Angliában, Franciaországban volt rabszolgaság a történelem során? Görökben Olaszban miért vannak kevesebben afroamerikai?

Az újkorban nem volt jelentős méretű rabszolga lakosság Nyugat-Európában, mert volt eleg munkaerő a mezőgazdasághoz. Amerikában ugye az indiánok nagy része meghalt járványokban, ezért kellettek a rabszolgák. A feketék, akiket mostanság Európában látni, első-, másod-, harmadgenerációs (vagy kicsit régebbi) bevándorlók, akik főként a 19. század végén és a 20. században, Afrika teljes gyarmatosításával kezdtek el beáramlani Európába (az utóbbi évtizedekben egyre többen, hiszen már sokkal könnyebb a kontinensek között utazni), jobb fizetés, munka, életminőség érdekében.

Görögországban/Hellászban és Rómában meg az ókor folyamán virágzott a rabszolgaság, de főként szomszédos, gall, kelta, germán, balkáni népeket taszítottak rabszolga-sorsba, sőt a rómaiak a görögöket is adták-vették, ezek nyílván jól asszimilálódtak az évezredek folyamán. A XXI. században meg azért nincs annyi fekete ezekben az országokban, mert nem éri meg ideköltözni, ugyanilyen egyszerű vagy éppen nehéz Nigériából Görögország helyett az UK-ba utazni. Egyébként ha feketék nem is, arabokból/közel-keletiekből van jó pár Dél-Európában is, főként átutazóban.

Görörgországban volt rabszolgaság - konkrétan ők maguk voltak a hódító török birodalom rabszolgái egészen a 19. századig, ahogy rengeteg magyart is elhurcoltak a törökök Konstantinápolyba rabszolgavásárra. Nyilván a görög-török történelmi kölcsönös utálatnak azóta is fontos része ez a sérelem.

Az afroamerikai kifejezés nem használható az európai feketékre - a britek esetén az afro-brit, francziáknál az afro-frank vagy afro-francia a megfelelő. Ők jellemzően nem rabszolgák voltak, hanem már szabad polgárként érkeztek a kontinensre a 2. világháború után, mert a volt gyarmatokról könnyen lehetett anyaországi munkavállalási és letelepedési engedélyt szerezni. A briteknél nem is elsősorban a feketék, hanem az indiaik és pakisztániak vannak túlsúlyban, a francziáknál pedig a marokkói és algír berberek.

Milyen franczia? Már ez is változott?

Az újkori történelemben nem tudom mennyi rabszolga volt Európában, de az usa az ötletet Ciprusról vette, ahol nagyon jellemző volt a rabszolgaság. A Földközi tenger mellékén amíg gályák hajóztak, azokat gályarabok hajtották. Gályája mindenkinek volt, az evezősöket pedig biztosítani kellett. Ennek egyik módja a hadifoglyok felhasználása, a másik a különböző vallási elítéltek alkalmazása, a harmadik pedig a köztörvényes bűnözők bevonása volt. A gályarabság, mint normál büntetés nagyon elterjedt volt, mivel a gályarabok túlélése elég rossz volt, ezért mindig szükség volt újabb evezősökre.

A monarchiának tudtommal 2 gyarmata volt: A Ferenc József Föld, ami aztán az oroszokhoz került és egy kisebb terület Sanghajban. Volt arról szó, hogy esetleg Szomáliát megkaphatjuk, sőt amikor Törökországot fel akarták osztani, akkor jelentős területekkel kecsegtettek, de ezekre nem került sor.

Azt gondolhatnánk, hogy nem, pedig nagyon is voltak rabszolgák a francia forradalomig Európa szerte, és Franciaország ebben élen járt.

A különbség, hogy gályarabnak hívták őket, nem rabszolgának. Gályarabsághoz képest gyapotot szedni amerikai állom volt.

Ami a négereket illeti, azok a 20.században vándoroltak be a (volt) gyarmatokról.

Voltak rabszolgák és bár tényleg nem annyi, mint az amerikai kontinensen, de elég jelentős számban voltak. Ez igaz a britekre és franciákra is (és másokra is). Bár a mai futballcsapatok fekete bőrű tagjai azok nem a korai és késő középkorban, és újkorban Afrikából behozott fekete bőrűek leszármazottai, hanem újonnan érkezettek.

"...Görögben Olaszban miért vannak kevesebben afroamerikai?"

Mellékesen ezt szerintem is érdemes javítani, mert az "afroamerikai" az Egyesült Államokban élő fekete bőrűeket jelenti.

A történelmi ismereteinket meg sajnos egyáltalán nem reálisan sajátíthatjuk el a tankönyvekből. A rabszolgaságot is úgy mutatják be, mint az ókorban jelenlévőt és utána már csak az óceánon túli rabszolgaságot, pedig Európában nyugaton jelen volt egészen az újkorig is.

A Magyarországra rákérdezéshez meg... A középkori és újkori európai rabszolgakereskedelem tevékeny résztvevői Nyugat-Európából kerültek ki és Közép- és Kelet-Európa az elszenvedő alanyai voltak. Vagyis innen szerezték be részben a rabszolgákat.

