A világ elit kiskorú embercsempészettel való összefüggésbe hozása mennyire megalapozott?

...példának akár az egri csillagokat is fel lehet hozni, ami nem anyagi javakról szól, de ugyanaz a dolog, mégpedig egy hatalmas elsöprö vereségünket vesztes félként morálisan-erkölcsileg megszépítünk, felmagasztalunk az ellenség démonizálásával. Ugyanezen a gondolatvezetésen fut rengeteg szegény emberes vagy vallásos történetünk, mesénk, a csúf gonosz gazdag embert megleckézteti a jóravaló szegény legény, de a kuruc-labanc történetek is ugyanerröl szólnak.

Ez egy természetes önigazolási folyamat, közel áll a "minden rosszban van valami jó" felfogáshoz is.A szenvedö alany mártírképében nyugtatja meg az ember a saját lelkét egy képzelt felsöbbrendüségi értékkel.

"Azt, mondani, hogy minden ember pont ugyanannyira materialista és pont ugyanolyan értékrendje van hatalmas logikai baklövés."

Nem is mondtam ilyet, de kiegészítem annyival, hogy én is inkább a szegény ill. intellektuálisan fejletlenebb rétegeknél vettem ezt észre, átlagos anyagi szinten élöknél mondhatjuk, hogy megvannak azok a hétköznapi boldogsághoz és elégedettséghez szükséges körülmények, amik miatt nem kell az embernek sokat vágyakoznia, elégedett magával, az életével. Közéjük sorolom ill. rokonítom velük valamennyire a konteóhívöket is, ott is észrevehetö, hogy egy tölük sokkal magasabb szintü dolog meg nem értése, hamis vagy téves részinformációkból összerakják a saját szintjükön összerakható álvalóságot, esetleg a saját sikertelenségüket meg nem értvén démonizálnak és hibáztatnak egy tölük távol álló társadalmi réteget, történést.

Meg is nézheted mennyire hatásosan lehet ezt módszerként is használni más emberek magad mellé állítására. Nem akarom politikai irányba terelni a kérdést, de a kampányok során is erre megy ki a karaktergyilkosság, lejáratás és gyülöletkampány. A fél ország fél a migránsoktól, vagy Soros Györgyöt utálja, mert információhiányban csak azt látják, hogy valami nem oké, és valaki akiben megbíznak démonizálja és a baj okaként állítja be a dolgot.

Félre ne értse senki, nem áll szándékomban politizálni, pusztán a felmerült kérdéssel össze tudom füzni ezt a dolgot is.

#13

Ezekben teljesen igazad van, sajnos a pénz és hatalom még nagyobb arányban elveszi az emberek eszét. Ahogy észre vettem legtöbb esetben a hatalom megszerzése, vagy a gazdaggá válás oka és kiváltója maga a gazdagság és a hatalom ténye, mindenféle magasztos cél nélkül, görcsös önmegvalósítási kényszerként. én azt is gondolom ezzel kapcsolatban, hogy aki meggazdagodása után megbolondul/elfajul az tulajdonképpen a gazdagsága vagy hatalma megszerzésekor elveszti a céljait, nem lesz a helyzetétöl boldog, elfogy a kihívás számára, és emiatt nem tudnak leállni. Értem ezt pl a mammutcégek terjeszkedésére, a profithajhászásra. Nem gondolom, hogy tönkre akarnának tenni bizonyos személyeket, országokat vagy a természetkárosítás lenne a céljuk, de a profit mint olyan maximalizásása érdekében fanatikus módon mindent alávetnek annak. Ezért keresik folyton az olcsó munkaeröt, telepítik gyáraikat olyan helyre ahol kevés a szabályozás, stb.

A pénz megőrjít mindenkit!

Nézzétek a hajléktalant, aki békés alkoholos delíriumban tölti mindennapjait, szavát sem hallani, ő és a boroskannája tökéletes szimbiózisban élnek. Maga a tökély!

Ezzel szemben a kereső dolgozó ember veszekszik, dudál, törtet, tapos, őrjöng, csapong követeli, hajtja a pénzt. Mi lészen ebből ha igazán meggazdagszik! Fertő és nyomor!

Szerintem sem kellene ennyire eröltetni ezt a fajta társadalmi nyomást, de ez a fogyasztói társadalom fenntartására létrehozott reklámipar eredménye. Nem mondom sokszor találkozik az ember olyan dolgokkal, amik megkönnyítik az életét, de egyáltalán nem szükségesek. Ettöl csak elkényelmesedünk, ellustulunk, stb. Ez a reklámipar nevelte ki és tartja fönt az ún. influenszereket, sztárokat, celebeket, tesz ismertté bárkit, aki kicsit is hajlamos hülyét csinálni magából, máris alkalmas a fals vágyakat fokozó világkép tovább adására.

ilyen pl a mobiltelefonok világa, manapság egy készülék 10 évig böven teljesít mindent amire az embernek szüksége van, de mégis divat és sikk a legújabbal villogni. Anyagiassá teszik a boldogságot, anyagi javak alapú boldogság szinteket hoznak létre.

Sajnos ezzel sok terület társadalmi megbecsülését teljesen elferdítik. Gondoljunk egy ápoló helyzetére ma, társadalmilag eléggé alul vannak, mert nem feltétlenül tanultak, anyagilag sem szoktak jó helyzetben lenni. Emberi értékeiket mindenki letojja magasról, pedig mindegy mennyi pénzed vagy hatalmad van, ha beteg lesz az ember ök takarítják ki alóla a szart, és nem azért mert ne találnának jobb munkát, hanem azért mert azt választották, hogy embertársaikon segítenek. Velük mégsem reklámoz senki, mert nem boldogságot tükröz amit csinálnak.