Nagy Lajos király - a magyar szuper hős?

"Nagy Lajos királyunk viszont odacsapott, emlékezetesek a nápolyi hadjáratai is."

És még milyen költségesek, elherdálta az ország vagyonát. És mit nyertünk vele hosszú vagy akárcsak középtávon? Semmit. A tékozló Lajos csak azért tehette meg, amiket megtett, mert az apja valódi nagy király volt. Bölcs és jó uralkodó, aki teli kincstárat és jó külkapcsolatokat hagyott maga után.

Nekem is Nagy Lajos a kedvenc uralkodóm, de erősen a saját véleményed az, amit akár róla, akár Mátyásról írsz. Ilyenkor ki lehetne tenni azt a szót, hogy "szerintem", mert így, hogy kijelentéseket teszel (pl. Mátyásnak sunyi volt a külpolitikája), az máris érvényteleníti az egészet, amit írsz mindkét királyról. Az egyikről ugyanis hamis dolgokat állítasz, és ehhez képest viszonyítod a másikat, így az egész hülyeség.

Kezdjük azzal, hogy ha van egy ország, és az országnak megvannak az erőforrásai, lehetőségei, akkor az uralkodó ezekhez mérten fog valamilyen politikát csinálni. Ezt mi ítélhetjük jónak, rossznak, sunyinak, nem sunyinak, de valójában ez az egész csak reálpolitika. Pl. minősíthetjük a gyarmattartó hatalmak politikáját is az újkorban embertelennek, rablónak, kizsákmányolónak, a maga szempontjából Nagy Britannia vagy Franciaország csak józan reálpolitikát csinált, a lehetőségekből kihozta a maga számára az adott korban, adott lehetőségek között a legtöbbet, amit tudott. Az már mindegy, hogy mi ezt évszázadokkal később hogyan minősítgetjük.

Ilyen szempont alapján nem értem, hogy lehetne jónak vagy rossznak minősíteni Nagy Lajos vagy Mátyás külpolitikáját, amikor lényegében mindkettő ugyanazt csinálta, az ország lehetőségeihez képest reálpolitikát folytatott. Nápoly kapcsán Nagy Lajos fegyverrel kívánta érvényesíteni a családja trónigényét, ez a korban teljesen megszokott, reális politika volt, semmi kivetnivaló nincs benne. Az más kérdés, hogy nem lett hosszú távon ez a politika sikeres, így utólag "tékozlásnak" tűnik, de ezt előre nem lehetett látni (ez a mondat az #5-ösnek szól, aki ugyanazt csinálja mint a kérdező).

Mátyás kapcsán is ugyanezt lehet elmondani, ő is látta valahogyan a saját kora európai viszonyait, kigondolt magának egy külpolitikai koncepciót, és annak mentén cselekedett. Az, hogy ez pl. a kortársai török-ellenes vélekedésébe nem fért bele, vagy az utókornak tetszett-nem tetszett, az tök mindegy igazából. Mátyás legfontosabb külpolitikai célja az volt, hogy a Német-római Birodalom császára legyen, és volt akkora hatalma, hogy aspirálhatott erre. És nem értem, hogy amíg Nagy Lajos nápolyi hadjáratát dicsőségnek érzed, Mátyás csehországi és ausztriai hadjáratait miért nem? Azt kell mondani, hogy ezek sikeresebbek voltak, mint Nagy Lajos hadjáratai! Elfoglalta Bécset és Ausztria egy részét, valamint Morvaországot és kikényszerítette, hogy elismerjék mint német választófejedelmet. Az országnak akkora tekintélye volt, hogy a török is egyenrangú félnek tekintette. Ez egyrészt azt is jelentette, hogy nagyobb hadjáratot a török sem indított, másrészt pedig azt, hogy Mátyás is tudta azt, hogy a töröktől úgy soha nem fog megszabadulni, hogy hadjáratokat indít ellene, mert ilyen módon nem lehet a törököt kiűzni Európából. Ha valami, pont az lett volna hiábavaló erőforrás pazarlás. Ehelyett inkább abban gondolkodott, hogy egy olyan államkonstrukciót hozzon létre (mint német-római császár), ami a török fenyegetéssel opponálni képes, pariban van vele. Ebben látta Magyarország biztonságának kulcsát és ez a politikai gondolat eléggé komolyan beleivódott a magyar politikába a későbbiekben is.

