A neurotipikusok viselkedése tökéletes mása a régi törzsi viselkedésformáknak?
Tehát alapjaiban még mindig ugyanaz a viselkedésforma amely a társas létben a túlélési esélyeinek növelését látja, és mindent a túlélés érdekében tesz?
Tehát amikor társaságot keres azt tudat alatt a saját maga státuszának erősítéséért teszi és végérvényesen a túlélésért és nem azért mert annyira szereti a másikat vagy kíváncsi a másikra? És a dopamin termelődés is azért indul be mivel akkor ő épp sikeresen növeli a túlélési esélyeit?
"Tehát amikor társaságot keres azt tudat alatt a saját maga státuszának erősítéséért teszi és végérvényesen a túlélésért és nem azért mert annyira szereti a másikat vagy kíváncsi a másikra?"
A kettő összefügg. A mások iránt való szeretet és érdeklődés képessége is azért fejlődött ki az emberben, mert a túlélésben előnyt jelentett akár az egyén, akár a közösség szintjén.
10
Ez csakis a te fejedben van
De a státuszt említetted (a státuszból pedig valamilyen fajta hierarchia következik, de ezt most elengedhetjük). A státusz pedig ilyen törzsi kultúrákban nem létező fogalom, az civilizációs jelenség.
A lényeg, hogy az általad körülírt, valójában szociopata viselkedés nem létezett ezekben a kultúrákban. Nem az egyén, hanem a törzs túlélése volt az első, ugyanis az "egyéni túlélés" számukra oximoron lett volna, értelmezhetetlen dolog. Az ő életükben mindennek az eleje és a vége a törzs volt, az ilyen kultúrákban az emberek is tudják önálló egyénként értelmezni magukat. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is alapszükségletük volt a közösség.
A mai ember kábé ugyanaz az ember, aki a törzsközösségekben is volt. Azóta pár tízezer év telt el, ennyi idő alatt nem történtek túl nagy evolúciós változások az emberi fajt illetően.
Ma nem azért élünk civilizációban, mert egyéni szinten olyan hű de milyen nagyon fejlettek lennénk elődeinkhez képest. Egy mai ember és egy 30.000 évvel ezelőtti törzsbéli ember között nincs számottevő biológiai-genetikai különbség. A mai civilizációnk nem evolúciós alapokon nyugszik, hanem társadalmi konszenzusokon. Az ember ma is ugyanolyan vadállat lenne, mint a törzsközösségek korában volt, ha az azóta kialakult a társadalmi konvenciókat nem tartanánk be, és nem ezek mentén nevelnénk a gyermekeinket. És ilyen szempontból lényegtelen hogy neurotipikus vagy nem neurotipikus az alany.
Mert a törzsben csak neurotipikusak éltek? Szerintem nem.
De mondjuk, aki nem futott kellő iramban a törzzsel ha jött az árvíz/ tűzvész akármi, arra hatott némi szelekciós nyomás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!