Elméletileg lehetséges lenne felszámolni a szegénységet a Földön?

1. Kiemelni (ráadásul hibásan) egy tulajdonságát egy eszmerendszernek, majd arra "Az egyetlen" tulajdonságként hivatkozni, annyit jelent, hogy nem ismerni a politikát, az emberi gondolkodás és úgy általában az eszmerendszereket.

2. Ha a kommunizmus az lenne, aminek sokan képzelik, akkor a kapitalizmus egyenlő lenne a diktatúrával, méghozzá annak is a legkeményebbjével lefejezés nélkül. Nyilvánvaló, hogy egyik se igaz. De ha mégis kéne tulajdonságát említeni: a kommunizmus az az állapot, ahol az ember szükségleteit korlátlanul kielégítheti, mert van miből. Vigyázat, a "szükséglet" nem "dorbézolás" az két fogalom. Továbbá a kommunizmus az az állapot, ahol az ember saját adottágai maximumát teszi a közösbe éppen a szükségletei kielégítésének érdekében. Ezt azonban csak akkor fogja megtenni, ha érti az összefüggéseket. Ha sokan még nem értik, akkor legfeljebb az oda vezető útról beszélhetünk (ami természetesen nem az elmúlt szocializmus)

3. Igen, elméletileg lehetséges lenne felszámolni a szegénységet a földön! Az "elméletileg" azt jelenti, hogy az elvi feltételek teljesülnek, vagyis a) megvan hozzá a kellő tudás, rengeteg tanulmány szó erről a világ szinte bármely részéről, ahol foglalkoznak alaposabban tudománnyal. b) megvan hozzá a kellő pénz, méghozzá könnyen kiszámolható módon. Elegendő a világ offshore pénzeit (amelyek nem működnek pénzként, hanem tartósan hevernek vagyonként) megbecsülni, annyi nagyjából elég is, feltételezve, hogy a szakmai képesség már viszi tovább.

4. Azonban elég kemény feltétel még a gyakorlati végrehajthatóság. ehhez kicsit hátrébb kell lépni. Számtalanszor látjuk, hogy bizonyos dolgok nem működnek. Alaposabb vizsgálatuk három elemet tud elkülöníteni. 1) az ismeret hiánya, azaz egy cél eléréséhez kell tudni miféle feltételeket kell teljesíteni (kezdőfeltétel) és hogyan működik a folyamat (működési szabály). 2) Az akarat hiánya, aza valamiért nincs kellő érdek a cél teljesüléséhez. Ez nagyon sokféle lehet, és minden konkrét esetben külön kell megfogalmazni, megteremteni. 3) Ha az első kettő közül egy is hiányzik, nem jutunk el a célhoz, ha megvan mindkettő, eljutunk. Ám a világban sokféle erő működik, ezért egy magára hagyott rendszer mindig bedöglik előbb utóbb, vagyis szükséges a működtetés tudománya és akarata is hozzá.

5. A világot erőtörvények irányítják (az emberit is, csak mivel az embernek van akarata, ez sokkal bonyolultabb). Ha tehát a kérdésbeli célt el akarjuk érni, le kell győzni az ellenerőket. Ezek két alapvető részre oszthatók. Az egyik az az embercsoport, amely a jelen állapotból hatalmas profitot vág zsebre érdemtelenül, és a felvetett cél megvalósulásakor rendkívüli hátrányt szenvedne. Ide tartozik többek között a világ milliárdosainak zöme, a politikusok jelentős része és sok felépítmény, azaz szervezet, amely ebből élősködök. A másik az az embercsoport (a világ lakosainak nagy többsége), amely így vagy úgy meg van vezetve. A manipuláció módszerei is rendkívül sokfélék, és az idők során is változnak. A lényege, hogy emberekkel elhitetnek téveszméket, lehetőleg sokfélét, és ez a megtévesztett emberek többségénél életük végéig megváltoztathatatlan. A tudomány ismeri e jelenséget, Nobel díjat isadott az ismeretért, röviden az emberi agysajátos működési módjának nevezhetjük. Aki ezt ismeri, és van adottsága, tudása a manipulációhoz, irtózatosan hatalmas fegyver van a kezében.

E két erő gyakorlatilag ma még totálisan megakadályozza ennek amunkának a végrehajthatóságát. Éppen ezért ma az erők ezek gyengítése (főleg az első csoport, mint forrás csökkentése) irányába mutatnak. Egyik jele ennek a leghatalmasabb ilyen csoport ellen irányul, az USA kongresszusának gondolkodó embereit célozva. Részeredmények már vannak. Ez a munka azonban (tekintve a feladat nagyságát) generációk élete alatt fog tartani. És bár politikai szinezete van, egyáltalán nem politikai, sokkal inkább gazdasági.

Végezetül, ha ezt úgy szeretnénk kifejteni, hogy legalább a jószándékú és értő olvasó ne értse félre, akkor az nem itt fog megtörténni, hanem egy vaskos kötet kiadójánál.

"Úgy értem, hogy létre lehetne-e hozni egy olyan világot, ahol csak gazdag és középosztálybeli emberek élnek?"

Nem lehet. Ez esetben a korábbi alsó-középosztály minősülne szegénynek.

