Az Incelek által hangoztatott elméletnek miszerint a nők alfaktól esnek teherbe majd bétákkal neveltetik fel a gyerekük, lehet alapja?

Előfordulhat kakukktojás gyerek.

De, hogy ebből mi következik az más kérdés.

Amúgy nézzük meg amit kutatás nélkül is meg tudunk fontolni. És tényleg lehet is...

Tegyük fel a 30 vagy 40%-ot. Tegyük fel...

Ez nyilván egyrészt jelentene 30-40%-os megcsalást.

Oké tegyük fel a megcsalások aránya 30-40%. Csak tegyük fel.

Vegyük hozzá a mai modern védekezési módszereket és, hogy annak mekkora a hibás működési aránya. Nem nézek utána, de nagyon kicsi.

Egy másik logikus következtetés, hogy amennyiben az emberek harmada csalná a párját az már régen ismert lenne, mert egyszerűen annyira sok. Afrikában amúgy előfordul és sokszor van kakukkbaba is belőle, de ott elfogadott és megszokott és ismert is.

Vegyük azt is figyelembe, hogy manapság sok a társadalmi értékeinket érő bomlasztó nézetek mennyisége és simán belefér abba is. És a cikkek sokszor miért (!) nem említik, hogy más a tesztre jelentkezők statisztikai értelme és a reprezentatív minta? Mert az nem hír és nem kattintás és sajnos ezt tényleg ilyen.

Itt van még néhány a témából...

ScienceDirect

Absztrakt

A közvetlen fogyasztói DNS-tesztek felvilágosítást adnak a származásról és a családi kapcsolatokról. Az utóbbi években megnövekedett használatuk miatt sokan felfedezték, hogy feltételezett apjuk nem a biológiai apjuk, ami nem apasági esemény (NPE). /"Non-paternity event"/

1 . Bevezetés

Az elmúlt három évtizedben megnőtt a kereskedelmi célú közvetlen fogyasztóhoz (DTC) DNS-tesztkészletek (pl. Ancestry, 23andme, MyHeritage) népszerűsége. Becslések szerint 2020-ig világszerte 30 millió ember vett részt ilyen teszteken szabadidős környezetben ( Georgiadis, 2020 ).

zen túlmenően ezek a tesztek lehetőséget biztosítanak rokonok megtalálására genetikai markerek alapján a DNS-üket tesztelő más fogyasztók csoportjából.

Az elmúlt években számos történet látott napvilágot a népszerű médiában olyan fogyasztókról, akik a DNS-elemzés eredményeként megtudták, hogy az általuk apjuknak vélt férfi valójában nem a biológiai szülőjük (pl. Ash 2018 , Davis 2007 ). Az utóbbi időben kutatások kezdtek megjelenni ezekkel a fogyasztókkal és későbbi tapasztalataikkal kapcsolatban ( Grethel et al., 2022 ; Guerrini et al., 2022 ).

Számos tanulmány próbálta meghatározni az NPE prevalenciáját a mai populációkban és a történelem során. A becslések kevesebb, mint 1% és több mint 10% között mozognak ( International Society of Genetic Genealogy, 2022 ). Nemrég Guerrini et al. 23 196 személyt kérdeztek meg, akik a FamilyTreeDNA DTC szolgáltatást használták, és azt találták, hogy a résztvevők 5%-a felfedezett bármilyen nemű váratlan biológiai szülőt ( Guerrini et al., 2022 ). Noha ez a szám az anyák és az apák tévesen tulajdonított apaságát jelenti, 5%-ot javasol az apai NPE-k számának felső határaként a DTC DNS-tesztet használók körében. Ez a szám az általános populációban is a felső határt jelentheti, mivel az apaságra gyanakvók hajlamosabbak a tesztek igénybevételére.

Az NPE-kről szóló anekdotikus történetek keringtek a történelem során, de még soha nem volt ilyen könnyű az embernek egy tévesen tulajdonított apaságot felfedezni vagy ilyen bizonyossággal megállapítani.

[link]

NLC.hu

- A Human Reproduction című folyóiratban megjelent 2022-es tanulmány 1211 olyan férfi adatait vizsgálta meg, akik apasági tesztet kértek az Egyesült Államokban. Az eredményekből kiderült, hogy 11 százalék nem a vér szerinti apja volt az általuk nevelt gyermekeknek.

- A Family Relations című folyóiratban megjelent 2023-as kutatás azokra a férfiakra összpontosított, akiket a bíróságok apasági vizsgálatra köteleztek. A tanulmány megállapította, hogy 12 százalékuk nem a biológiai apa volt.

- A Liverpooli John Moores Egyetem egy régebbi tanulmánya szerint az apák 4 százaléka, azaz minden 25. apa nem feltétlenül a vér szerinti szülője annak a gyereknek, akiről azt hiszi, hogy az övé.

, valamint az is borítékolható, hogy amikor egy férfi apasági vizsgálatot kér vagy kötelezik rá, akkor abban a körben nagyobb arányban derül majd ki, hogy valaki más a gyerek apja.

