Lehetnék én is, vagy te is sorozatgyilkos, létezik-e bűn egyáltalán?

Sokszor gondolkodom azon, hogy tudnék-e pl sorozatgyilkosként működni, de mindig rájövök, hogy van bennem egyfajta humanizmus.

Eléggé hideggé váltam, és nem nagyon hat meg semmi, viszont ha valakit épp kibeleznek, vagy levágják a kezét, az eléggé visszataszító látvány.

Mondjuk ha te vágod le valaki karját, és tudod, hogy te tetted akkor lehet, hogy máshogy viszonyulsz hozzá. Valószínűleg utólag megbánnád, de az emberi elme ha valamit megbán, akkor gyakran ideologizálni kezd, hogy egyébként a "gonoszság" relatív, a társadalom hibája is, hogy egy sorozatgyilkos alakult ki a traumái, vagy isten tudja mi miatt, a világegyetemben még a galaxisunk is csak egy porszem, tehát igazából értéktelen az emberi élet. Szóval azt teszel amit akarsz, és valójában nem is létezik "bűn". A szükséges rossz elengedhetetlen mert egyik nem létezhet a másik nélkül, ez alkotja meg az egyensúlyt. Tehát végső soron semmi értelme semminek, és az empátiám is csak az egóból fakadó ősi túlélési ösztön mellékterméke.