A japánok szerint az atombombát vagy a szovjet támadás miatt kapituláltak?

Japán kapitulációja [link]

"A Japán Birodalom kapitulációja a második világháborút végleg lezáró egyezmény, melyet 1945. augusztus 15-én jelentettek be, hivatalosan pedig szeptember 2-án írtak alá. 1945 júliusának végére a Japán Birodalmi Haditengerészet már nem tudott jelentős hadműveleteket végrehajtani, Japán szövetségi inváziója pedig a küszöbön állt. Az Egyesült Államok a Brit Birodalommal és Kínával karöltve 1945. július 26-án a potsdami konferencián belül felszólította Japánt a feltétel nélküli megadásra. Bár a japán vezetők (a háború irányításáért felelős legfelsőbb tanács, vagy a Big Six) nyilvánosan kijelentették, hogy a végsőkig harcolni fognak, személyesen kérték a semleges Szovjetuniót, hogy közvetítsék a békét, így próbálva a legkedvezőbb feltételeket kiharcolni az országnak. Eközben a szovjetek előkészültek a japán egységek megtámadására Mandzsúriában és Koreában (beleértve Dél-Szahalint és a Kuril-szigeteket), ezzel teljesítve az Egyesült Államoknak és Egyesült Királyságnak a teheráni és jaltai konferenciákon tett titkos ígéreteiket.

1945. augusztus 6-án helyi idő szerint 8:15 órakor az Amerikai Egyesült Államok atombombát dobott a japán Hirosima városára. 16 órával később Harry S. Truman amerikai elnök újra felszólította az országot a megadásra. Augusztus 8-án, késő éjjel, a jaltai ígéretekkel összhangban, de megszegve a szovjet–japán megnemtámadási egyezményt, a Szovjetunió háborút hirdetett Japán ellen, és augusztus 9-én, nem sokkal éjfél után megszállta a Japán Birodalom bábállamát, Mandzsúriát. Az Egyesült Államok még ezen a napon ledobta a második atombombát a japán Nagaszaki városára. Ezeket az eseményeket követően Hirohito japán császár közbelépett, és utasította a háború irányításáért felelős legfelsőbb tanácsot, hogy fogadják el a potsdami nyilatkozat szövetségesek által lefektetett feltételeit, és kössenek békét. Több nappal a titkos tárgyalások és egy sikertelen államcsíny után a császár augusztus 15-én rádión bejelentette Japán megadását a szövetségeseknek."

1945 augusztusára:

- hadsereg megsemmült

- haditengerészet megsemmisült

- légierő a megsemmisülés szélére került

- ipari termelés lényegében leállt (nyersnayag hiány, bombázások)

- általános üzemanyaghiány

Na most ezek után az a két bomba, illetve a szovjet hadüzenet szinte csepp a tengerben.

az a 2boba sokat nyomott a latba. A hagyományos bombázás már nem hatott a japán lélekre. Olyan fegyver kellett aminek jó a "marketingje" na most ha 1 aza 1bomba elpusztit egy egész várost az elegjó reklám.

Szerencsétlen japcsik azt sem tudták mitörtént hirosimával máris követte nagaszaki. És kitudja mennyi van ott ahonnan ez jött ( nem volt több de ezt nem tudták) gyorsan kapituláltak. A szovjet hadüzenet meg nem igazán komolyan vehető. Volt más bajuk a szovjeteknek pont nem japán kellet a nyakukba. De ha már ott vannak akkor kicsit oda piritanak hátha tudnak a zavarosban halászni...nem tudtak.

Azért azt a tényt sem hagynám ki, hogy a nagyhatalmak már a világ újrafelosztásáról tárgyaltak a potsdami Cecilienhof-ban, és Truman idegesen rágta a körmét, hogy mi lesz már azzal a bombával? Ott akarta megtenni a nagy bejelentést, mert neki a bomba azért is kellett, hogy erősítse a zusa tárgyalási pozícióit. A bomba puszta megléte nem volt elég, a használata ugyanis sokkal jobban felizgatta volna többi tárgyaló felet, köztük elsősorban az oroszokat akarta sokkolni, visszavágni a berlini katonai parádéért, amelyen végleg eldőlt, hogy nem lesznek képesek azonnal rámenni az oroszokra a Vörös Hadsereg addig titkolt új technikai fejlettsége miatt. Arra is várt, hogy ha nincs bomba, japán végre-valahára mégis csak kapitulál, de a konferencia alatt a japánok ezt kerek-perec elutasították. A briteket ekkor értesítette Truman, hogy sikeresen kipróbálták a bombát a nevadai sivatagban.

A konferenciát viszont augusztus 2-án lezárták, szétszéledt a társaság, hazamentek a legények. Így hát Truman a bomba ledobásait követően sem tudta teljesen felmérni, kiértékeltetni a hirtelen ölébe hullott helyzeti előnyét, ezért még idegesebb lett, hogy a japánok továbbra is késlekedtek a megadással. Azt érezte, ezzel nem lesz tökéletes a triumfja, mert közben kezdtek érkezni disszonáns felhangokat is tartalmazó sajtóhírek és kémjelentések (hogy micsoda szörnyűséget követtek el a zamcsik stb.).