Az emberiség lételeme a háború?

Igazából igen. A versengés, a birtoklás is. És a fejlődés, hogyan lehetne jobb nekem. Az igényeim kielégítése, szükségleteim megszerzése. Ha nekem nincs olyanom, akkor elveszem a másét, ennyi. Már az ősemberek is harcoltak, pedig ők még bővel elfértek volna a bolygón.

Meg olyan is van, hogy a vallásod, bőrszíned, ideológiád nem tetszik, ezért támadlak meg. Vagy azért mert félek tőled, és elővigyázatosságból teszlek el láb alól. Szóval bőven lehet válogatni az indoklások közül.

A világbéke egy paradoxon. Majd ha nem lesz élő ember a Földön, akkor megvalósul.

NEM! A háborút lételemnek gondolni vagy a fogalmak nem ismerete vagy az összemosás állapota. Továbbá, nagyon sokféle háború van, és ezek összességét "a háború" szóval illetni nagyjából annyi, mint "gyümölcs" vizsgálatot folytatni a narancs fontosságának megállapítása céljából.

Az élő ősi ösztöne az életben maradás, ez az evolúció alaptörvénye. De az állatvilágban nincs "elveszem a másét". Az erőfölény érvényesítése természettörvény, de csak okkal. Az éhség ok, de csak az éhség megszűnéséig. Utána jellemzőn "átengedem másnak".

Ehhez képest az ember alapvetően más, ő képes gondolkodni, éntudata, időérzéke van. Egy oroszlán soha nem törekszik kényelemre, főleg nem más élő rovására. Az ember tud irigy lenni, a leopárd soha. Ezért az ember képes elvenni a másét puszta szórakozásból, továbbá hogy neki (akár fölöslegesen) több legyen. Ez a háború oka. Minden háborút valamilyen szempontból perverz embercsoport kezdeményez. Olyan nincs, hogy azért foglalom el a másik ország élőhelyét, mert "az élet élni akar". Azért foglalom el, mert ott olyanról tudok, aminek a megszerzése presztizsokokból fontos, és mások bőrét viszem a vásárba ennek megszerzése érdkében. Mai példa. Az orosz-ukrán háborúról sok mindent mondanak. A szereplők ésa kívülállók is, ki ki nézőpontja szerint. De sem az ukrán belviszály, sem semmiféle ukrán abnormális viselkedés nem indokol háborút, maximum - mai szemmel nézve - kemény tárgyalássorozatot. A háború egyetlen indoka egy őrült orosz vezető nagyhatalmi vágya. Gazdasága gyenge a méreteihez képest, nem sokra becsülik (gyakran alaptalanul is), és "megmutatni a világnak" csak ezt az utat tudja elképzelni. Vizsgálhatnánk ezek személyes okait is, de ehhez sokkal alaposabban kéne ismerni életét, ez itt lehetetlen. De különféle életutak következményeit elég jól ismeri a tudomány.

Ha az emberiség történelme háborúk sorozata, abból nem következik, hogy a háború az emberiségtörténelmének szerves és szükségszerű eleme. Csak annyi következik, hogy az ember mint élő, rendelkezik bizonyos képességekkel, ebből eddigi fejlődése során csak a háborút volt képes használni, viszont sokkal gyorsabb fejlődéséhez számos ettől gyökeresen különböző lehetőség is rendelkezésére áll. Csak az eddigi fejlődése során a perverzió bizonyult erősebbnek. Könnyedén elképzelhető azonban olyan út, ahol a perverziót csírájában fojtják el, részben a gyógyításával, részben (ahol ez még nem ismert) a teljes korlátozásával. Nagyjából úgy, ahogy a normális országokban ma a gyilkost a törvények.