Amúgy a korrektség kedvéért hozzátehető, hogy rabszolgaság kb mindenhol volt egészen későig is, Ázsiában és Afrikában és az arab világban is. A Magyar Királyságban is voltak rabszolgák például, még itt a környékünkön is sajnos. A két említett országban amúgy - nyugat ide vagy oda - a rabszolgaságot viszonylag későn törölték el.

Nagy-Britannia 1834

Franciaország 1848

Ezzel szemben Szent Istvánra büszkék is lehetünk! Az 1000 környéki Magyar Királyságban voltak rabszolgaellenes nézetek is és erre Szent István elrendelte, hogy aki könyörületességből felszabadít rabszolgát, azt később már nem lehet újra rabszolgává tenni.

Azért egyébként már az ókorban is voltak a rabszolgaságot ellenzők, mint például Arisztotelész, és témának számított az ókortól fogva is a rabszolgaság. Az ókori rabszolgaság amúgy nem volt ugyanolyan, mint az Atlanti rabszolga kereskedelem, mivel beletartoztak az adós rabszolgák és a hadifoglyok is. És mondjuk a hadifoglyok Európában is sokszor váltak rabszolgává a középkorban is.

Talán pár szót még magáról a rabszolgaságról, olyan hátha jól jön alapon... Általában talán lehet, hogy valahogy úgy képzelik el, hogy az ókorban és később az embereknek akár a fele is rabszolga volt. Vagy valami olyat, hogy nagyon sokan, csak azért mert közismerten volt rabszolgaság.

A Római Birodalomban tényleg nagyon magas volt a rabszolgák aránya, részben arra is épült a birodalom gazdasága, de más mondjuk a Római Birodalom ahol minden összpontosult és a rabszolgaság is nagy volt a meghódított területekről begyűjtött rabszolgák miatt. Már ie. 100 környékén Itáliában a lakosság 20-30 %-a rabszolga volt, ugyanekkor Rómában 30 %, és még a birodalom többi területén is elérte a nagyjából 20 %-ot.

Egyes szerzők szerint a kora középkorban a rabszolgaság Nyugat-Európában elérte a 10 %-ot. Pontosabb adat, hogy Spanyolországban a 16. században, Sevillában a lakosság 7,4 %-a volt rabszolga. A kora középkorra is 10 %-ot mondanak.

Persze ezek az arányok is sok. Viszont tény, hogy nem úgy kell elképzeli a rabszolga tartás korszakait, hogy általában minden háztartásban volt egy rabszolga. Rabszolgái főként a tehetőseknek voltak és a kisemberek maguk végezték azt amit kellett. A középrétegnél meg megoszlott a rabszolgatartás mértéke és esetei.

A vélemény pedig szintén megoszlott a rabszolgatartás helyességéről, pont úgy közbeszéd témája volt, mint akármi más. Már az ókori feljegyzésekből is kiderül, hogy a gazdagabbak és rabszolgákat dolgoztatók helyeselték a rabszolgaság intézményét, vagy hallgatólagosan álltak hozzá. A rabszolgák nyilván nem voltak oda érte és a felszabadítás is létezett már az ókor óta át a középkoron is. Ami szintén jól rámutat arra, hogy annyira azért nem tartották jónak a rabszolgasort. Vagyis a vélemények már régóta megoszlottak a rabszolgaságról. Ettől még a gazdaságban és politikai berendezkedésben folyamatosan megvolt.

Szent István és a rabszolgaság kérdése...

Az ő korában is ismert volt és ez nem is kérdéses. István ezért hozott törvényt a rabszolgasággal kapcsolatosan is, mégpedig egyből az első törvényében! Mindjárt idézem... Amit érdemes kiemelni, hogy bizony Szent István királyunk nagyon élen járt abban, hogy a rabszolgaság intézményét törvényileg is helytelenítse! Bár erről van írásos feljegyzésünk, de azért tényleg mások is helytelenítették, szóval nem volt ezzel egyedül. De a korai rabszolgává tétel tiltása azért valóban nagyon pozitív, ha a spanyolokkal (stb) vetjük össze.

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet

Szent István király első törvénykönyve 1001

18. A szabadosokról

"Ha valaki könyörületességtől vezéreltetve, saját rabszolgáit vagy szolgálóleányait tanúbizonyság mellett szabadsággal ajándékozza meg, úgy határoztunk, hogy halála után azokat, irigységtől vezéreltetve, senki szolgaságba visszavetni ne merészelje. Ha pedig szabadságot ígért, de halála miatt ezt kinyilvánítani nem tudta, hátramaradt feleségének, illetőleg fiainak legyen joga ugyanezt a szabadságot kinyilatkoztatni, és a férj lelki üdvéért szeretetlakomát rendezni, ahogyan akarják."

22. Azokról, akik szabadokat szolgaságba hajtanak

"Mivel tehát Istenhez méltó, és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének futását a szabadság serénységével végezze, a királyi végzés szerint elhatároztuk, hogy ezután az ispánok vagy katonák közül senki ne merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani. Ha ezt dölyfösségének vakmerőségétől ösztönözve megtenni merészelné, tudja meg, hogy ugyanannyi kártérítést fog fizetni a sajátjából, s ez a kártérítés a király és az ispánok között osztassék szét, mint a többi."

[link]

[link]

[link]