A régi arisztokraták jobbak voltak, mint a mai kormányközeli gazdagok?

A főnemesi családoknak, dinasztiáknak, a több évszázados történelme során voltak olyan tagjai, akiknek a megítélése pozitív, és őket megtartotta az emlékezet, tévesen velük azonosítják sokan az egész dinasztiát, holott annak nagyon sok tagja lehetett még.

Nézzük pl a Károlyi családot.

Földbirtokosok báró cím tulajdonosai, a felemelkedésükben kulcsszereplő Károlyi Sándor, aki Rákóczi távollétében béket kötött a Habsburgokkal (szatmári béke), jelentősen megnövelve azzal a család vagyonát is.

Ezért sokan még a 20. században is árulónak tartották, pedig a körülményekhez képest nem kötött rossz feltételekkel békét az országnak sem, de a családi birtok méretének növekedése is inspiráló tudott lenni.

Főispánok, tábornokok voltak a Károlyaik között, akikről keveset tudunk, a következő igazán közismert név Károlyi Mihály, akinek megítélése szintén kérdéses, volt ő hazaáruló, hős, összességében ma is inkább negatív szereplője a történelmünknek, még Tisza István meggyilkoltatása alól sem sikerült kimenteni, igaz bizonyítani sem azt.

Érdemes utána olvasni Dobó István életrajzának is, senki nem vitatta el tőle Eger megvédésének hőstettét, arról ma már kevesen tudnak, hogy valójában egy fukar agresszív alak volt, a birtokát úgy akarta növelni, hogy fegyverrel elfoglalta a szomszédos birtokot, aki a királynál be is panaszolta, és később is voltak Dobónak törvénytelen ügyletei.

Abban sincs sajnos semmi új, hogy a hatalmon lévő csoportok nem csak politikai, de gazdasági bástyákat is építenek maguk köré.

A rendszerváltás körüli időkben az MSZP vezető, családtagja hirtelen milliárdosok lettek, a fidesznek is megvannak a bástyái, kellemetlen, ha az esetleg ellenük fordul (Simicska)

Az általad említett és más nagynemesi családok több évszázados múlttal rendelkeznek. Több évszázadig halmozták fel a vagyonukat, valamint ennyi idő alatt óhatatlanul is akad egy - két kiemelkedő tagja mindegyik családnak, akire ma felnézünk-felnézhetünk. Politikusok, hadvezérek, tudósok, satöbbi. Ez nem jelenti azt, hogy az egész családra fel kell nézni, de azért egy Esterházy, vagy Zichy név eléggé hangzatosan cseng.

Abban az időben is úgy lehetett vagyont szerezni, öröklés, uralkodótól kapott birtok(ok), két család vagyonának egyesítése házasság révén...

Ez a folyamat itt Magyarországon (és a szocialista országokban) '45 után megszakadt, sőt a régi nemesi családokat is kisemmizték, ellehetetlenítették, legalább is, akik nem léptek időben. A kommunizmus ideje alatt ez a vagyongyűjtögetés nem igazán volt divat, aztán a rendszerváltás után hirtelen megszaporodtak a gazdag emberek átmentett párt- és egyéb vagyonok, kárpótlási jegyek, meg ki tudja mi révén.

Azt, hogy a mostani "újnemesi" vagyonokkal mi lesz pár év, vagy évtized múlva, azt nem lehet megmondani. Lehet, hogy kialakul pár a Széchényi és a Pallavicini családhoz hasonló, akiknek egy -egy tagjára felnézhet az utókor, de az is lehet, hogy eltűnnek a süllyesztőben.

A tényleges arisztokráciát nem a pénze teszi (bár kell hozzá), hanem a családi kultúrája, amitől (jó esetben ugye) alkalmas lesz erre a szerepre. Igen, minden arisztokrata család elkezdődött valahol (és általában nem olyan szép korszak, amikor egy országban éppen "arisztokratacsinálás" folyik, bár az sem mindegy, hogy tehetséges emberekből vagy mezei seggnyalókból), de aztán részben generációk tapasztalatával, részben a gyerekekhez fogadott nevelőkkel lett ezekből a családokból igazi arisztokrácia.

Hogy a "régi" arisztokrácia jobb volt-e, hát általánosságban attól is függ, mennyire régi... a monarchiák részben az arisztokrácia hanyatlása miatt is buktak meg, szóval akkoriban elég sok olyan család volt, amelyik már nem volt "jó".

