Az ókori társadalomban a homoszexualitás gyakorlását egyedül Izrael és a kereszténység utasította el?

Nagyon elterjedve sehol nem volt, de vannak nyomai Kínából, Japánból, Rómából, Indiából is. Kifejezetten elítélni és büntetni Mezopotámiában és a környékén kezdték, gondolom innen került a zsidókhoz, tőlük meg a kereszténységbe, ezekből meg az iszlámba (ami persze már a középkor legeleje, nem ókor).

Hozzátenném, kb. semmi sem úgy volt régen, ahogy a mai politikai propaganda ábrázolja, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki mindenkivel kedvére buzult a csodálatos "egyenlőség" nevében, felvonulást pedig valószínűleg eszükbe sem jutott volna tartani.

Az ókori társadalmak többségéről kb. semmit nem tudunk, mivel többnyire nem hagytak írásos feljegyzéseket. Senki ember fia meg nem mondja, hogy mennyire lehetett tolerált a homoszexualitás az észak-európai zsinegdíszes kultúrában, a mai Nigéria területén fekvő Nok kultúrában, a Jajoi-kori Japánban vagy éppen a közép-amerikai olmékoknál.

Valószínűsíthető, hogy a törzsi társadalmak többségében megtűrt volt ez a dolog. De biztosan voltak kultúrák a zsidókon kívül is ahol nem tolerálták az ilyesmit, csak ők ezt nem foglalták írásba.

Az ókori görögök nagyjából azért nem voltak homofóbok, mert olyan durva szinten hímsoviniszták voltak, hogy emiatt a homoszexuális kapcsolatot magasabb rendűnek ítélték a heteroszexuálisnál. Ettől függetlenül azért ők is ferde szemmel néztek arra aki egész életében csak férfiakkal hetyegett és sosem kötött heteroszexuális házasságot, nem nemzett utódokat stb.

A rómaiaknál pedig a homoszexuális szex leginkább alá-fölé rendeltségi viszonyt fejezett ki. A passzív/fogadó felet egész egyszerűen nem tartották férfinak, tehát az öntudatos római polgár soha a büdös életben nem töltött be ilyen szerepet. Így a fogadó fél az szinte mindig rabszolga és/vagy fiatal fiú volt(akik jelentős részben nem is voltak homoszexuálisok, csak kényszerből csinálták). Illetve a rómaiaknál asszem törvény írta elő, hogy X éves korig kötelező megházasodnia(nővel) minden polgárnak.

Tehát azért az ókori Hellász és Róma sem voltak olyan melegparadicsomok mint azt sokan elképzelik.

#6

"Az ókori görögök nagyjából azért nem voltak homofóbok, mert olyan durva szinten hímsoviniszták voltak, hogy emiatt a homoszexuális kapcsolatot magasabb rendűnek ítélték a heteroszexuálisnál."

Ez az elterjedt alaptalan hülye gondolat pont annyira fiktív, mint az, hogy gályarabok hajtották a triérészeket, vagy rabszolgákkal épültek a piramisok, vagy hogy a nem kívánt csecsemőket szakadékba hajították Spártában.

Egyfelől: nincs olyan, hogy valaki a homoszexuális érintkezést kívánja, ha nem homoszexuális. Ez nem társadalmi norma kérdése, ha valaki nem vonzódik a saját neméhez szexuálisan, akkor abban az esetben sem fog, ha az szociálisan úgymond "elfogadott". Mert az, hogy szexuálisan mit preferálunk, nem választás kérdése, mint amilyen például a húsevés és a vegánizmus tárgyköre. Aki ilyet állít, egyúttal azt is mondja, hogy aki homoszexuális, az "átnevelhető" lenne heteroszexuálisra - amivel szemben ugye heves ellenvélemény fogalmazódik meg.

Megjegyzem, akik ezzel akarják kontrasztba helyezni a mai "intoleráns" világot, épp maguk ellen beszélnek, hiszen a melegfelvonulás kapcsán épp az ultraradikálisok szokták azt mondani, hogy ez a jelenség veszélyes a gyerekekre nézve (vagy az egynemű párok örökbefogadási ügyei is), amire az a válasz, hogy egy heteroszexuális sem lesz attól homoszexuális, mert melegeket lát.

És ez bizony így van. Tehát ilyen nincs, hogy társadalmi normából létező homoszexualitás. Ez feltételezné, hogy bárki lehet homoszexuális és heteroszexuális is, ha a társadalmi közeg afelé mozdítja.

Vagyis nem, az ókori görögöknél sem volt elterjedtebb a homoszexualitás. A pederasztiával kapcsolatban korabeli elítélő vélemények is megfogalmazódtak, ahogyan a homoszexualitás témájában is egyaránt vannak megengedő, és elítélő hangnemű egykorú írott források is.

Egyáltalán nem volt tehát minden utcasarkon "b.zulás" az ókori Hellászban, ez jelenkori visszavetítés.

Spártában - a közhiedelemmel ellentétben - kifejezetten tiltott is volt, bár nem homofóbiából, hanem kifejezetten azért, mert a városállamnak szüksége volt polgárokra, minthogy jelentősen több helóta élt körülöttük, mint ahányan ők voltak. Ennek okán tiltották a hadjáratok alatti szexuális aktus létesítését is (de bármilyen formáját értve ezalatt, nem leszűkítve esetlegesen ezt téves módon az egymás közöttire) - hogy a harcból hazatérve jobban kívánják a feleségeiket, mert úgy gondolták, ez jó hatással van aztán a születendő csecsemők számára aztán, valamint ha egy spártai polgár nem nősült meg időben, fokozatos büntetésekben részesült, legvégső formájában már a polgári mivoltját is elveszítette akár. Tehát ha valahol, akkor Spártában kifejezetten nem volt társadalmilag elfogadott a homoszexualitás.

