Egy tervező létezése miért nem axióma?

A biológiai evolúció a bizonyíték arra, hogy az élővilág kifejlődéséhez szükségtelen bármilyen Tervező, mivel a természet önmagát teremti meg egy jól leírhatató tudományos folyamat által.

Ebben fakadóan az Univerzum is létrejöhet magától, természeti törvények által.

Amint a fentiekből látszik, a Tervező teljesen kiszorult a világ megalkotásából, már csak ott van neki hely, hogy a természeti törvényeket is ő alkotta meg. Ez azonban felveti a kérdést, hogy a Tervezőt ki Tervezte? Ha azt mondjuk, hogy a Tervező öröktől fogva van, azt mondjuk a természeti törvényekre is.

Persze nem tudjuk bizonyosan, hogy van-e Tervező. De szükségtelen feltételezni.

Simán lehetne axióma a tervező.

Nézzük meg először a materialista axiómákat:

1: Az anyag az első létező.

Ehhez felhasználják még a világ törvényeit, és ezekből szépen levezethető az ősrobbanás, az evolúció, és nagyjából az élet kialakulása is. Rengeteg mindent mond arról is, hogy mi lesz a jövőben.

Nézzük az idealista axiómákat:

1: A szellem az első létező.

Sajnos ebből még semmit nem tudunk meg. További axióma szükséges:

2: Ez a szellem teremtette a világunkat.

Ez sajnos így még mindig kevés. Ha mellé megnézzük a világ törvényeit, még akkor is csak ugyanazt mondja, mint a materialista elképzelés, mivel a világunkban semmiféle szellemi törvény hatása nem látszik, csak az anyagi törvények.

Akkor viszont egyszerűbb a materialista elképzelés, tehát így azt kellene alkalmazni.

Ha viszont ezt nem akarjuk, akkor... nem akarom lépésenként leírni, csak néhány axióma még:

3: Ez a szellem jelenleg is foglalkozik a világunkkal.

4: Elvárásai vannak.

5: Az embereket jutalmazni vagy büntetni fogja az elvárásai alapján.

stb. stb.

Amint látszik: ez alapján az axióma alapján SEMMIT nem tudunk meg a világunkról, hanem tömegével kell újabb és újabb további BIZONYÍTATLAN axiómákat felvennünk, hogy miért ilyen a világunk, amilyen.

És ebből még mindig semmit nem tudunk meg a világ sorsáról, hanem erről is újabb és újabb bizonyítatlan axiómákat kell felvenni.

Ezek után gondolom érthető, hogy ez az axióma használhatatlan.

#23

Nyilván nincs mindenre válasz, de azt tudjuk, hogy a biológiai evolúció egyszerűbb élőlényekkel kezdődött. Amit megelőzhetett a kémiai evolúció.

"Igazából azt se tudják meghatározni, hogy mi az élet.*

Lehet, de azért vannak életkritériumok. Például anyagcsere, szaporodás.

Ezek alapján be lehet lőni, hogy mi elő, és mi nem. A vírusokat például általában nem tekintik előnek.

A megfelelően bonyolult élőlények (pl. emberek) akarva-akaratlanul is mintázatokat keresnek az érzékszerveikkel felfogható fizikai valóságban. Ezeket logikai láncolatokba fűzzük és megszületnek az elképzeléseink a világról. Ezekből egy idő után annyira sok felhalmozódik, hogy akarva-akaratlanul is előítéleteink lesznek a világról.

,,A józan ész a tizennyolc éves korunkra összegyűjtött előítéletek gyűjteménye."

- Albert Einstein -

Ezért gondolják sokan magától értetődőnek vagy "axiómának" például azt, hogy teremtette valaki a világot. Ebben nincs semmi szégyellni való. Egész egyszerűen így működik az elménk. Régen minden ősi kultúra a Napot valamilyen Istenségnek gondolta, a betegségeket pedig valamilyen természetfeletti rontásnak. Nem tudhatták, hogy a Nap egy termonukleáris folyamtok miatt létező égítest és a betegségek parányi élőlények okozta hibák a szervezetünk működésében.

