Szi.amon fáraó harcolt a filiszteusokkal, és meghódította Gézer városát, majd Salamon királynak adta? Ő lenne ez a bizonyos fáraó?

#1.

Tényszerű Salamon király létezése, ahogy Dávid királyé is. A bibliai nihilisták véleményét rettenetesen nehéz ezzel kapcsolatban igazolni, mivel a Tel Dán-sztélé feltárása óta a minimalista régészek is igazoltan elfogadják. A kérdés pusztán annyi, hogy mi fűződött a nevükhöz. Sziamon fáraó lenne a meg nem nevezett fáraó? Ahogy a bizonyítékokat és a régészek, történészek véleményeit elemeztem két egymásnak ellentmondó tábort hallottam. Sok más közül a két fent említett régész határozottan állítja, hogy Sziamon lenne ez a fáraó, ugyanakkor mások azt mondják, hogy az ábrázolt hadjárat csak egy fikció, és a fáraó dicsőségét élteti, nem volt semmiféle ütközet Gézernél, a fáraó nem győzte le a filiszteusokat, így logikus módon nem is adta Salamonnak Gézer városát. Míg mások ezt egyértelműen elvetik.

Mi a valószínűbb? Kinek van igaza?

#1.

Ezer év múlva egy sem íródott. A négy forrást feltételező Wellhausen elmélete szerint, a Tórának négy forrása van valójában amelyek eltérő időpontokban íródtak. Ezek közül a kettő legbővebb és egyben legrégebbi a J és az E forrás. A Pentateuchus J forrásának keletkezése valamikorra a Kr. e. 9-8. századra tehető. Az E forrás keletkezése a 8. századra tehető. Már nagyon korán összedolgozták a két forrást. Ugyanakkor forrás sokkal régebbi hagyományokat dolgoz fel, amelyek a Kr. e. 12. századig is visszanyúlhatnak. Ezt később kiegészítette még a papi szerző a babiloni fogság alatt a Kr. e. 6-5. században. Ezek nagyon régire visszanyúló történetek, amelyek közül sok olyan van, ami egyáltalán nem viseli a tipikus mitikus jegyeket, például nem jelennek meg a görög, római, egyiptomi, mezopotámiai mitológiára jellemző héroszok, hőselbeszélések, isteni eredetek stb.

A kérdés egyébként nem a Tórával volt kapcsolatos, hanem a Királyok könyvével. Az tesz ugyanis említést erről a bizonyos ütközetről a fáraó seregei és a filiszteusok között. A történet szerint Dávid király nem tudta Gézert, a korábban kánaániták, majd filiszteusok által lakott várost meghódítani. A fáraó (akinek a nevét nem ismerjük, de a fent említett sejtések szerint Sziamon) tudta legyőzni az ott élő filiszteusokat, akivel aztán nagyon jó viszonyt alakított ki Salamon király, érdekházasságból feleségül vette a lányát, így apósától hozományként kapta meg Gézert. [link]

Vannak tanmesék a Bibliában, de vannak történeti témájú könyvek is. A Biblia nem egy homogén könyv. Még a Héber Biblia sem. Van amiben megjelenik egyértelműen a humor is (pl. Ninivében a szarvasmarhák is bűnbánatot tartottak és böjtöltek Jónás alatt), tehát egyértelműen nem a lehető legszigorúbban szó szerint értendő a szerző szerint sem. De a Királyok könyvei konkrétan történeteket mondanak el igazából Izrael első királyaitól egészen a babiloni fogságig. Nincs igazán példázathoz hasonló szerepe, és nem is komolyabb teológiai, művészeti vagy irodalmi téma. Konkrét eseményeket ír le, igaz, nem a mai történeti igényességgel, de megjegyzem: az Iliász, meg Hérodotosz írásai sem felelnének meg a modern történetírás követelményeinek. Ennél a műnél nem is feltétlenül ez volt a cél. A bibliai régészet célja a Biblia történelmének feltárása. A minimalista történészek is bibliai régészek.

Miért minősülne tudománytalannak? Heinrich Schliemann konkrétan az Iliásszal a zsebében indult meg Kis-Ázsiának, és fel is tárta az addig Atlantisszal egy helyre helyezett, mesésnek vélt várost: Tróját. Teljesen természetes, hogy amennyiben van irodalmi forrásunk a korról, akkor alapvetően az alapján kezdünk el vizsgálódni archeológiailag.