Ez a legenda egyébként - valamilyen számomra érthetetlen okból (talán mert ezzel a fikcióval akarnak társadalompolitikailag ellenpólust állítani a modern korunkban arra nézve, hogy a homoszexualitást férfiatlan jellemvonással kösse össze a köztudat...?) - nagyon elterjedt a világ kiemelkedő harcosaira általános értelemben is, nem csupán a spártaiak kapcsán él ez a tévhit, de hallottam már a janicsárokról, vagy akár a szamurájokra vonatkoztatva is.

Akhilleusz esetén is számtalanszor olvasható ez a hamis feltételezés, hogy homoszexuális kapcsolatban volt, Patrokloszt megtéve "szeretőjének", és a "szerelme halála" miatt támadt volna olyan dühvel - holott Patroklosz az _unokaöccse_ volt Akhilleusznak, akit minthogy nagybátyja együtt nevelt ővele, testvérekként nőttek fel.

Hiszen már maga a haragja is onnan eredt, hogy Agamemnón elvette tőle a gyönyörű rabszolganő Briszéiszt, emiatt nem volt hajlandó részt venni tovább a harcokban.

Majd Agamemnón kiengesztelésül nem csupán visszaszolgáltatta neki Briszéiszt, de az istenekre megesküdött nyilvánosan neki, hogy _nem hált a nővel, amíg nála volt_, továbbá (több egyéb dolog mellett, amit most itt nem sorolok) felajánlotta még Akhilleusznak azt is, hogy bármelyik lánya kezét választhatja, valamint megtoldotta még azzal is, ha mindez nem lenne elég, hogy amikor majd beveszik Tróját, akkor Akhilleusz elsőként választhatja ki a tíz legszebb trójai nőt magának a városból.

Ezeken kívül amikor Akhilleusz megölte az amazónok királynőjét, Pentheszileiát, a nő szépségét látva szerelembe esik, sírásban tör ki a holtteste felett, és bánja tettét.

Hogy mindezek után melyik gyenge elméjűnek jött le az, hogy Akhilleusz az unokaöccsével, Patroklosszal szeretett popsiszexelni, nem tudom... Homérosz mindenesetre erről nem tudott - pedig ő írta meg Akhilleusz történetét.

Röviden: nincs olyan, hogy valakit "meleggé nevelni". Pusztán azért, mert a társadalomban "elfogadott". Ha lenne ilyen, akkor ma egyetlen homoszexuális sem lenne, hiszen heteroszexuálisan "nevelődtek" volna ebben a szociális közegben. Ez nem így van, és visszafelé sincs így értelemszerűen.

Az pedig, hogy az ókori hellén kultúrkörben hímsoviniszták voltak...

Hadd mutassak be egy ókori görög verset.

Egy alacsonyabb rendűnek tartott nő felé intézett sorok egy férfi tollából:

Ó, bárha tükröd lehetnék,

Hogy mindig rám vesd tekintetedet;

Ha a köntösöd lehetnék,

Hogy körülöleljem testedet;

Fürdővizeddé szeretnék válni,

Hogy velem mosd le a bőrödet;

Parfümöd lennék, kedvesem,

Amit felkensz magadra;

És egy szalag a melled alatt,

Gyöngysor a nyakadba,

Szandálod lennék,

Hogy rajtam taposs a porban!

Micsoda hímsovinizmus, tömény toxikus maszkulinitás, patriarchális elnyomás, ugye?

Az sem igaz, hogy a nők egészen a jelen feminista újhullámig el voltak nyomva a férfiak által, minden téren, így szexuálisan is alájuk voltak rendelve.

Arisztophanész a Lüszisztraté c. darabjalában leírja, miszerint a címszereplő nő vezetésével az athéni és spártai nők egyezséget kötöttek egymással, hogy addig nem fekszenek le a férjeikkel, amíg azok nem hagyják abba a háborúskodást. Illetve a darabban bemutatásra kerül az is, hogy a szexuális önmegtartóztatás a nők számára is küzdelmes volt, és milyen módokon próbálták a férfiak hiányát pótolni önmaguk számára a fogadalom sikeres megtartásáért.

Amiből két dolog derül ki.

1) Az ókori hellén társadalomban a nő mondhatott nemet a szexre a férjének, ha pedig azt mondta, akkor bizony nem feküdtek le. Nem volt alárendelve a férje akaratának ebben.

2) A szex a nők számára nem házastársi kötelezettség, valamiféle kényelmetlen feladat volt ez, hanem kölcsönös élvezeti forrás mindkét szereplőnek, a női orgazmus ugyanúgy jelen volt a szexben, mint a férfi oldal igénye, aminek megélésében a böjtölés nehéz volt a nők számára is.

Összegezve:

Hagyjunk fel ezzel a "az ókori görögök annyira lenézték a nőket, hogy inkább egymással b*zultak, mert azt tartották egy férfihoz méltónak" szöveggel végre... Ezt egymástól olvassák és adják tovább az interneten, anélkül, hogy utánanéznének a valóságalapjának. Ennél igényesebbek legyünk arra, hogy mit fogadunk be.