A világ mai állapota miatt kik a felelősek?

Világunk rendkívül összetett, megítéléséhez hallatlan merészség, bátorság és talán némi önteltség is szükséges, mert minden rosszban van valami jó is és fordítva, meg aztán ki mondja meg, mi a jó, vagy a rossz (?), amikor az nézőpont, megítélés kérdése.

A kérdésben van néhány szempont (leromlott morál, háborúk, manipuláció és megtévesztés, genocídium, privàt szféra elvesztése, alap emberi jogok csorbulása, szexuális devianciák felerősödése, vallás háttérbe szorítása ), de ezek mellé oda lehet tenni azt is, hogy 'feljavult', mert ugye idő és hely függvénye, hogy a morál minőségét elemezzük.

Háborúk mindig is voltak és úgy tudom, az emberiség történetében a XX, század volt a legbékésebb időszak eddig, dacára a két szörnyű világháborúnak, mert a többi századokban százalékos arányban sokkal többen haltak meg, vagy vettek részt háborúban és azóta is fejlődtünk, mert dacára a jelenlegi háborúknak az emberiség egyre nagyobb része él békében és biztonságban.

Manipuláció és megtévesztés is volt minden időkben, de manapság az igazság is nyakra-főre nyilvánosságra kerül, ráadásul nem is biztos, hogy ez olyan káros, mert például ha a német Weimari Köztársaság hazug és korrupt politikusai, akik képtelenek voltak megoldani a gazdasági és politikai válságot, ügyesebben hazudoztak és manipuláltak volna, akkor nem jut hatalomra Hitler és a nácik, ami az egész világnak jobb lett volna és ugye az belátható, hogy az igazsággal nem sokra mentek volna, így egy politikusnak nem bűn a hazugság, ha jó célok érdekében teszi és az embereket mindig is manipulálni kellett, még a saját érdekei érdekében is. Az igazság a politikában gyakran olyan veszélyes, mint az éles kés és az embereket rá kell vezetni, mi az érdekük, mert nemegyszer kicsinyes szempontokat fel kell áldozni a nagyobb jó érdekében.

A népirtás, a genocídium is volt minden időkben, történelmi térképeket tanulmányozva meglepő változatossággal, gazdagsággal olvashatunk népekről, akikből mára hírmondó sem maradt, mert vagy kiirtották őket, vagy beolvadtak környezetükbe.

Ez olyannyira gyakori és elterjedt volt, hogy nagy előrelépés, ha manapság felháborodunk ezen.

A privát szféráját is megtarthatja bárki, ha nagyon akarja, bár ez a szocializálódás kárára van, vagy lehet némileg, mert ha mondjuk nem nyomakodik olyan platformokon, mint a Facebook, akkor nem tud vadidegen emberekkel barátkozni,- én speciel ilyen vagyok ,- erősebben védem a magánszférám, kialakítva egy egyensúlyt, amennyire nekem kell, de ezt más is megteheti.

Az alap emberi jogok néha csorbulnak, máskor meg kiteljesednek.

A szexuális viselkedésformák alakulása, vagy devianciák felerősödése, amint azt megfogalmaztad, meg nézőpont kérdése, mert annak, aki ebben érintett, az jó, hogy nem üldözik érte, az meg az ember jellemét mutatja meg, hogy mennyire elnéző valaki olyan bűnök, hibák, sajátosságok, viselkedésformák iránt, amiben saját maga nem érintett.

Itt lehet gondolni bármire a szexen túl is, mert mondjuk aki szereti a bort és tudja is kulturáltan fogyasztani, az joggal zokon veszi, ha ezért sérelem éri, vagy bántani akarják, mint például Iszlám területen, mert mi közük hozzá (?!)

