A 10 történelemformáló magyar. Mit gondoltok erről a listáról?

"Ilyen értelemben a rendszerváltó és a 90-es években politizáló OV valóban része a történelemnek"

Hát része, akkor is össze-vissza beszélt. Például részletek az 1988. október 21-én a Mozgó Világ szerkesztőségében tartott kerekasztal-beszélgetésből (résztvevők: Andics Jenő, Bihari Mihály, Medgyessy Péter, Miszlivetz Ferenc és Orbán Viktor, a beszélgetést vezeti Baló György):

OV: Én elfogadom a kommunista párt hegemóniáját, ha egy szabad választásos verseny eredményeképpen alakul ki...

Három hozzászólással később:

OV: A FIDESZ álláspontja totálisan más. Mi azt mondjuk, mindenfajta politikai erőnek teret kell adni, hogy megszerveződjék, ha akar, párt formában. Mi azt mondjuk: negatív formában kell megmondani, hogy milyen politikai erők nem szerveződhetnek meg. Erre a FIDESZ definíciója három "nem" kategória. Amit a szovjet alternatív mozgalmaktól vett át, tőlük honosodott ez meg a kelet-európai alternatív mozgalmakban. Ez a három "nem" a következő: nem szerveződhetnek meg azok a politikai erők, amelyek erőszakosak; nem szerveződhetnek meg azok, amelyek rasszisták, fajgyűlölők; és nem szerveződhetnek meg azok, amelyek azt gondolják, hogy a történelmi igazság kizárólagos birtokában vannak és kizárólagos politikai hatalomra törnek. Amelyik politikai erő ilyen programmal lép föl, az nem szerveződhet. Tehát az alkotmány megtilthatja, hogy ezek egyáltalán szerveződhessenek.

Micsoda következetesség már akkor is (na jó akkor még csak 25 éves, éppen az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjasa, az Európa Kutatócsoport tagja, aki katonai szolgálatát tölti Zalaegerszegen)!

#21 "Hogyan is?"

[link]

Röviden összefoglalva: azóta is példátlan gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés ment végbe az országban Horthy alatt. Talpra állt az ország.

"A határnyitás nem szimbolikus jelentőségű volt, egyértelműen aktív cselekvés, ami mindkét blokkban nagy feltűnést keltett. Ha úgy vesszük, akkor a nyugatnémetek innentől lehettek biztosak abban, hogy az újraegyesítés valós jelentést hordozhat (mi is évszázada ábrándozunk az elcsatolt területekről, de ugye ez csak ábránd)."

A magyarázatodból nem derül ki, hogy miért nem szimbolikus jelentőségű volt.

"A NATO népszavazás 1997. november 16-án volt, az első Orbán kormány 1998. július 8-tól."

Nem a NATO népszavazás napján csatlakoztunk a NATO-hoz.

[link]

"Magyarország a 90-es évektől kezdve a nyugati (euroatlanti) integrációra törekedett. 1999-ben tagja lett a NATO-nak."

Lehet lepontozni, hiszen tényeket írtam.

Nyilván a lista nem jól átgondolt...

- Magyar Törzsszövetség 750-895 🟥⬜🟩🇭🇺

- Árpád-házi Magyar Fejedelemség 895-1000 (Árpád fejedelemtől) 🟥⬜🟩🇭🇺

- Árpád-házi Magyar Királyság 1000-1301 (Szent Istvántól) 🟥⬜🟩🇭🇺

(Kivétel a nem magyar Pietro Orseolo, regn: 1038-1041, 1044-1046).

Magyar Királyság Vegyesházi uralkodói:

- Premysl-ház 1301-1305 (cseh uralkodóház)

- Wittelsbach-ház 1305-1307 (német uralkodóház)

- Anjou-ház 1308-1395 (francia uralkodóház)

- Luxemburgi-ház 1387-1437 (német uralkodóház)

- Habsburg-ház 1437-1457 (német uralkodóház)

- Jagelló-ház 1440-1444 (litván-lengyel uralkodóház)

- Hunyadi-ház 1458-1490 (magyar uralkodóház) 🟥⬜🟩🇭🇺

- Jagelló-ház 1490-1526 (litván-lengyel uralkodóház)

- Szapolyai-ház 1526-1571 (erdélyi magyar uralkodóház) 🟥⬜🟩🇭🇺

- Habsburg-ház 1526-1780 (német uralkodóház)

- Habsburg-Lotaringiai-ház 1780-1918 (spanyol-német Habsburg-ház)

Történelemformáló! – ugyan már, nem igazán ismert itt e fogalom. Igaz, nem is könnyű!

#5 szerint a régi trend szerint nem veszünk figyelembe élő személyeket. Ez az álláspont egyfelől attól igaz, hogy a felelős figyelembevétel része, hogy tudjuk, mit állítunk. Működő személyeknél ez gyakran nem tud igaz lenni. Egyébként (mint a kérdező is utal rá), nézzük, mitől is trend valami. A „régen” a kádári érára vonatkozik. Kádár puritán volt, és nem szerette, ha élő személyekre (főleg rá) hivatkoznak. És egy diktatúrában ezt tudomásul veszik. Ma „tanítják”. No azt azért nem, pusztán azért nem, mert ami e területen folyik az nem felel meg a „tanítás” kritériumainak. A kényszerének inkább. És azért teszik, mert Orbán nárcisztikusé s elvárja, hogy minden róla szóljon. És egy diktatúrában ezt tudomásul veszik.

Egyetértek #19-cel életveszélyes ilyen listát készíteni, mert szubjektív. Vitatják is mind darabra mind személyre nézve. Ugyanakkor nem értek egyet vele a másik két bekezdésre nézve, egyfelől Orbánt illetően, másfelől a „történelmi esemény” definícióját illetően. Minden esemény történelmi, ami megtörtént. Hogy a hatása mekkora, az más kérdés.

