Ha a Koreai-fsz. továbbra is megosztott marad, akkor lehet, hogy 100-200 éven belül a déliek és az északiak nem értik meg a másikat? Vagy mit mutat a tendencia?

100-200 év múlva nem lesznek nyelvi akadályok, mindenki fog érteni mindenkit.

A tolmácsgépek, fordítóprogramok már most értelmetlenné teszik majdnem a nyelvtanulást, pedig jelenleg csak években számoljuk a korukat, évszázadok távlatában meg már el sem lehet képzelni, hová fejlődik a kommunikáció.

Lehet. hogy gondolatolvasás lesz majd divatban, amit mesterséges intelligenciával támogatott elemzőrendszer segít majd, hogy mikor mit kell mondani, mert az a legelőnyösebb számunkra, a határ a csillagos ég.

Azért én azt is figyelembe venném, hogy lesz-e egyáltalán akkor még Koreai-félszget. Háborúk, háborúk, háborúk. Nem lehet megmondani a jövőt, nemhogy 100-200 évre nem lehet előre semmit se mondani, de még 5 évre előre se. Most egy erőteljesen változó korban vagyunk. Ilyen kor (amennyire a tudományos ismeretek exponenciálisan fejlődtek az utóbbi 10-15 évben) még nem igen volt ezek előtt. Ha pedig nem volt még ilyen kor, akkor nem lehet tendenciát se látni, mert a régi időkkel nem lehet összehasonlítani a mostani kort (ami merőben máshogy néz ki). Azt se tudjuk, hogy ki mit fog felfedezni, feltalálni, megalkotni.

A tudomány által sok mindenre képesek vagyunk és leszünk, de a tudománynak is vannak határai, és az ember is közbeavatkozik... - gondolatolvasásra vonatkozóan írtam ezt. Más oka is van, hogy 0,00000000000% esélyt adok a gondolatolvasásra, amit nem közlök, mert vitába nem kívánok belemenni.

Persze, az agynak vannak különböző területei és annak különböző aktivitásai (de ehhez gép kell (jelenleg)), amiből lehet következtetni dolgokra, hogy most éppen ideges, örül, furfangoskodik, álnokságot sző stb. De, hogy kitalálja egy program, hogy pontosan mire gondoltam?...Az agy végtelenszer (talán lehet ezt a szót használni) bonyolultabb mindennél.

#2

Ez csak egy példa volt, legyen mondjuk irányított gondolatsugallat.

Betesz az ember a fülébe egy kis ketyerét, ami bluetooth-hoz hasonló módon adja - veszi a jeleket, illetve kódolja és dekódolja a közlendőt az agyhullámokból.

Ma még fantasztikus gondolat, de két évszázad nagy idő.

Jelenleg is olyan technológiák valósulnak meg, amiket pár évtizede el sem tudtunk volna képzelni.

Nem a technika oldaláról, hanem társadalmi- politikai oldaláról szeretnék mondani valamit. A kérdésfeltevés finoman szólva optimista.

Ha 100-200 év múlva meg mindig fennálna Korea megosztottsága, akkor ez azt jelenti, hogy sikerült egy puskaporos hordót konzerválni az összes világra vonatkozó következményeivel. Az pedig nem jelentene semmi jót.

A két Koreát támogató hatalmak továbbra is megtartották ellentéteiket. A köztük lévő nagyhatalmi egyensúly semmit nem változott. Tehát bármiféle békére, kibékülésre nem számíthatunk. Nemcsak Koreában, hanem az egész világban. Tartok tőle, hogy így nemigen örvendhetünk a technika briliáns fejlődésének, pláne ha azzal számolunk, hogy a haditechnika mindig egy lépéssel a mindennapi technika előtt jár.