Milyen volt a kalózélet az újkorban?

Röviden? Rövid és veszélyes.

Sok ember arra gondol mikor meghallja Feketeszakáll, John Rackham vagy Charles Vane vagy más híres kalózok nevét, hogy hosszú éveken keresztül terrorizálták a Karib-térséget, hajókat foglaltak el, kincseket ástak el stb. A valóság viszont az, hogy ezek a nagy nevek is csupán pár évig kalózkodtak, nagyon hamar lekapcsolták őket és nem maradt utánuk semmi, csak a legendájuk. Az egyszerű matrózok élete meg mindenhogy rossz volt, akár kalózhajón szolgáltál, akár a Brit Haditengerészet egyik hadihajóján. 16 órás szolgálatok, tömött alvótermek az ágyúk között kialakítva 10 centire a másik matróztól, betegségek, folyamatos veszély... Senki nem hobbiból lett tengerész abban az időben. Vagy törvény elől menekültek, vagy adósságot törlesztettek vagy megunták az életüket. Amiket hallottál legendákat meg nyugodtan oszd el kettővel mert a fele sem igaz. Egy kalóznak az volt az érdeke, ha rettegik a nevét, így nagyobb esély volt hogy a kiszemelt kereskedőhajó harc nélkül megadja magát. Ezért terjedt el az a sok városi legenda a kalózokról (pl. Feketeszakáll égő kanócokat rakott a szakállába stb). A zászlókkal is csak a félelemkeltésre akartak rájátszani. Egy kalózhajó legénysége sem akkora volt mint ahgy azt a filmekben látod, hadihajókra meg kb. soha nem is támadtak rá. Már nagy legénységnek számított, ha egy hajón egyszerre 50 ember szolgált. Ez elég volt egy kis méretű fürge hajóra, főleg hogy a kereskedőhajók gyengén fegyverezettek voltak és még kisebb legénységgel rendelkeztek. Egy hadihajón meg 50-100 ágyú és többszáz ember szolgált. A kalózok hacsak meghallották hogy a spanyolok küldik haza az aranykonvojokat az Újvilágból, fülüket-farkukat behúzva iszkoltak az ellenkező irányba, mert esélyük se lett volna ellenük.

Úgyhogy nagyjából ha hosszabb kifejtést akarsz akkor így telt egy kalóz élete:

Felkelt 10 centire a horkoló társa mellett, minden reggel végigsikálta a fedélzetet sós tengervízzel hogy megakadályozzák a fa gombásodását. Hetekig hánykolódott a tengeren mire találtak egy elég gyenge célpontot. Felhúzták a fekete zászlót reménykedve hogy harc nélkül megadja magát a másik hajó. Az esetek többségében ez be is következett. Átpakolták a cuccokat a kereskedőhajóról a saját hajójukra majd elengedték a kereskedőt (nem volt értelme kiirtani azokat, akik a pénzt hozták nekik). Ezután felkerestek egy "kalózbarát" kikötőt ahol eladták a zsákmányolt árut, majd vissza egyből a tengerre hogy aztán hetekig hánykolódjanak a tengeren megint. Ha eközben összefutottak egy kalózvadász hajóval, akkor ha szerencséjük volt és nekik kedvezett a szél elmenekültek, ha nem, akkor meg az esetek többségében meghaltak. Nem volt egy szép élet, csak a mai világban romantizálják a matrózéletet