A világ elit kiskorú embercsempészettel való összefüggésbe hozása mennyire megalapozott?

"Ezzel vitatkoznék. Mások sokkal jobb életének, csábító dolgainak anyagi javainak láttán a nincstelenebb emberek erösen hajlamosak a számukra elérhetetlen dolgokat/szinteket/pozíciókat negatív tulajdonságokkal felruházni, ezzel igazolni magukat, hogy nincs is rá szükségük, és annak rossz volta miatt nem is akarják, pedig legtöbb esetben ezek a megnyilvánulások a saját vágy elfedését szolgálják önigazolásként. Rövidebben mondva démonizálják az elérhetetlent.

Természetesen nem mindenkire igaz, vannak akik megelégszenek azzal amijük van, hozzá idomítják az igényeiket a lehetöségeikhez, de amiröl #7-es ír az nagyobb arányban felmerülö jelenség."

Honnantudhatnám! Vannak ilyen emberek is, akiket te írsz, nyilván vannak.

De ettől még tényleg nagyon sok minden felesleges pénzszórás. Mondok neked egy autós példát. Én nem démonizálom alapból az autókat, remélem, hogy a jövőben lesz pénzem azálomautóimra. Akarom mondani, az álom autóimra. Viszont amikor Andrew Tate azzal menőzik, hogy neki 33!!! autója van, na az már brutálisan gáz. Akkor ha ennyi kocsi kell neki, miért nincs rögtön 50 kocsija, vagy 70?

A családom magyar viszonylatban nagyon jómódúnak számít, de nincs azért S Merci a kertünkben, ami úgy újonnan 50-60 millió. Remélem, hogy lesz pénzem ilyenekre is egyszer, de attól még van a pénzszórásnak undorító szintje is, amikor egy világsztárnak van ilyen 30-50 kocsija. Bár ha szigorúan vesszük, egy luxus autó is pénzszórás, meg környezetszennyezés, de attól még vennék az előbb említett típusból egy újat, ha megtehetném.

De azt ne mond már, hogy amikor egy néger rapperen van 10 kiló színarany és azzal menőzik, az nem ciki. Vagy ha valaki csak azért vesz mondjuk Rolls Rollyce Phantomot, mert az drágább a többi luxusszedánnál, és innentől nézve menőbbnek számít, mert drágább és nagyobb.

Vagy volt már példa a történelemben, több is, hogy valakik gyerekeket dolgoztattak éhbérért, hogy ők jobban gazdagodjanak, de ha felnőttek dolgoztak volna, az is undorító lett volna.

Nem is mondom, hogy a 40 autó normális, söt, én is betegnek tartom ezt a szintet. Ezek az emberek mutatják az általam korábban leírt, határt nem ismerö és egészséges értékrendeket elvesztett réteget, a hatalom és pénz büvkörébe került "sikeres" embereket. Itt kerülünk vissza a kérdés elejére, ahol azt tárgyaltuk, hogy az ész és szükség nélküli pénz és profithajtás és hatalom megbetegíti, összezavarja az emberek fejét, és valamilyen szinten elvesztik a realitásérzéküket.

Ök mutatják azokat az irreális álmokat és életet, hamis boldogságot amit te is felvázoltál a tíz kiló arannyal és 50 luxusautóval. Ez viszont sok más embernek is egy elérhetetlen vágyat kelt, amit ha nem tud elérni akkor megbélyegzi, rossz tulajdonságokkal ruházza fel azt akinek van, pedig azok sem adták el a lelküket az ördögnek, csak szerencsés félnótások, akik az anyagi dolgokat és hatalmat imádják. Az 50 autó meg azért van az idiótának, mert megteheti, hogy bármelyiket megveszi, de ettöl nem lesz valójában boldog.

A te igényeidet nem tartom betegnek, nekem is olyan autóm van, ami nem feltétlenül szükséges a hétköznapokban, nem használom ki minden lehetöségét, de kényelmesen elférek benne, minöségi anyagokból van, mondhatom, hogy 14 éves létére nem kell nagy extra kiadásokat beleölnöm, de megelégszek vele, nincs szükségem jobbra. Viszont ha arról lenne szó, hogy másra kell a pénz, vagy gondot okozna a fenntartása akkor lecserélném egy sokkal gazdaságosabbra, mert azzal is eljutok bárhova csak kicsit lassabban és nem olyan kényelmesebben. Úgy gondolom, hogy az csak egy autó, és számomra nem jelent státuszt, egyszerüen szeretem vezetni.

A démonizálásra visszatérve, ha te végül majd megteheted, hogy megveszed az S mercit, akkor a téged nem ismerö, napi megélhetéssel küzdö emberek nagy része viszont hajlamos lesz azt moondani, hogy biztos loptál, csaltál vagy kihasználtál másokat ha ennyi pénzed van, vagy esetleg a szüleid harácsolták össze és neked a segged alá lett téve. én rosszabb anyagi helyzetben nöttem fel, és sokszor hallottam ezt a sztereotípiát a környezetemben a vállalkozókra vagy gazdagokra, elhordták öket mindennek. Az évek alatt viszont láttam, hogy ezek nagy része bizony kemény becsületes munkával kereste meg a rávalót, vagy olyan dologhoz volt esze, amit az ember bünözés nélkül tud kamatoztatni, volt benne kockázatvállalási kedv, esetleg mindent feltett egy lapra és bejött neki.

Alapvetöen nem beszélünk el egymás mellett, csak itt nehéz úgy fogalmazni, hogy minden gondolat egyértelmü legyen.