Ezzel el is érkeztünk az egyre jobban háttérbe szoruló vallásokhoz, ami szerintem jó dolog, mert se szeri, se száma a bolondnál bolondabb vallásoknak, babonáknak, ám a lényeg itt is a tolerancia, amely egyre jobban és több helyen kiteljesedik világunkban, hogy higgyen, vagy ne higgyen bárki azt amit akar, ha neki az angyalkák tetszenek, vagy a hurik, akkor abban, vagy a pucér kisbaba szerelemhozó nyilában, vagy a haragjában villámmal dobáló istenségben, akkor abban, vagy hogy a földi Paradicsomot 114 000 igaz tanú örökli, akkor csak higgye.

Ha valóban visszaszorulóban vannak a vallások, amint állítod, akkor az én véleményem szerint az kifejezetten jó, mert speciel én nem vagyok vallásos, bár engem az sem zavar, ha terjedne valamelyik, ha valakinek ez jó dolog, akkor legyen neki, nem sajnálom tőle!

Mátyás királyt meg a köznemesek választották királlyá a Duna jegén, ezért uralkodása kezdetén támaszkodnia kellett választóira, akik annyira közel voltak az egyszerű néphez, hogy kéréseik, óhajaik sokszor közösek voltak. Az ifjú király bőven osztotta a kedvezményeket, privilégiumokat, a feudalizmus szokása szerint, amiknek java részét később visszavette, mivel később már fegyveres erőre támaszkodott és a kor szokásainak megfelelően brutális kegyetlenséggel sorra leverte az ellene lázadó szövetségeket.

Mátyásnak több korszaka volt, amíg ifjúból híres és nagy hatalmú reneszánsz uralkodóvá emelkedett, aki még a Német-római császári címért is küzdött, ám a népmesék igazságos hősének hírnevét uralkodásának kezdeti korszakának köszönheti, amikor is kezdeti támogatói, a köznemesek nem voltak restek számukra kedvező rendeleteket kicsikarni a koronától.

#21 megpróbálok öntelt lenni.

Tehát jó az, ami az emberek többségét előbbre viszi, miközben minimalizálja azokat, akiknek ez rossz. Továbbá ez a "minimum" alapvetően azokból áll, akik emiatt nem tehetik azt, ami másoknak rossz (egy szélsőséges példa erre, a gyilkosnak mindig rossz, ha elítélik és kivonják a forgalomból). A rossz pedig ennek az ellentéte. Csakhogy mivel az emberiség sokszínű, sokféle helyzetben van és rendkívül eltérő érdekű, ezért egy adott cselekmény mindig lehet jó egyeseknek és rossz másoknak. Ilyenkor az arányt kell vizsgálni.

Talán még egy fél mondat erejéig Mátyás király. Nézőpont kérdése, hány korszaka volt. Annyi bizonyos, hogy kezdettől végig egyetlen fő célja volt, naggyá tenni Európában a nemzetet. Akkoriban egy nemzet akkor volt nagy, ha a többi nemzet nem mert belekötni, ez pedig az uralkodó tekintélyén múlott. Kezdetben belső ellenségeit, a rendeket kellett megreguláznia, mert nem szerették, hogy korlátozza őket önkényükben. Később végig a többi nemzet (elsősorban a Habsburgok) ellen harcolt, egy nagyon egyszerű ok miatt. Akkor a tekintélyt az uralkodó családfája szolgáltatta. Minél régebbi, annál tekintélyesebb. Mátyás első volt, minden uralkodó lenézte (egy darabig, míg nem győzedelmeskedett felette). Egyébként élete végéig vaskézzel óvta az igazságot, egyetlen uralkodó volt, aki nem kísérettel vonult ki a palotából, és akinek udvara bárki előtt nyitva állt (szó szerint). Törvénykezésben, irányítási módszerekben, és az uralkodás szerkezetében messze megelőzte korát, más kérdés, meddig mehetett az akkori közszemlélet mellett. Valóban sok monda keletkezett vele kapcsolatban, de vegyük észre, mondák tartós alap nélkül nem jönnek létre. Az uralkodása utáni későbbi vágyakozás nem alaptalan, ugyanis halála után fél év sem kellett, minden vívmányát eltörölték, és a nép (főleg ez a nép) elviseli a kemény adókat, ha cserébe olyan szabadságot kap, amely akkoriban Európában elképzelhetetlen volt. Erről elég sok tanulmány, szociológiai írás született, mikor még fontos volt a történelem (ma nem az, legalábbis a történelmi hűség véletlenül se).