Másrészt, közvetlen összehasonlítást nem lehet tenni, mert visszamész néhány száz évet, és szinte szó szerint nem találsz egy embert, aki a mai etikai normák szerint elfogadható. Lehet, hogy sok olyasmit tettek, ami akkoriban is "csúnya dolog" volt, de ezeknek a dolgoknak akkor sem ugyanaz volt a megítélése, mint ma. Két külön világ emberei, nincs rendes összehasonlítási alap.

Jó a kérdés és jellemzően kimarad a történelem, főként tankönyvi változatából. És részben jól is gondolod. A nemesség egy változó fele, valamely része korszakonként, régiónként és országonként változó arányban valóban lefedte a "nemes" szó pozitív emberi jellemét, szándékát is (és nem csak a társadalmi rangot).

És voltak korszakok és államok, ahol a többség korrupt volt és valójában a korrupció végig kíséri a történelmet egészen az ókortól kezdve - és ezt lényeges megérteni, hogy nagyon jelen volt évezredek óta.

Több szempont is vizsgálható a kérdésben:

- másokért tenni akaró nemesek

- korrupt nemesek, akik csak a saját javukat nézték

- az előbbi kettőt a közhiedelmek részben tévesen közlik (mindkettőnél előfordul)

- voltak akik egyik "oldalról" átálltak a másikra (mindkettőnél előfordul)

- és vannak a történelemben nem kiemelt résztvevők (mindkét esetre)

És a szokások valóban mások voltak és például már maga a feudális rend is egy kölcsönös adok-kapok viszonyt jelentett, de az nem zárta ki a népért tenni akaró nemesek meglétét vagy a korrupt réteget sem, egyiket sem zárta ki. A feudális berendezkedés mellett is megvoltak a külföldről vagy belföldről lefizethető előkelőségek is és magyar történelmi kérdésként például a Habsburgok is lobbiztak a magyar nemesek között, hogy a maguk oldalára állítsanak közülük amennyit tudnak.

Amúgy vannak valóban nagy neveink.

Van egy nagy különbség, a mai gazdagok az új, a volt nemességünk meg a régi arisztokrácia volt.

A régiben a házastársi hűség betartása azzal párosulva, hogy a nemességünk egy bizonyos gazdagság fölött egymás között házasodott, oda vezetett, hogy szegről-végről mindegyik rokonságban volt a másikkal.

Ennek aztán több következménye is volt, egyrészt megkönnyítette az 'urambátyám' kapcsolatok kialakulását, de sajnos a 19. század végére, a 20. elejére egy genetikai degeneráció, egy terheltség kezdett kialakulni a főnemesség körében. Valamilyen szinten már Széchenyi István is terhelt volt, ám ő tudta ezt és módszeresen igyekezett leküzdeni, szívósan tanult nyelveket például és művelte, képezte magát, talán túl nagy terhet is vett magára, mert mint tudjuk végül megőrült szegény.

Nem minden sors volt ennyire tragikus, sok inkább humorral járt, mindenesetre ekkoriban születtek meg az Arisztid és Tasziló viccek, meg egyéb főúri ballépéseket kifigurázó tréfák, amiknek egy része a valóságban is megtörténtek, úgy mint a tökhülye úr és Jean, a szolga humoros esetei, amiken a köznép jókat röhögött, mert a főúri körökben egyre több lett az agyalágyult.

A jelenlegi gazdagok viszont ha hülyék, akkor maguktól azok, nincs meg ez a sok évszázad alatt felhalmozódó genetikai terheltség közöttük, ami végül a volt arisztokráciánk több tagját is terhelte valamilyen szinten.

Nézd meg ,hogyan alakult ki ez a két embercsoport.

Az arisztokraták oda születtek.

Ezért a nagyjából ugyanolyan képességekkel és értékrendel rendelkeznek, mint bármelyik másik hazájuk béli embercsoport.

A mai kormányunkhoz közeli embercsoport pedig a saját szándékából igyekezett oda, ahol most van. azért, mert az előnyeit akarták élvezni annak, hogy a döntéshozó csoporthoz tartoznak.

Csak a jogosulatlan előnyökre törekvés a közös bennük.

És ez a becstelenség egy formája.