A tartományurak (kiskirályok: pl. Csák Máté, Borsa Kopasz), azt szerették volna, ha Magyarország szétesik kis államokra, amiket aztán ők vezetnek?

"Egymással talán nem is harcoltak, csak a király szemét szúrták."

Hogyne harcoltak volna egymással.

A feudális hierarchia engedte ezt, gyakorlatilag erre épült.

A vita azon volt időnként, hogy hol van az önállóság határa, illetve mekkora mértékű a központi, királyi hatalom, amit az uralkodók igyekeztek növelni, ám a másik oldal korábbi szokásjogokra hivatkozott, mert a megszerzett előjogokhoz ragaszkodtak.

A különféle rendeletek, bullák, törvénymódosítások ellen így előfordult, hogy fel tudtak lépni, ha volt elegendő katonai erejük, vagy polgárháború bontakozott ki, amikor egy másik trónkövetelőt támogattak, aki biztosította cserébe a már megszerzett előjogokat, kiváltságokat.

Ez a huzavona kíséri végig a feudalizmus különböző korszakait.

# 3

IDÉZLEK: "Nem, nekik jobb volt, hogy egy impotens bábu a legitim uralkodó. Ezt leszámítva gyakorlatilag külön államként működtek."

Vitatnám. Nem működtek önálló államként.

Az önálló àllamiságnak a középkori, katolikus Európában is voltak minimális feltételei.

1.) A pápa, és a többi uralkodó àltal elismert saját uralkodó.

2.) Saját törvények.

3.) Saját pénzverés.

Ezeknek egy magyar kiskirály sem felelt meg.

Kedves kérdező!

A történészek egybehangzó álláspontja szerint egy "kiskirály' (valójában tartományúr) sem akart saját államot létrehozni.

Ők a feudális széttagoltságban, a gyenge központi hatalomban voltak érdekelték.

Ugyanakkor tudták, hogy a szomszédos, nagy és erős államok, a Cseh Királyság, a Lengyel Királyság, vagy a tatár Arany Horda mellett ők jelentéktelenül kicsik és gyengék.