Még egy gondolat a törökkel kapcsolatban. Mátyás előtt lényegében ádáz háború dúlt a magyarok és törökök között, egymás után indították a hadjáratokat oda-vissza. Ez önmagában egy instabil helyzet, mert a nyílt konfliktus bármikor eszkalálódhat, az ország pl. bármikor kerülhet olyan gazdasági vagy külpolitikai helyzetbe (akár egy támadás váratlan helyről), hogy a törökkel szemben nem képes védekezni, kiszolgáltatott lesz. A lényeg, hogy a nyílt háborúskodás magában rejti az instabilitást, a kiszolgáltatottságot. Mátyásnak sikerült elérni, hogy ez megszűnjön és azzal, hogy a török is belement abba, hogy a békét újra és újra meghosszabbítsák, azt jelzi, hogy az instabilitástól való félelem kölcsönös volt, és ez Mátyás érdeme. Szerintem ez is egy reális és sikeresnek nevezhető külpolitika.

#7 vagyok, még egy gondolatom van annak cáfolására, hogy Mátyásnak "sunyi" volt a külpolitikája...

A 15-16. században volt egy olyan törekvés (és ebben a török fenyegetésnek nagy szerepe volt), hogy a közép-európai térségben, amely eléggé széttagolt volt politikailag (különféle rendi államok voltak itt ekkor, majd a reformáció tovább árnyalta a képet) egy erős, törökkel a kesztyűt felvenni képes, viszonylag egy kézben tartott államkonglomerátum jöjjön létre. Mi tudjuk, hogy ezt tartósan a Habsburgoknak sikerült megtenniük, de már az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond is több ország uralkodói voltak vagy törekedtek azok lenni. A Habsburgoknak és a Jagellóknak is voltak ilyen törekvései.

Ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük, akkor Mátyás igazából azt akarta elérni, amit később a Habsburgok értek el, csak azzal a különbséggel, hogy ez az államkonglomerátum magyar dominanciájú lett volna. Optimális esetben ugyanis Mátyás német-római császár lett volna és alapított volna egy dinasztiát és az ő utódai lettek volna a német-római császárok és magyar királyok. Egy ilyen perszonálunió pedig a töröknek egy sikeres ellenfele lett volna, és lényegében ez azt a szerepet töltötte volna be, amit később a Habsburg Birodalom valóban betöltött. De a mi szempontunkból nem lett volna jobb, ha egy közép-európai birodalom magyar dominanciával jött volna létre?

Így utólag, nekünk mi bajunk van ezzel? Mi ebben a sunyi? Annak ismeretében, hogy a későbbi évszázadokban Magyarország a bécsi Habsburg politika függvénye lesz, szerintem igenis imponáló, hogy volt egy olyan királyunk akinek az idejében ez még fordítva volt, és aki arra törekedett, hogy tartósan ez a viszony magyar fölénnyel működjön és ne fordítva...

Az Anjouk korában Magyarország látta el Európát nemesfémekkel, elsősorban arannyal. Nagy Lajos lehetőségeit ez növelte meg, volt pénze mindenre, zsoldosokra, költséges hadjáratokra.

Mátyás idejében ez már nem volt ilyen egyértelmű, a bányák hozama megcsappant. Azonban annyira futotta még, a gyakran kivetett különadókkal, hogy a fekete sereget finanszírozni tudja egy időben.

Mátyás uralkodását több korszakra lehet osztani. Eleinte a hatalma megszilárdítására törekedet, aztán próbálta az ország anyagi, gazdasági, katonai lehetőségeit bővíteni - ezt szolgálták a nyugati hadjáratai, majd a törökkel is szembe fordult.

Később az aranyat a spanyolok hozták Európába az Újvilágból. V. Károly spanyol király és Német-római császár számolatlanul zúdította a pénzt háborús politikájába, Neki, a spanyol Habsburg ág fejének köszönhető az osztrák Habsburgok felemelkedése

, ugyanis leánytestvérét Máriát sikeresen férjhez adta II. Lajos magyar királyhoz, majd Mohács után öccsének I. Ferdinándnak átengedte az osztrák főhercegi státuszt a magyar és cseh trónigénnyel, majd olyannyira támogatta pénzzel, gazdasági és katonai erővel, hogy a Habsburgok meg is tudták szerezni és tartani ezeket a királyságokat.

Mindezt azért írom, hogy az anyagi, gazdasági dominancia együtt járt a politikai, katonai erővel is, mert a háborúhoz Montecuccoli szerint is három dolog kell: pénz, pénz és pénz, így nem véletlen, hogy hazánk katonai ereje, dominanciája is anyagi helyzetünk szerint alakult a különböző korokban.