Kádár János milyen arányban tett jót és rosszat az országgal?

"--Egy olyan ember számára, mint pl. Darvas Iván vagy Mensáros László aki pár évig börtönben volt, utána pár évig segédmunkás, de aztán mégis visszatérhetett a színpadra és népszerű, elismert, sikeres művész lehetett, mondjuk végeredményben talán 80-90%. Gondolom én..."

Kizártnak tartom. Nem is lehet az ilyet százalékosan megfogalmazni, de aminek megpróbálják ellehetetleníteni az életét, és évek múltán a közben bekövetkező változások hatására lazítanak is a bilincsen, kétlem, hogy azt úgy éli meg, hogy "mégiscsak jó csávó ez a Jani".

Kádár nem volt hülye, jó felismerései is voltak, de attól még diktátor maradt, hogy pl felismerte, hogy a szovjet típusú erőszakos kolhozosítások helyett hatásosabb módszerekkel is lehet szövetkezetbe terelni az embereket.

Az '56 utáni tömeges leszámolásoknál sem a szovjetek küldték át a névlistákat.

A '70-es évekre valóban egy jobb élet illúziója alakult ki, ami azért volt illúzió, mert az '50-es évek kemény diktatúrájához képest valóban szabadabb volt, de a barakk körül ott voltak a korlátok, szögesdrótok.

A legelterjedtebb szabadidős tevékenység a masszív alkoholizálás volt, most sem állunk rosszul ebben, de akkoriban lényegesen több volt az alkoholista.

Gyerekként azt láttam, hogy szinte mindegyik felnőtt vedeli a szeszt, "azért, mert, csak", a "jólét" alapja a háztáji gazdaságokban megtermelt élelmiszer, a boltokban megszokott, a "nincs", és a mostanság divatos "mindenkinek volt olcsó lakás" egyszerűen nem igaz, sokkal rosszabb volt a lakáshelyzet, mint mostanság.

Nem tudom. 1992-ben, mint fiatal házas kaptam (rossz helyen lévő felújítandó) akkor már önkormányzati lakást. Azt elfogadható összegért el tudtam cserélni egy lakhatóra.

1986-ban Romániából menekült barátaink is kaptak tanácsi panel lakást.

Ezek a lehetőségek most nincsenek.

Aki most lakást akar, annak csak a bank kölcsön a lehetőség, a bankok meg profit orientált vállalatok, akik (természetesen nem hivatalosan) egyeztetni tudják a feltételeket.

"1992-ben, mint fiatal házas kaptam (rossz helyen lévő felújítandó) akkor már önkormányzati lakást."

Ez azért így még semmit nem mond. Azon kívül, hogy már köze nem volt a Kádár-érához.

"1986-ban Romániából menekült barátaink is kaptak tanácsi panel lakást."

Az meg aztán egy egészen kivételes valami volt. Nem sajnálta senki tőlük, de annyira kivételes eljárás volt a születésüktől kezdve itt élő állampolgárokkal szemben, hogy ihaj. Erősen csodálkozom, hogy ezt a témában érvként felhoztad, mikor általában látszik az írásodból, hogy fel tudod fogni a körülötted levő világot.

Kedves 23as

Nem tudom, hogy milyen idős vagy. Ha 92-ben már "láttad magad körül a világot", akkor tudod, hogy már sokkal nehezebb volt önkormányzati lakáshoz jutni, mint korábban, mert már adták el (az akkori reális ár alatt, olyan hitellel, amit anyu pár hónapja fizetett vissza), de a lehetőség még megvolt. Korábban még kisebb-nagyobb "ajándékokat" is kellett vinni az ügyintézőknek, ez ekkorra már enyhült (azt hiszem egy nagy doboz bonbont kellett vinnem). A történettel csak annyit akartam mondani (visszaolvasva annyit is mondtam), hogy ez a lehetőség még létezett, és korábban pedig városokban ez volt az általános. Nem volt könnyű lakáshoz jutni, de ha az ember folyamatosan nyüzsgött és szánt egy nem kisebb összeget a folyamatok zsírozására, akkor megoldható volt.

A saját ház építés már a 60-as évek végén is opció volt (van rólam fénykép, amint beleestem az alapgödörbe, amit a szüleim is ástak a barátjuknak).

Az, hogy Romániából menekülteknek adtak tanácsi lakást nem tudom mennyire volt általános, de (akkor még) nagyon bőkezűen támogatták őket mindenféle "segélyekkel". Bőven több, mint egy évnyi keresetemet kapták meg (fejenként) úgy, hogy a lehetőségek nagyobb részét ki sem használták (A lehetőségeknek mi jártunk utána, nekik csak a pénzt kellett volna felvenni). Ez azért rendesen szúrta a szememet. Az ingyen lakás meg főleg, mivel láttam, hogy tanácsi lakásra esélyem sincsen, szövetkezetire pedig pénzem nem lesz.

Végül rengeteg utánajárással az önkormányzati lakás meglett. Az első a dzsumbújban, amit kimeszeltünk és azonnal elcseréltünk egy olyanra, amit teljesen szétvertek (A lakók összevesztek, egy ablak sem maradt ép). Azt felújítottuk és pár év múlva megvettük és boldogan laktam ott. Amikor elkezdtek olyan emberek költözni a szomszédba, akik "nem voltak szimpatikusak" (Érdekes, ők csak felfeszítették az ajtót és azonnal meg is kapták a lakást), elköltöztem panelba, de akkor már az önkormányzati lakás nem is létezett. Onnan megint kertesbe sikerült költözni. Természetesen ezen a bank nagyot kaszált (deviza hitel). Vajon véletlen, hogy amikor átváltották forintra utána forint kamatok szálltak el? Én (megint rengeteg utána járás) annyira szerencsés voltam, hogy fix törlesztő részletes konstrukciót harcoltam ki (vajon az ügyintéző miért akart róla minden áron lebeszélni?). Úgy tűnik a hiteleket rengeteget kell dédelgetni, mert pár évente a választott konstrukció kedvezőtlenné válik. A váltás költsége, meg összemérhető a váltással elérhető megtakarítással.

Most saját kézzel már nem lehet házat építeni. Nem csak a jogi hercehurcák miatt, hanem azért sem, mert a műszaki elvárások is magasabbak lettek. Akik egy picit is értenek az építőiparban bármihez is, azok rég nem Magyarországon dolgoznak...

Van pár dolog a házon, amit nem tudok saját kézzel karban tartani, ott a "szakemberek" csak kárt csináltak és rájöttem, hogy hozzáértés és szerszámok nélkül jobb munkát tudok végezni, mint ők (pedig két bal kézzel születtem).

Nem tudom, hogy akkor vagy most nehezebb lakáshoz jutni, de néhány barátom albérletben lakik. Az egyik házaspárral leültem nagy mellénnyel, hogy na nézzük meg, hogyan tudnak saját lakást venni. A matek azt mutatta, sehogy. Igaz, hogy az albérlet összegéből kényelmesen kijön egy hitel törlesztő részlete, de az önrészt esélytelenek összespórolni. Ennek ellenére van hol lakniuk (a bérelt lakás is lakás)

Még Kádár volt a főnök, amikor dolgoztam egy cégnél (Fősulin buktam félévben), ahol volt egy munkatárs, aki a portásfülkében lakott. Éjszaka ott aludt, mire jött a portás összecuccolt, a céges zuhanyzóban lemosdott és jött dolgozni. Egy másik munkatárs az irattár előterében aludt (róla tudtuk, hogy zseni, de alkoholista, valami neves sakkozó volt) Most ezek a lehetőségek sincsenek.