Az 1980-as években tényleg ellenőrizte Magyarországon a politikai hatalom, hogy mit esznek otthon, és mit vásárolnak a boltokban az emberek?

30, nem biztos, hogy az állam, de németeknél pl. nem véletlenül kérik a boltokban az irányítószámot gyakran a pénztárnál. Nem véletlenül van Payback kártya pontgyűjtő, nem véletlenül kezdték a mosószegyártók egy időben mérőkupak nélkül nélkül adni a mosószereket, és nagggyon szívesen küldtek neked egyet, ha kiröltöd az online formulát a címeddel meg a személyes adataiddal.

Ez mind-mind arról szól, hogy szimatoljanak, ki mennyit hogyan vásárol.

#James78 ezt nem az állam csinálja, hanem az üzletláncok, gazdasági társulások, marketingesek stb...

Céljuk, hogy minél hatékonyabban tudjanak működni (értsd úgy, hogy azt árulják, amire kereslet van). Időnként itt is kérnek irányítószámot (pl. Médiában), de sokkal hatékonyabb a Google és egyéb keresők adatait felhasználni. Gondolom mindenki tapasztalta már, ha rákeres pl. a kenyérpirítóra, utána egy darabig olyan reklámokat dobál fel.

De- hogy ne térjek el az eredeti kérdéstől- abban az időben eladási statisztikákkal dolgoztak.

Alakzatban ceremóniák alkalmával vonulnak. A ceremóniák nem lakótelepeken szoktak lenni, és azon átvonulni se kell ilyenkor.

Orosz katonák korábban se vonultak alakzatban egyéb alkalmakkor. Az nem alakzat, ha mondjuk 10 katona egy akció végrehajtására indul.

Sem a Fabulon testápolót, sem a Tisza cipőt nem ettük meg.

A kérdés az, hogy ellenőrízték-e, hogy otthon mit ettünk, illetve aboltokban mit vásároltunk.

A kettő nincs is összefüggésben, mert a boltokból valóban csak azt tudtuk megvásárolni, ami készleten volt, és nem volt minden.

Azt viszont senki nem ellenőrízte, hogy az otthonokban mi került az étkezőasztalokra, jelentős részük nem a boltokból.

A panelházakban élők másokra voltak utalva, de a kertes házaknál természetes volt, hogy megtermeltek ezt-azt.

Voltak kiskertek ahol zöldséget, gyümölcsöt termeltek, senki nem tartotta nyílván, hogy miből, mennyit.

Azt sem került be a statisztikákba, hogy mennyi csibét költött a kotlós, a háztáji baromfi állomány milliós létszámú volt, az Alföld fehérlett a libáktól.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a boltokban valóban sokszor volt hiány, a háztáji termelésű húsokból sokkal jobb volt a választék, mint manapság.

A szarvasmarha volt az egyetlen, amit fülszámoztak, a többi haszonállatról csak feltételezni tudták a számukat.

Időnként voltak haszonállat összeírások, azok is bemindás alapján történtek.

Abba senki nem szólt bele föntről, hogy a meglévő állományból mikor, és mennyit ehetnek meg.

Egyik oldalról ott volt a szocialista szegénység, amihez furcsa módon hozzá tartozott, hogy többször ettünk kacsa, liba májat, mint mostanság.

Most jobban élünk, nem kínlódnak az emberek otthon az élelem megtermelésével, inkább megveszik a boltokban a gyengébb minőségű élelmiszereket, de annyira már nem élünk jól, hogy a drága libamájért is pénzt adjunk ki.

A '70-es, '80-as években több libamájat ettünk, mert volt liba a háznál.

Volt rántott csirke, paprikás csirke, meg amit éppen az "udvar adott", senki nem ellenőrízte, hogy mit esznek éppen az emberek.

#37#

Ez a szál már messzire elvisz a étkezéstől, de amit említettél, hogy központilag ösztönözték a termelést, plusz pénzeket lehetett keresni a háztáji termelésekkel, az fontos gazdasági elem lett.

A mostanság sokat emlegetett házépítésekhez sok embernek a háztájo gazdálkodásból, vagy az iparban dolgozók plusz műszakot vállalva keresték meg a pénzeket, nem a szimpla 8 óra munkával.

Akkor sem volt mindenkinek lakása, százezrek ingáztak, éltek munkásszállókon éveken évtizedeken keresztül, de a lakásépítési akcióknak a '70-es évek nagy árvizei adtak igazán lökést, amelyek szó szerint falvakat döntöttek romba, új házakat kellett építeni.

Mai szemmel nézve voltak azok olcsón épült házak, akkoriban még kalákákban ment az építkezés, ott spóroltak, ahol tudtak, és a házhoz tartozott egy sok éves OTP tartozás is.

Az állami beruházásokkal, sok esetben házgyári elemekből épült tömblakások minősége meg gyakran volt kifogásolható.

Mindezekkel együtt, volt egy szűk évtized amikor valóban itt volt a legvidámabb barakk, ami a '80-as években ránk omlott.

"plusz pénzeket lehetett keresni a háztáji termelésekkel"

A 80-as évek már arról szólt, valóban, hogy mi már sosem fogunk több pénzt adni nektek, szedjétek el egymástól. Állampolgári jog lett a vállalkozás nyitása, s ami nem gazdasági, de hangulatjavító intézkedés volt, az egyesület alapítása, az alapítvány alapítása, megjelentek az időszakos színes magazinok címlapján a jól kivehető meztelen cickók, satöbbi.

A rendszer tönkremeneteléhez így aztán a közember is vastagon hozzájárult, mert a háztájiban megkereste a Skodára és hétvégi telekre valót, cserében a munkahelyére nyitott szemmel aludni tért be, ott aztán hasznot egy szemert nem hajtott, sőt, jelentős károkat okozott. A világ meg közben elszállt felettünk, míg János apánk az előző bekezdés szerinti világot élve azt hitte, a magyar kalapács is sikeres termék lenne, ha rendesen kalapácslakkoznánk a fejét és szálkátlanítanánk, netán lakkoznánk a nyelét, a nyugati kalapács már kis kijelzőn mutatta, mekkora erővel üssön a melós, és közben a nyugati urh műsorszóró adókon lehetett fogni rajta az adást. :D

Mivel 72-től 74-ig egy közönséges drótkerítés (tudod, nagy lyukak) választott el egy orosz laktanyától, jelentősen tudom, hogy nem volt ott semmi rabszolgatartás. A srácok napközben katonásdival foglalkoztak, délután meg testépítéssel, vagy teaivással, meg kis káposztás fánkok evésével a kantinban (mi is átjártunk egy időben a káposztás fánk miatt).

#39 "Állampolgári jog lett a vállalkozás nyitása"

Mindig is az volt (lásd például KIOSZ - Kisiparosok Országos Szervezete, 1948-1990), az már más kérdés, hogy a magyarok nagyon nem szeretnek önállóan felelősséget vállalni, így ezt a lehetőséget csak kevesen választották. Az teljesen igaz, hogy a gmk és egyéb lehetőségek megjelenésével (ami lényegében kockázatvállalás helyett sikervállalás volt) már sokkal többen "vállalkoztak", ám ennek a fajta tevékenységnek az is lett a következménye, hogy sokak fejében a vállalkozásokról teljesen hamis kép alakult ki, ami máig tartja magát.