaiak voltak, vagy gyanúsak lettek volna és pénzük sem volt a hajóútra. A szökött rabszolgák általában ugyanazon a kontinensen próbáltak elbújni és nagyobb távolságokban kezdeni új életet. Többnyire pénz és élelem nélkül és nagy bátorság és taktika is kellett hozzá. Nem volt túl nagy helyismeretük sem és nem igazán tudták, hogy hova is menekülnek pontosan. Vasúton márt el tudtak bújni és messzire utazni. Egyébként meg a többségüket elfogták és visszavitték. Voltak esetek, amikor hajókon is szöktek. A kanadai hajósok, akik között szabad feketék is voltak és előfordult, hogy segítették a szökött rabszolgáknak, akár ingyen is, elbújni a hajón. Szabad fekete matrózok néha még iratokkal is ellátták a szökötteket, de a hajóval szökés volt a nehezebb megoldás. És voltak még a rabszolgák szökését segítő hálózatok is, úgyhogy elég tekervényes történet volt a szökésük.

Amiről a kérdés szól, ez igazából Angliában volt, és nem rabszolga felszabadításról volt szó, hanem csak az Anglia vs angol gyarmatok jogi helyzetéről.

ANGLIA

"Somerset kontra Stewart" ügyként tárgyalták 1772. június 22-én (így találsz róla olvasnivalót: "Somerset v Stewart").

James Somerset afrikai származású rabszolga volt Észak-Amerikában. Charles Stewart vásárolta meg és Somersettel együtt hajózott vissza Angliába. Így került az afrikai származású, de észak-amerikai rabszolga, Somerset Angliába. Angliában Somerset megszökött, de elfogták és feltették egy brit gyarmat felé, Jamaicába tartó hajóra, ahol be is börtönözték. Somerset ügyéből tárgyalás lett.

Az ügy a körül forgott, hogy ugyan a brit gyarmatokon engedélyezett a rabszolgaság, de Angliában viszont nem az és a bebörtönzés sem volt jogszerű. Itt amúgy még nem tárgyaltak arról, hogy általában véve maga a rabszolgaság jogszerű-e és megszüntessék-e.

Az ügy azzal zárult, hogy Angliában és Walesben nincs jogszabály a rabszolgaságra, így Somerset szabad. A britek ünnepelték Londonban az esetet! Viszont ez a brit hazai területekre volt érvényes, Angliára és Walesre. Más országokban bonyolultabbak voltak és eltérőek ezek.

FRANCIAORSZÁG

Franciaországban már bonyolultabb és változó és bizonytalan volt az oda érkező rabszolgák jogi helyzete és rengeteg jog vitát kavart szinte folyamatosan. Az "1716. Októberi Rendelet" ("Edict of October 1716") és egy 1738-as is lehetőséget adott bizonyos feltételek mellett a francia gyarmati rabszolgák Franciaországba behozataláról, de a párizsi Admiralitási Bíróság viszont már megtagadta a törvény végrehajtását, mert a párizsi parlament és a Felső Bíróság nem ismerte el a rabszolgaságot Franciaországban. Így nagyon sok rabszolga szabadult fel a franciáknál. Erre megtiltották a feketék (fr: "Noirs") beutazását. Mindezek a bonyolult jogi szabályok állandó vitákat jelentettek.

A forradalom idején az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ("Assemblée nationale constituante") 1791. szeptember 28-i rendelete ("Décret de l’Assemblée Nationale du 28 septembre 1791") visszahozta a "szabad föld elve"-t ("sol libre de France"), kimondva: "Minden egyén szabad, amint belép Franciaország területére." ("Tout individu eſt libre auſſitôt qu’il eſt entré en France.").

A rabszolgaság eltörlése minden francia gyarmaton 1794-ben törvényes lett ("Décret d'abolition de l'esclavage du 4 février 1794", "16 pluviôse an II"), amely kimondta, hogy "eltörölték a rabszolgaságot". De az csak a feketebőrűekre ("Noirs") vonatkozott. A rendelkezés kimondja, hogy a néger rabszolgaságot minden kolóniában eltörölték és, hogy a gyarmatokon lakóhellyel rendelkező minden férfi, bőrszín megkülönböztetése nélkül, francia állampolgár az Alkotmány minden jogával. De csak két gyarmaton alkalmazták.

Majd ezeket követően a rabszolgaságot Napóleon 1802-ben újra bevezette Franciaországban és a francia gyarmatokon is ("Loi sur la traite des noirs et le régime des colonies du 20 mai 1802", "30 floréal an X"). Nagy felháborodást keltett vele.

Franciaország így kétszer is eltörölte a rabszolgaságot, 1794-ben és 1848-ban.