A józan eszünk persze nagyon fontos az ember mindennapjai során. De vannak olyan területek, ahol pont hogy akadályozza a megismerés folyamatát. Erre elég jó példa az atomok megismerésének története:

A tudósoknak be kellett látniuk, hogy szubatomi szinten bizony a világ nem determinisztikusan működik. (Hanem valószínűségek szerint.) Félre kellett dobniuk a józan eszüket és el kellett fogadniuk azt, amit tapasztalnak a valóságban. Így tudtak csak továbblépni és megismerni a kvantumfizikát. Ma már tudjuk, hogy ez jól sikerült. Hiszen képesek lettünk az így szerzett tudással megalkotni a lézert, az MRI-t vagy a tranzisztort, (stb.).

A teremtő feltételezése egy tipikus példa a józan ész megnyilvánulására: Az eddigi tapasztalatainkra támaszkodva elképzelünk egy lehetséges verziót. Sőt akár vakon képesek is vagyunk hinni benne. De a valóság sajnos nem mindig úgy működik, mint ahogy a józan eszünk diktálja. Ezért érdemes helyén kezelni az ilyen téziseket. A tudományban pedig egyenesen kötelező! Hiszen csak úgy fejthetjük meg a világ rejtélyeit, ha nem csak magunkból indulunk ki, hanem mérünk, ellenőrzünk, mérünk, ellenőrzünk és megint csak mérünk és ellenőrzünk. Aztán ha már elég bizonyítékunk van, akkor élvezzük hogy egy kis részét ismét megértettük a valóságnak.

Pénzt?

Ugyan miért költenénk erre a szarságra egy petákot is?

Az ilyen isteni tervező személye senkit nem érdekel a tudományos világban, mert még csak vázlatosan sem tudja senki, még a vallásosak sem, hogy mit (és minek, vagy hogyan) kellene kutatni?

Rózsaszín egyszarvút talán, vagy Spagettiszörnyet, esetleg villámokat két kézzel hajigáló Olümposzlakót? Még csak meg sincs határozva ezzel kapcsolatban semmi, teljesen ismeretlen dologról van szó, ami valójában bármilyen lehet.

Van erre egy teljesen jó szavunk, ami az 'izé' és alig hiszem, hogy egy 'izé' keresésére érdemes lenne pénzt költeni.

A természeti törvények az más kérdés, vagy az, hogyan alakult ki a világ, az már érdekes, mert az hasznunkra lehet, de a tervező valójában senkit nem érdekel, pláne, hogy eleve kifürkészhetetlen, érthetetlen, legalább is eképpen van definiálva.

Ellenben az örökkévalóság az más kérdés, azon lehet gondolkodni, mert nem tudunk semmiről, ami mindig is volt, így csak elméleti kérdésként merülhet fel.

Szóval ha létezne egy tervező, akkor őt is meg kellett valakinek alkotnia és meg kellett tanítania a tervezéshez szükséges ismeretekre. De ugyanígy a tervező tervezőjét is és így tovább.

Ha viszont tegyük fel, hogy létezhet az, hogy valami, vagy valaki mindig is volt, akkor ő biztosan nem teremthette a világot, mert valójában semmit sem csinálhat.

Hiszen a végtelenről beszélünk a 'mindig is volt' kapcsán, így ha a létét egy végtelen egyenessel ábrázoljuk, észrevehető, hogy bármit, amit képes lenne megtenni, az egyenes egy pontján már meg kellett volna tennie.

Sehol nem lehet kijelölni ezen a végtelen egyenesen egy pontot, mert előtte szintén ott van a végtelen.

Ha végtelennel arrébb próbálkoznánk, akkor még az előtt is ott van a végtelen, így egy ilyen mindig is létező valami léte elveszik a végtelenben, valójában semmit nem csinálhat, mert mindent, amit meg tud tenni, már meg is kellett volna tennie a végtelen egy pontján.

Ez egyenlő a cselekvőképtelenséggel.

"Tudományos alapon nincs tervező."

Nem, ez téves.

A tudomány csak annyit mond, hogy nem vizsgálható a kérdés.

Attól még lehet tervező, csak:

1: Semmit sem tudunk róla,

2: Semmivel sem visz előrébb az elképzelés. Nem magyarázza a világunkat, nem tud semmit megjósolni.

De attól még létezhet.