A kérdésre a rövid válasz: természetesen az emberiség. természetesen minden ember más hatókörrel rendelkezik nagyon sok oknál fogva, és a felelőssége ennek függvényében nő. Mai szóval, egy segédmunkás hatása a világra roppan csekély, felelőssége is. Ő inkább elszenvedő. Egy miniszterelnök hatása a világra, de különösen az országára hatalmas, így felelőssége is. Az pedig, hogy adott helyen milyen minőségű vezető áll, a sokféle kölcsönhatás következtében rendkívül összetett. Egy példa. Ez az ország 15 év alatt kelet Európa élmezőnyéből a legutolsók közé került. Ebben a regnáló miniszterelnök felelőssége egyre nő és hovatovább kizárólagos. Azonban az, hogy ő miért tudott ezzé válni, már roppan bonyolult. Mindenekelőtt, ha 30 évvel fiatalabb, egy kegyetlen elvtárssá vált volna, mondjuk, mint a veszprémi pártfőnök. Ha harminc évvel idősebb, feltehetően ma nem miniszterelnök lenne, bár erőszakossága nyilván látszódna (zseniális embereké mindig látszódik).

A gyenge ember mindig azt kérdezi, kiktől lett ö hátrányos helyzetben. Egyfelől önmagától (még inkább szüleitől, akiktől nem a megfelelő nevelést kapta, és lehet, hogy ők is ugyanezt mondhatják). Másfelől a kortól, annak eszmerendszerétől, amit viszont az emberiség fejlődése határoz meg koronként és helyenként. Mert tudni kell, bár az ember gondolkodó és akarata van, de a természet erőtörvényét nem hághatja át. Mindig a nagyobb erő érvényesül. Mindig, mert ez természettörvény. Ha a nagyobb erő egy jót igénylő emberé, akkor a világ (az emberiség) javul, ha rossz ember kezében, akkor a világ romlik. És a morál nem egyéb, mint ezek összessége, megítélése pedig minden embernél más. Jósági foka, ha van ilyen, az pedig mindig a világ embereinek cselekvése szerint alakul. és ahány hely, annyi féle. És ugyanaz ahány ember, annyi félének látszik. Egyetlen példát emelnék ki itt is. Nincsenek szexuális devianciák, csak ezekhez felfokozott érzelmekkel való hozzáállás, ami viszont szándékos emberi manipuláció következménye. Ma is rengeteg hely van a világban, ahol ez nem téma, ahol ezt helyén kezelik, és rengeteg, ahol másról se beszélnek (és ítélkeznek) csak erről. Nálunk ez különösen így van, és oka (célja) az igazi disznóságok eltakarása. Mert tudható, az emberi agy e témára sokkal fogékonyabb, hiszen ezt minden ember gyakorolja élete egy szakaszában, míg más dolgokról tudomása sincs, nemhogy hozzáértése. Persze hogy ennek legerősebb a hatása.

Én többfele választanám a kérdésre a választ:

A kérdésben felsorolt állapotokat aktívan állítja elő az emberiség egy kis létszámú rétege.

Nevezzük őket elnyomóknak, vagy antiszociális beállítottságúaknak.

A viselkedésük oka az, hogy minden embert ellenségüknek tekintenek, ezért aktívan törekszenek rá, hogy elpusztítsák az embereket.

Azért ilyen hatékonyak, mert a többi ember képzetlen.

Nem ismerik fel, hogy ki a szociális és ki az antiszociális lény.

Így aztán nem tudják magukat megvédeni.

Hát, szerintem ez van.

"Ha tudni akarod, hogy ki uralkodik feletted, vizsgáld meg, hogy ki az, akit nem kritizálhatsz." (Voltaire)

És nyilván azok a felelősek a világ állapotáért, akik uralkodnak felettünk. Így talán nem törlik.