Mi a véleményetek a szolipszizmusról?

Pusztán azzal, hogy _más embereket_ kérdezel itt, már jelzed, hogy valójában még te is marhaságnak tartod az egészet.

Vagy szeretsz saját magaddal beszélgetni, főleg írásban?

Kb. 3 percet érdemes rajta gondolkodni.

Ha ez alatt nem jössz rá, hogy teljesen mindegy, akkor neked nem érdemes ezen gondolkodni.

Az, hogy az ember szubjektív szemszögéből semmi jelentősége nincsen. Adott egy világ, amiben élsz, aminek megvannak a maga szabályai (ezeket részben ismered, részben csak sejted, részben pedig egyáltalán nem ismered), és a lényegén valójában semmit se változtat az, hogy csak a fejeden belül létezik, vagy azon kívül is. (Azt a pszichológia már régen felfedezte, hogy az egó nagyjából annyira tehetetlen a teljes személyiséggel szemben, mint az egyes ember a külvilággal szemben. Attól, hogy valami "csak a fejedben van", még ugyanúgy kiszolgáltatott vagy neki, és a pszichés törvényszerűségek ugyanolyan kőkemények, mint odakint a fizika törvényei.)

Szvsz. a szolipszizmus abból az intuitív felismerésből eredhet, hogy senki nem tud kijönni a saját fejéből, első körben mindenki a saját lelkivilágában él, amibe csak másodlagosan (és főleg szelektíven!) szűrődnek be a külvilág ingerei, így amit (pszichológiai) laikusként tűéles valóságérzékelésnek hiszünk (már csak a látóközpontunk teljesítménye miatt is), azt lényegében nagyobbrészt a saját kis belső világunk teszi ki. Innen már csak egy lépés egy olyan feltételezés, hogy külvilág talán egyáltalán nincs is.