De még ha diktatórikus megoldásokkal fel is számolsz mindenféle vagyoni és jövedelmi különbséget, még akkor is lesznek különbségek az emberek között, ami révén valakinek nagyobb jólét jut, valakinek pedig kisebb (és itt a jólétet nem feltétlen anyagi értelemben kell venni).

#15 Nem merőben más. Két lehetőség van. Az egyik, hogy magadnak teremted elő az anyagi javakat. Ez esetben nyilvánvalóan számítanak a különbségek, és végeredményben nem lesz mindenkinek ugyanannyi. A másik, hogy másvalakik teremtik neked elő. Utóbbi esetben szinte biztos, hogy mások nem fognak neked egy személyben annyit adni, mint amennyit maguknak hagynak (kivétel, ha nagyon fontos ember vagy az életükben, pl. apád és anyád). De ha drákói eszközökkel mégis elintézi egy falanszterszerű társadalom, egyéb úton egyesek meg fogják találni a módját, hogy jobban éljenek, mint ahogy a rendszer szeretné. Megint csak ott vagyunk, hogy vagyoni különbségek vannak, azaz egyesek jobban, mások rosszabbul élnek, azaz szegények.

A természettel pedig nem példálóznék, az élővilágban kőkemény a verseny.

"az élővilágban kőkemény a verseny."

Csak az a különbség, hogy az ember teremtette világban olyan dolgokért is versenyzünk, amire valójában nincs is szükségünk. Valódi szükségleteken felül, fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas, profittermelésre épülő anyagtömeg szakadtalan növelése egy véges rendszerben.

Az ilyen utópisztikus elképzelésekből már tele a padlás. Ki lehet találni olyan társadalmai formákat, amik lehetővé tennék ezt. Több próbálkozás is volt már. A kommunizmus mint társadalmi forma is egy változat.

A probléma az, hogy ezek nem működnek a gyakorlatban. Hiszen az ember jellégből adódóan nem képes tartósan megalkuvó és engedelmes maradni. Minél nagyobb embertömeget vizsgálunk, annál több olyan személlyel kell számolni, aki ideológiai, gazdasági, vallási, stb. okokból nem akar hozzájárulni a változáshoz.

Ugyanis a szegénység felszámolása csak szabályozott és hosszasan elhúzódó folyamatok révén valósítható meg (esetleg). Ha ehhez nem asszisztál szinte mindenki, akkor nem fog összejönni. Vagy csak nagyon rövid időre. Képtelenség úgy átformálni 8 milliárd ember gondolkodását, hogy azok szinte kivétel nélkül önkánt és dalolva engedelmeskedjenek az idő végezetéig.

Nem beszélve arról, hogy az ilyen "társadalom-mérnökösködés" túlmutat az ember képességein. Az emberek összessége egy felfoghatatlanul összetett, kaotikus rendszer. Számtalan kultúra, ideológia, vallás, identitás, babona, stb. ütközik egymással minden másodpercben. Előrejelző modelleket készíteni ilyen folyamatokról számomra elképzelhetetlennek tűnik.

#18 fejtegetésed igaz, ha a jelen emberi társadalmakat vizsgálod. A mai helyzetre igaz. De abból nem az a következtetés, hogy "tehát lehetetlen", hanem az, vizsgáljuk, mitől nem lehet a kérdésbeli állapotot elérni. Persze előbb a félreértések elkerülése érdekében alapos fogalmi tisztázásokra lenne szükség.

Mindenesetre, a jelen helyzetet vizsgálva, az nyilvánvaló, hogy sokan munkálkodnak e célért, sokan nem törődnek vele (legtöbbjük nem is érti), és sokan ellenállnak ennek.

Alaposam szemle hamar kimutatja a markáns eseteket. 1. ellenáll a változásnak, e célnak különösen, mert jelen helyzetét romlani gondolja. 2. Nemcsak gondolja, tudja is, hiszen megértette, jelen állapota nem a képességeit, hanem egy lényegesen a fölötti helyzetet mutat, tehát biztos a veszteségben. 3. nem érti/nem érdekli a kérdés. 4. azt reméli, a képességeinek megfelelő szinten fog tudni létezni. 5. a tudatos hozzáértő, aki tudja mi a globális optimum jelentése, és érti, ez mindig jobb egy lokálisnál.

Egy cél megvalósítása emberi tevékenységgel érhető el, amihez akarat és képesség kell. Ez szükséges feltétel. Hogy elégséges is legyen, ahhoz nagyobb erő kell, mint a fékezőerő. Mert a természet erőtörvénye itt is érvényes! Ennek megértéséből adódik a következtetés: elég sok embernek kell akarnia ezt, ide pedig az oktatás jelentős fejlesztésével lehet elérni, miközben ez egyben az anyagi javakat is növeli, azaz könnyíti az elérhetőséget.

A kivitelezéshez nagyjából olyan problémákat kell kezelni, hogy ne akarjanak az emberek háborúzni, értsék a történelmet, de legfőképp az emberi együttélés azon tulajdonságait, ami könnyebbé teszi az életet, és persze egy sor más is, erre pár évszázad rámehet, ha közben lokálisan nem nő meg az elmeháborodott pusztítók lehetősége. Ha a jelen magyar viszonyokból indulok ki, megértem, ha ebben nagyon kevesen hisznek.