Honnan a kamu 10% infláció?

1. nincs egyféle infláció, ez a tudatlan újságírók meséje.

2. ennek ellenére a köznyelv "infláció" alatt az általa vásárolt és szubjektíve fontos dolgok vásárlása során érzett szubjektív hatást érti. Ezért tud jókat vitatkozni ezen sok ember.

3. a hatóság (értsd kormány és szervezetei) eleve fogyasztói kosárral számol. Ez azt jelenti, hogy bizonyos társadalmi csoportok éves összes vásárlását tekinti, ebből a jelentéktelen befolyásoló tényezőket elhagyja, és így kap egy pár száz tételből álló csomagot, minden tételre megállapítva, mennyi belőle az éves fogyasztás. Ezek árából lehet pénzbeli fogyasztást számolni, ennek éves változásából éves inflációt az adott csoportra. Itt van két fals dolog. a) a politikus önkéntelenül pozitív irányba korrigál, mert minden tapasztalata arra irányul, ez a tétje újraválasztásának. b) az emberek minden hatásra azonnal válaszolnak, tehát egy változó világban nincs két olyan év, mikor mindenből ugyanolyan arányban vásárolnak. Ez a szórás nem nagyon becsülhető, de az tudott, ha nagyon hektikus a gazdaság, akkor a becsült (nem számolható, mert nem mért) adatok akár dupla eltérést is mutathatnak. A statisztikusok erre szokták a "várható hiba" fogalmát használni, de mivel ezt se a politikusok, se az újságírók zöme nem érti, figyelmen kívül hagyják. Pedig mostanában még a viszonylag stabil Nyugat Európában is ez elérheti az 50%-ot vagy többet. Ami annyit jelent, ha valamire mondjuk 20% inflációt számolok, az lehet hogy csak 10%, de lehet, hogy 30%. És ezt nem tudom megmondani, mert nincs rá adatom. Vagyis nem csalok, mindössze elvárják, hogy olyant tudjak, ami lehetetlen.

4. Emberi sajátosság, ha valami jobban megy mint korábban, azt alábecsüljük, azaz kisebbnek érezzük a javulást. Ha viszont valami rosszabbul megy, akkor erősen túlozva sokkal rosszabbnak érezzük, mert veszteni mindig fájdalmasabb, mint nyerni jó. Ezért egy adott rosszabbodás (nevezzük inflációnak) mindig hevesebb reakciót vált ki, főleg, mert a sok ellentmondó magyarázat miatt is bosszankodunk. Ezt bizonytalansági faktornak nevezik, a bizonytalanságot az ember sokkal nehezebben viseli, mint a megmagyarázható rosszat.

6. Végezetül, mitől kamu egy infláció? Mindenekelőtt, mert annak érezzük szubjektíve. Objektíve viszont nem tudjuk megmondani, mert nincs rá adatunk. Tehát még a szupertudományú ember se tudja, legfeljebb jobban tud becsülni. Másfelől a politikus dolga azt megmagyarázni, önvédelmi reflex, hogy szépíteni próbál, amit az emberek egy része észrevesz és szóvá teszi. A politikus pedig nem ért annyira hozzá, hogy magyarázni tudja. Szakértőt meg azért nem hív, mert ebből a köz számára az lesz nyilvánvaló - tényleg nem ért hozzá (ebből jön aztán: ennyi erővel én is lehetnék ott, jobban keresnék, hasalni meg én is tudok - ami persze hülyeség). Összességében itt egy olyan öngerjesztő folyamat van, ami részben a nemtudásból, részben a korábbi hibás politikából, részben az önvédelmi felhalmozási ösztönből táplálkozik. Röviden, ez az önbeteljesítő várakozás. Hogy az ne így legyen, ahhoz korábban lényegesen nagyobb bizalmi tőkét kellett volna létrehozni, ami e tökéletlen és egymást legyőzni akaró világban lehetetlen.

Tehát időről időre itt a gazdasági recesszió, a rosszabb élet, mindegy, inflációnak, hiánynak vagy bárminek nevezzük.