A tudósok két különböző adatbázist kapcsoltak össze: a transzfúziós nyilvántartást, valamint a svéd többgenerációs regisztert, amely részletes adatokat tartalmaz a rokonsági kapcsolatokról, például ki van bejegyezve mint anya és apa.

„Mindkét módszer ugyanazokat az eredményeket hozta, a tévesen megállapított apaság előfordulása átlagosan 1,7 százalék volt. Ez azt mutatja, hogy a gyakoriság lényegesen alacsonyabb, mint sok korábbi tanulmányban” – mondta Gustaf Edgren, a tanulmány vezetője, a Karolinska Institutet orvosi tanszékének kutatója. Hozzátette, hogy a kutatási eredmények összhangban vannak más nyugat-európai tanulmányokkal is, többek között holland és flamand genealógiai anyagokkal, amelyek szerint a helytelenül megállapított apaság becsült előfordulási gyakorisága egy és két százalék között van.

[link]

The Conversation

Mennyi az esélye, hogy apád nem az apád?

A legtöbb apasági adattal az a probléma, hogy szinte lehetetlen elfogulatlan mintát venni. Az apasági klinika például rossz hely a téves apaság arányának becsléséhez. Sok ügyfél azért van ott, mert legalább az egyik fél nincs meggyőzve.

Megkérdőjelezhető számok

A Swinburne Egyetem szociológusa, Michael Gilding , aki az SBS programjában is szerepel, alaposan felkutatta annak a közhiedelemnek az eredetét, amely szerint az apaság 10-30%-át tévesen tulajdonítják el.

Mi a válasz?

Tehát hány gyereket szül valaki más, mint „apa”?

Az egész populációra kiterjedő, véletlenszerű mintavételű DNS-tesztek pénzügyileg és etikailag továbbra is életképtelenek. Ám annak érdekében, hogy megértsék azokat a viselkedésmódokat, amelyek az apaság téves besorolásához vezethetnek, az SBS dokumentumfilm producerei megbízták a Roy Morgan Research-t, hogy gyűjtsön össze mintákat ausztrál és amerikai nőkről.

Számos kérdést tettek fel, többek között, hogy fogantak-e gyermekük olyan időszakban, amikor több szexuális partnerük volt? Meglepett, hogy a nők legfeljebb 2%-a ismerte el ezt.

Ez a hibás apaság alacsony arányára utal; de vegye figyelembe, hogy az adatok nőre, nem gyermekre vonatkoznak.

Ezek az eredmények jól illeszkednek a hibás apaságra vonatkozó DNS-becslésekhez, amelyek olyan mintákból származnak, amelyek a társadalom széles körét átszúrják, ami azt sugallja, hogy ez az arány 1% és 3% között van , valamint Gilding professzor 0,7% és 2% közötti becslésével .

Valószínűleg sokkal kisebb azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek a biológiai apja nem a társasági apjuk, bár a 30%-os adat zombi-statisztika, amely nem hajlandó meghalni.

[link]

és még egy... ezekből is átnézhető valahogy jobban.

Nem-apasági esemény - wiki

Az NPE eredhet spermadoományozásból , nyilvánosságra nem hozott örökbefogadásból, heteropaternalis túltermékenyítésből , promiszkuitásból , apasági csalásból vagy szexuális zaklatásból , valamint orvosi tévedésekből, például az olyan eljárások során, mint az in vitro megtermékenyítés és a mesterséges megtermékenyítés .

Összességében a rosszul tulajdonított szülői tapasztalatok gyakorisága körülbelül 0,4% és 5,9% között mozog [2] , bár bizonyos populációkban magasabb is lehet.

Nehéz pontosan megbecsülni a tévesen tulajdonított apaság előfordulását, és a témában megjelent kutatások között nagy eltérések mutatkoztak. A nem apasági rátákkal kapcsolatos adatokat gyakran kellő részletezés nélkül, érintőlegesen jelentik a kutatás elsődleges céljához, és nagyon kevés tanulmány vesz részt randomizált mintán.

Bellis et al. (2005) megállapították, hogy 1950 és 2004 között a tudományos folyóiratokban publikált téves apasági arány 0,8% és 30% között mozgott, mediánja 3,7%.

Turi King és Mark Jobling, a Leicesteri Egyetem Genetikai Tanszékének munkatársa "városi mítosznak" nevezte az apaság hiányának gyakran emlegetett 30%-át.

Azt is kijelentették, hogy a helytelenül tulajdonított apaságot gyakran kulturális és társadalmi-gazdasági tényezők befolyásolják, és gyakrabban fordul elő nem házas párok között.

Gilding kijelenti, hogy ezek az adatok csak az apaság hiányának előfordulását mutatják, ahol a vitatott származás volt az apasági vizsgálat oka. [1] [13] Azokban a helyzetekben, amikor a vitatott szülői hovatartozás volt az oka az apasági vizsgálatnak, magasabbak voltak, 17% és 33% közötti gyakorisággal (26,9% medián). Leginkább a fiatalabb szülők, nem házas párok, alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszúak, illetve bizonyos etnikai és kulturális csoportokhoz tartozók voltak kitéve a szülői eltérés veszélyének.

[link]