A világháborúk idején egy hadsereg az ellenség katonáit leölhette, és nem vonták érte felelősségre, csak a civil lakosságot nem volt szabad bántani?

Azért ott is meg voltak az írott és íratlan szabályok. Harci cselekmény közben nem nagyon voltak (betartott) szabályok, de a hadifoglyokkal máshogy kellett (volna) bánni. Az első világháború valamivel "korrektebb" volt mint a második, de azért az sem volt egy "lovagi torna".

Ami a civil lakosságra vonatkozik, elég csak a terrorbombázásokra gondolni (II. vh), ahol kimondottan a civilek voltak a célpontok.

Egy katona nem tud háborús bűnt se, hát még bűnöket elkövetni. Aki ismeri a katonaság szerkezetét, működési módját, ezt nyilvánvalónak tartja.

A katona nem cselekszik saját belátása szerint. Ha ezt teszi, haditörvényszék elé kerül. Még békeidőben is. Háborúban, a fronton lévő katonát előbb kiképezték, minimum arra, hogy kizárólag parancsra cselekedhet, arra viszont azonnal és feltétel nélkül. Ha tehát egy katona lelőtt valakit, azt parancsra tette. Ha például harc közben veszélyesnek látszó civilekre kell sorozatban lőnie, két választása van: vagy lő, vagy a parancsnok őt lövi haladéktalanul főbe. A tisztázás majd később jön, ha kiderül.

A katonaságnak nagyon szigorú szabályrendszere van, amit a fronton haladéktalanul érvényesítenek, mert ott nincs idő és lehetőség a vitára, megfontolásra. Ezek között szerepel, hogy ki kinek adhat parancsot és mire. Továbbá azt is szigorúan megszabják, mikor milyen parancs adható. Ezt összességében hadtudománynak nevezik, és ahogy kizárólag az tervezhet házat, aki bizonyította, hogy erre képes, úgy az a katonaságnál sokkal szigorúbban érvényesül.

Civilek lelövésére kizárólag jól meghatározott esetekben adhat elég magas rangú parancsnok utasítást. Később elsősorban az ő felelősségét vizsgálják, a parancsot végrehajtókét akkor, ha a helyzethez képest feltűnően sok a halott. Ez csak úgy lehet, ha valaki(k) önszorgalomból tették. És ők felelősségre is lesznek vonva.

Egyébként minden emberöléshez nyomós ok kell, akár civil akár katona valaki. Csak jellemzően civilnek nincs fegyverem katonának meg van, és harc közben nagy az esély, hogy használja is. Ez tehát lehet ok a mentességre. De csak vizsgálat után.

Az más kérdés, hogy háborúban általában az egyik fél támadó, a másik védekező, és összességében ott senkinek nem érdeke ilyen kivizsgálás, gyakran idő sincs rá, ezért szokták jellemzően a befejezés után a vizsgálatokat elvégezni.