A J. P. Guilford által kifejlesztette kreativitástesztet hogyan pontozzák? A kísérletvezető mi alapján dönti el, hogy két asszociáció milyen mértékben külön kategória? És a teszt előtt az alanyt tájékoztatják a pontozási rendszerről?

J. P. Guilford által kifejlesztett kreativitásteszt, amit a "Guilford's Alternative Uses Test" (GAT) néven is ismernek, egy olyan teszt, amelynek célja az egyéni kreativitás mérésére szolgál. A teszt során az alanyoknak az objektumokkal vagy fogalmakkal kapcsolatban kell minél több különböző felhasználási lehetőséget találniuk.

A teszt pontozása általában két fő kritériumra épül:

Mennyiség: Az alanyok pontszámot kapnak az általuk felvetett különböző felhasználási lehetőségek számától. Minél több kreatív, egyedi ötletet tudnak generálni, annál magasabb a pontszámuk ezen a kritériumon.

Minőség: Az alanyok pontszámot kapnak az ötleteik eredetiségétől és kreativitásától függően. A kísérletvezető általában a felvetett ötletek minőségét értékeli, és magasabb pontszámokat ad azoknak az ötleteknek, amelyek különlegesek, eredetiek vagy szokatlanok.

A kísérletvezetőknek viszonylag szubjektív szerep jut abban, hogy hogyan pontozzák az ötleteket. Nincs szigorúan előírt mércéjük arra, hogy mi számít két ötletnek különböző kategóriának, és mi nem. Gyakran a kísérletvezetők szakmai tapasztalata és értékítélete alapján hoznak döntéseket az ötletek kategorizálásában és pontozásában.

A teszt előtt általában tájékoztatják az alanyokat a pontozási rendszerről, és megmagyarázzák nekik, hogy a mennyiség és minőség egyaránt fontos a pontok megszerzésében. Az alanyoknak általában azt is elmondják, hogy céljuk minél több kreatív ötlet generálása, és hogy az eredetiség, az egyediség és a szokatlanság számít a pontok szempontjából. Így az alanyok tisztában vannak azzal, hogy mit várnak tőlük a teszt során.