Honnan tudhatom, hogy a körülöttem lévő világ nem csak a képzelet szüleménye?

Sehonnan nem tudhatod.

Ezt a filozófiai elméletet szolipszizmusnak hívják.

A szolipszizmus önmagában nem cáfolható, és nem is bizonyítható.

[link]

[link]

Kissé cinikusan azt mondhatnám, ezentúl ne egyél, hiszen az éhség érzetét is csak a tudatalattid alkotta, ugyanúgy, mint az étkezés érzetét.

Ha aztán éhen halsz, akkor nem volt igazad...

A szolipszizmus magyar képviselője László András akinek megfogalmazásában a lényege : "A filozófiai és filozófia-feletti szolipszizmus értelmében sok létező van, sok személy, sok ember – de Alany csak egy van. Én – mint személy – egy vagyok a személyek, emberek, a létezők között, de Alanyként (mint ‚subiectum’, mint ‚auton’, mint ‚Selbst’ – mint ‚Ich-Selbst’, mint ‚ātmā’ és mint ‚aham-ātmā’) egyedül vagyok az egész tudati létben. Egyszerre vagyok (s itt csakis az egyes szám első személyben való fogalmazás lehet helyénvaló) – személy és alany. Önmagamat csak a személyemből – mint a személyi identifikáció kiinduló pontjából – vezethetem vissza önmagamhoz mint Alanyhoz. Az Alanyba redukált Alany többé már Alanynak sem nevezhető: ez a metafizikai abszolútum, az abszolút metafizikum"

[link]

"Én mindenfajta fejlettségi szinten lévő vágyakat tartalmazok: kövületi, növényi, állati és ember szinteket. A bennem levő emberi szint tartalmazza az összes világunkban látható embert. Ennél fogva a valóságban az egész világ bennem létezik. Az összes rabló, hazug, kedves és igaz emberek, bölcsek és bolondok mind bennem vannak. A valóságban az mind én vagyok. ..."

[link]

"Nem rendelkezel akkora agykapacitással ami egy egész világ szimulálásához elegendő."

Ez egy gyenge cáfolási kísérlet. Gyökerestől mást feltételez a szolipszizmus, egyáltalán azt hogy ki azaz én az teljesen más mint a sok ember közül egy. Ha a szolipszizmus mellett érvelek akkor már azt elvetem, hogy van agya ami ezt elképzeli legalábbis olyan értelemben mint ahogy orvosi szempontból agyat szoktak érteni. Akármilyen MR vizsgálógép se validálja, hogy ja igen itt az agyad dehát nem elépzelt a világ. Sőt bármilyen kísérletet csinálsz se tudja cáfolni a szolipszizmust, hiszen ki validálná hogy az tényleg a valóság és nem csak a szimuláció része.

A szolipszizmus cáfolhatatlan és bizonyíthatatlan. Ha igaz ha nem nem következik belőle semmi azon kívül, hogy az észlelt világról alkotott axiómák mások.

Egy bankrablásnál a bíróságon nem fogadnák el felmentésként, hogy dehát ez nem is egy létező bank egy létező rablása történt, az egész csak egy álom, ez a bíróság is csak egy álom. Ezen bírósági rendszeren belül ugyanúgy érvényesek ugyanazon bírósági ítéletek akár álom akár valós.

Habár ez sem bizonyíték ellene, de sokkal logikusabb azt feltételezni hogy létezik a körülöttem lévő világ és nem csak képzelem.

Ez nem egy tudományos kérdés, hiszen hiányzik belőle az egyik kirtérium a falszifikálhatóság azaz hogy lehetne cáfolni ha nem lenne igaz.

"Ha aztán éhen halsz, akkor nem volt igazad..."

Akkor se lett bizonyítva a kérdező számára ha ebbe éhenhal, mert akkor már nem él.

Sehonnan.

De már pár ezer évet elkéstél ezzel, a szolipszizmust már feltalálták.

Viszont vannak meglepően modern visszaköszönései is a szolpiszizmusnak, amelyek teljesen megújították ezt az ásatagnak tűnő témát.

Íme például a Boltzmann-agyak kérdése:

[link]

Ez egy kozmológialilag, asztrofizikailag teljesen valós kérdés, legalább olyan fontos, miant a kvália-kérdés. A főáramlati álláspont azthiszem az, hogy Boltzmann-agyra lényegesen kiseebb az esély, mint valós evolúcióra, ezért, mégha a dolgot nem is lehet teljesen kizárni, de első körben azért nem erőltetjük annyira a témát.

(ha már felmerült: úgy tudom a kvália-kérdésre is kb. az a válasz, hogy igazából kellően bonyolult organizmusnál kb. elveszti jelentőségét a dolog, vagyis hogy U201e

igazi” kvália-e vagy sem. Hiszünk „Neki” és kész, egyrészt jobbat úgy sem thetünk, másrészt elég plauziblislis is, hogy valami szinten igaza lesz.)

Az önmagában igaz lenne, hogy "nem rendelkezel akkora agykapacitással ami egy egész világ szimulálásához elegendő", csakhogy ezt soha nem vennéd észre! A külvilágot fel- és átdolgozott információk alapján, saját modellben érzékeljük, tehát ami a tudatodig eljut, az lényegében már olyan "szimuláció", hallucináció, szubjektív narratíva, amibe az agy folyamatosan beleszövi az érzékszervi ingerek saját értelmezését. Amit tudatosan látsz, hallasz, az már nagyon nem a nyers érzékszervi információ.

Adott agykapacitással tehát annyira vagy képes felfogni a külvilágot, amennyire szimulálni is.