Az alkotmányos monarchia vagy a köztársaság a jobban működő államforma?

Soha nem az államformától/kormányzási formától függ a jólét. A mai világban szeretjük azt hinni, hogy a demokratikus köztársaság a "legjobb" forma, de látjuk, hogy nem így van, mert hiába hívunk így valamit, ha a hatalmon lévők máshogy gondolják. Mi is demokratikus köztársaság vagyunk, aztán látjuk, hogy mit érünk el vele. Papíron Oroszország is egy köztársaság, demokratikus választásokkal (PAPÍRON!), de mind tudjuk, hogy nem éppen a szabadság és jólét országa. Ellenben a jóléti index legtetején szerepelnek az európai alkotmányos monarchiák, pl. Norvégia, sőt, a múltban diktatórikus államvezetéssel is éltek EZERSZER jobban emberek, mint amilyenben például mi élünk ma a fene nagy demokráciánkban.

A jólétet az szabja meg, hogy ki vezeti az államot, nem pedig azt, hogy hogyan. Sokan köveztek már meg ezért, de én ezerszer inkább élnék egy olyan diktatúrában, ahol az államfő TÉNYLEG a népet és az ő jólétüket helyezi előtérbe, mintsem egy olyanban, amiben most élünk. Persze ne érts félre, tisztában vagyok vele, hogy ilyen diktatúra nem létezik. Tehát ez csak elmélet. De most őszintén, elméletben, a diktatúrában nem kell, hogy elnyomva legyenek az emberek. Elméletben. A diktatúra csak azt jelenti, hogy az államfőnek korlátlan hatalma van és a törvény felett áll. Önmagában a diktatúra nem jelent elnyomást, nem jelenti a szólásszabadság hiányát, stb, tehát akár abszolút pozitív is lehetne. ELMÉLETBEN!

Na de most attól függetlenül, hogy van ilyen vagy sem, a lényeg csak annyi, hogy az államfőtől függ minden. Az ő eszméje, hozzáállása határozza meg a jólétet, nem pedig az, hogy milyen államformában, vagy milyen kormányzási formában vezeti az országot.

#2 ami "csak" elmélet, az azt jelenti, hogy a valóság addig ismert legjobb modellje. Ami "csak" elmélet és a valóságban nem létezik, az a fantáziakép.

A jóllétet még ránézésre se az szabja meg, ki vezeti. Egy triviális példa, ha megkeresnék nálunk a legjobb embert (akit a legtöbben tartanak ennek), és kineveznék miniszterelnöknek (nálunk ő a hatalom birtokosa), szinte észre se lehetne venni. A jóllétet a felépítmény, azaz a működő intézmények sora határozza meg. Hogy ilyen létrejöjjön, ahhoz nemcsak sok jó vezető egyéniség kell, hanem sok ezt akaró ember is. Nálunk például jelenleg az a baj, hogy az emberek nagy többségének nincs igénye a jóra, csak szövegben legfeljebb.

És azért szögezzük le határozottan! A diktatúra minden vonatkozásban, gyakorlatilag és elméletileg is öncélú korlátozása a tömegeknek. A puhább kevésbé, a keményebb nagyon. De elképzelni persze bármit lehet, a nem létezőt is. Csak éppen azt téveszmének hívják.

Az alkotmányos monarchiákban a trón és az öröklési rend, de mindenek előtt az intézmények állandósága ad egyfajta stabilitást a politikai rendszernek, míg a kormányok és a parlamentek jönnek-mennek. Nagy-Britanniában mindkét pártnak a törvényhozási programját ugyanaz az uralkodó olvassa fel, ha éppen megnyerte a parlamenti választást.

A köztársaságban az államfői tisztség meghatározott időnként változik, és legtöbbször egy politikai funkció.

#4 "nemcsak sok jó vezető egyéniség kell, hanem sok ezt akaró ember is. Nálunk például jelenleg az a baj, hogy az emberek nagy többségének nincs igénye a jóra"

Csak azt felejted el, hogy egy jó vezető a morált is pozitívan befolyásolja.

"De, létezik. Szingapúr"

Én ezt találtam róla a Wikin:

Államforma Unitárius parlamentáris köztársaság

Tök fölösleges ezen agyalni!

Egy ország működését, gazdasági fejlettségét ez határozza meg a legkevésbé. Jobbra, balra tudnék számtalan példát mondani.