Akkor éri sok támadás az embert ha másképp néz ki mint amit megszoktak?

Állatoknál jellemzö, hogy akár közel ok nélkül öli meg a fiatalt/újszülött egyedet a vezetö egyed. (Pl.: nem az ö borja, hanem másik hímé, vagy csak úgy szimplán feszültséglevezetésböl - vad lónál láttam ilyet).

Az emberek körében ez legfeljebb az óvodában divat (nagy nagyon szélsö eseteket leszámítva, de talán ott is inkább a személyiség a ludas), nagy általánosságban viszont az ember jelleme számít és ápoltsága.

Senki sem szereti se a büdöset, se a folyton panaszkodó, morgó, utálkozó embereket.

Ha „csendesség” alatt olyat értesz, aki annyira képtelen értelmesen reagálni a közeledésre, hogy az kívülről arroganciának, lenéző távolságtartásnak is tűnhet, akkor igen.

A csendes gyerek bizonyos értelemben valóban tapintatlan „bunkó gyerek” is szokott lenni, mert hiába akar kedvesen viselkedni, ha szociálisan éretlen, nem tud. (Nem tudja felmérni mások hangulatát, nem érzi, mikor mivel szabad viccelni, nem tudja – és nem is meri – normálisan kifejezni az érzelmeit, stb.) Mivel nem szellemi fogyatékos, így gyakran nem látják rajta igazán, hogy mennyire fejletlen, ezért esetleg rossz szándékot látnak a tapintatlanságában, béna vicceiben is. Nem beszélve róla, hogy a ez a tipikus „csendes” gyerek az szorongó gyerek, akiből gyakran dőlnek a rosszindulatú elszólások, amiket ő persze nem vesz észre.

Amelyik gyerek egyszerűen *csak* csendes, és a fentiek nem igazak rá, azt többnyire nem szokták bántani, illetve a bántásra is úgy reagál, hogy hamar lekopnak róla, mert "unalmas". Helyette inkább rászállnak egy szorongó szerencsétlenre, aki a maga „idegbeteg” módján mindig vicceseket reagál.