Egyébként egy ilyen lista tényleg problémás. Károly Róbert ugyan nem volt magyar, de történelemformáló igen. A többiek erősen vegyesen. Rákosi és Kádár kimaradhat. Nem ők formáltak, őket formálták, Kádár legalább belevitte saját egyéniségét, és hatása van a mai napig. Orbánnak pedig lesz. Sajnos.

De előbb inkább arról, mit nevezzünk történelemformálásnak. Két dolog nyilvánvaló. Egyfelől semmi se tart örökké. Másfelől valamekkora hatás, jelleg, ami mássá teszi a többitől, egyes esetekben marad, akár évszázadokig. És ez már számít. Melyik ember formál történelmet? Az események mindig a korábbi körülményekből következnek, ez törvényszerűség. Ám adott időben az összefüggések észrevételére csak igen kevés számú ember képes, előre pedig még kevéssé. Aki tehát először tesz újat, akkor is számít, ha elbukik.

E tekintetben (és aki jobbakat tud, nevezze meg őket) semmiképpen nem állítanék listát, de ha már szóba került, István állama a 3. volt Európában. A német államiság a 19. század terméke. Szóval őt ne kérdőjelezzük meg. Árpád mindössze jókor volt jó helyen, ám Géza, István apja, na ő egy más kaliber. Tudatosan nevelte fiát erre, mert azt is tudta, ez az egyetlen út, ám az ő ideje még nem alkalmas rá. Ez akkora tett, amit kötelező megemlíteni. Az „István a király” központi figurája, nem véletlenül, akkor még mindkét fő szerző egyet gondolt erről. A következő kettő kiemelkedő személyiség volt, de mi a történelemformálás bennük? Mátyást körülményei tették szimbólummá, megérdemi, de történelmi tette Visegrád mindössze. Rákóczi attól érdemel elismerést, hogy tudta a jövőjét, mégis vállalta családi hagyomány kötelezettjeként. Tehát példa mindenképpen, de történelmi tett nem áll mögötte. Gyanítom, nem is vállalná. Széchenyi egy más eset. Annak felismerése egy léha főúr részéről, hogy tudás nélkül soha nem lesz nemzet, - szeretnék látni más példákat erre. Én nem tudok, pedig kéne. Ma különösen nagyon. Teleki a körülményeihez képest volt nemes lélek, ennyi. Rákosi semmi, őt létrehozta a szovjet kommunizmus. Kádár legalább ebből próbálta kihozni, ami benn volt, nem tudhatta, hogy „nagy tette” a sunyiság széles körűvé tétele. Ő azt hitte, ez kell. Igaza volt, csak a „nem kívánt mellékhatás”, az ne lenne. Talán ma nem itt tartanánk. Orbán megér egy külön misét. Ja, sokat lop, de ez mind semmi, valódi nagy elmebeteg tette mellett. Ehhez érdemes tudni, a társadalomtudomány legújabb ismérve szerint egy állam tartós állapotát a felépítményei döntik el. Európa a pestisjárványok után vált ketté. Nyugti része úgy gondolta, az éhínség és más problémák leküzdésére a motiváció a jó módszer, úgy 100 év alatt ki is alakították az intézményrendszerét, a további pár száz év alatt behozhatatlan előnyre tettek szert (ja a politikusok szeretik mondani, hogyan kell a hátrányt leküzdeni, de nem nagyon megy). A keleti részen némi durva megszorítás (itt Verbőczi törvények) történt, és Mátyás is jónak tartotta. Na ná, neki megfelelt. Ezért volt könnyű itt kommunizmust csinálni, bár a franciák találták ki, az olaszok dolgoztak rajta, a felépítmény megakadályozta.

Egyszóval Orbán nagy tette, hogy a léhűtő csürhét megtette vezető rétegnek. Hangoztatja, hogy be is fogja betonozni őket, és nem kétlem. Ma itt az igénytelenség az abszolút úr (még csak nem is a rettegés). Adott egy sérült ember, akit primitív és durva apja nadrágszíjjal nevelt (saját közlés 1989-ből), egy kötelességtudó fiú nem tagadhatja meg az apját. Helyette nekimegy az egész világnak, filozófiát csinál belőle és államvallássá teszi. Tartós lesz. Magyarországot sikerült a hátsó részből az utolsók közé taszítani, olyan szemléletet adva hozzá, ami garantálja ezt évszázadokra. És ez nem történelemformálás? Ja hogy fáj, az más dolog.

A németeknek sikerült beszerezniük egy osztrákot (Hitler), az oroszoknak egy grúzt (Sztálin), de mindkettő nagy nép, érthető. Ám e kis idejött (és még mindig nem igazán befogadott) népnek sokkal nagyobb szó, hogy sikerült hasonló kalibert kitenyésztenie. Persze nagy nép fiai világformálók, kis népé csak önformálók.

Ami ebben szomorú (az emberre nézve), hogy mind majdnem sikerült a megsemmisítés. Meglátjuk (az unokák korosztálya, a mai gyerekek), vajon itt is sikerül-e. Az tény, hogy bár a fél szomszédos magyarság idejött, mégis hiányzik már több mint félmillió. Zöme nem tud/nem akar visszajönni. Az itteniek meg dolgozni nem tudnak, csak panaszkodni. A helyzet megváltoztatás is munka ám, eleink ezt tartották igazán annak. Na és a maiak?

Itt egy gyors áttekintés.

[link]

24/

"Károly Róbert ugyan nem volt magyar, de történelemformáló igen."

Pontosan ezért tettem be a kronológiát.