A középkori magyar királyoknál mennyire volt fontos, hogy az illető magyar származású legyen?

#5 vagyok, csak a lényeg maradt le...

Azt akartam ezzel mondani hogy a középkorban egyáltalán nem volt fontos az uralkodó nemzetisége, akár Magyarországot, akár bármelyik másik országot nézzük

Nem létezett akkoriban még a mai értelembe vett nemzettudat. A nemesek is az alapján vallották magukat magyar nemesnek, hogy a magyar királyhoz voltak hűségesek, és nem pl az anyanyelvük alapján.

Ami az Árpád házi királyokat illeti, már Szent István is maximum félig volt magyar, az anyja német volt. Az évszázadok során meg csak még inkább ment az össze-vissza házasodás az európai királyi és nemesi házakkal.

A feudális hierarchiában a származás rendkívül sokat számított, a vér, a vérvonal döntő volt.

Az összes külföldi származású uralkodónknak volt magyar vonatkozása is, sőt nem csak ez volt az alapja, hogy elnyerhették a magyar trónt, de a bonyolult öröklődési szempontok és szerződések szerint éppen ők következtek a trónigénylés sorrendjében.

Az viszont gyakran megesett, hogy a bonyolult rokoni kapcsolatok szerint több uralkodó aspiráns hasonló legitimitási státuszban volt, ekkor többnyire a fegyverek döntöttek, a katonai erő, bár békés tárgyalások útján is született néha döntés.

Mátyás királyunk például joggal törekedett a cseh trón megszerzésére, ugyanis felesége, Podjebrád Katalin jóvoltából egyenes női ágon járt neki a megüresedett cseh trón, csakhogy távolabbi, de férfi ági rokoni kapcsolatok voltak a Jagellókkal is és ez vezetett konfrontációhoz, háborúhoz.

Ma már valahogy nem szokták ezeket a bonyolult kapcsolatokat még megemlíteni sem, de a régi korokban nagyon is számon tartották és gyakran komoly jelentősége volt a későbbiekben, például a spanyol örökösödési háborúban.

Nem véletlenül lett Anjou királyunk, vagy Jagelló házból való és Báthorit sem véletlenül hívták be a lengyelek uralkodójuknak, hanem egyszerűen azért, mert az örökösödési rangsorban a családi kapcsolatok, rokonságok következtében megkérdőjelezhetetlenül ők következtek.

Igazából olyannyira számított ez, hogy például Mátyás királynak nem sikerült a Hunyadi ház megalapítása, pedig minden erejével próbálta törvénytelen fiának biztosítani az uralkodást, de halála után visszatértek a hagyományos uralkodói igénylési sorrendhez, a törvénytelen, illetve a nem főnemesi, királyi származás Corvin János lehetőségeit csírájában elfojtották.

# 8

IDÉZLEK: "Nem véletlenül lett Anjou királyunk, vagy Jagelló házból való és Báthorit sem véletlenül hívták be a lengyelek uralkodójuknak, hanem egyszerűen azért, mert az örökösödési rangsorban a családi kapcsolatok, rokonságok következtében megkérdőjelezhetetlenül ők következtek."

Bocs, de részben téves, amit írtál.

Báthory István például nem volt jogos örököse a lengyel trónnak.

Lengyelország és Litvánia (a Rzeczpospolita) ráadásul a Jagelló-hát 1572-es kihalása után választómonarchia lett, azaz ott akkor már nem az öröklés, hanem a királyválasztó szejm (országgyűlés) döntött.

A lengyel királyválasztás törvényes feltételei: bármely, szigorúan katolikus vallású, hazai, vagy külföldi nemes jelöltetheti magát, aki megesküszik, hogy a Rzeczpospolita területén élve uralkodik, és leteszi a koronázási esküt.