Ha a fogyasztásra és a növekedésre épülő kapitalizmus hosszú távon nem fenntartható, akkor mi lesz helyette?

#12

Nyilvánvaló, hogy egészen pontosan senki nem tudja megmondani előre az események pontos lefolyását, de azért nagyvonalakban tudható, hogy amikor ennek a rendszernek az összeomlása bekövetkezik, akkor az sok ember halálával, még több ember szenvedésével, káosszal fog járni, és legfeljebb annyi a kérdéses, hogy ebből milyen új rend nő ki, és meddig tart az átmeneti időszak.

De az összeomlás borítékolható, ilyenek a komplex rendszerek, alap törvényszerűség, hogy minél komplexebb egy rendszer, annál nagyobb a hibalehetőségek száma, ezért annál sérülékenyebb - ezt pontosan tudja mindenki, aki mondjuk pl. az informatikában dolgozik.

Minél komplexebb egy informatikai/szoftverrendszer, annál több a hibalehetőség.

Épp ezért az ilyen rendszereket tudatosan úgy tervezik meg, hogy egy rakás fail safety mechanizmust és redundanciát építenek be, hogy minimalizálják a single point of failure jelenségeket.

ÉS eleve túlméretezik a várható terheléshez képest a rendszer kapacitását, ez a mérnöki tudományokban általában is bevett szokás, ha pl. gépalkatrész, ami várhatóan X terhelést fog kapni, akkor azt az alkatrészt úgy csinálják meg, hogy X*1,3 terhelést is kibírjon.

Ott van pl. az internet, ami szándékosan úgy lett anno megtervezve, decentralizált és redundáns útvonalak sokasága létezik, hogy ha kiesik pl. egy router, akkor az adatcsomagok egy másik útvonalon még mindig célbaérhetnek.

A globális ipari civilizáció komplex rendszere viszont nem tudatosan lett tervezve, így nincsenek ilyen fail safety mechanizmusok és redundanciák.

Ráadásul ez egy irtózatosan komplex rendszerré vált mára, és ami még nagyobb gond, hogy majdnem teljesen kitöltötte a rendelkezésére álló teret, népességi és földrajzi értelemben mindenképp.

Egy példát mondok, hogy hogyan és miért okozhat gondot ez a komplexitás.

Menjünk vissza az őskorba pl., ahol kis törzsekben éltek az emberek, és kihegyezett fa dárdákkal vadásztak.

Egy kihegyezett fa dárda egy hihetetlenül egyszerű eszköz, bármikor elkészíthető, letörsz egy vastagabb, egyenes ágat, egy kővel kihegyezed, és jónapot.

Azaz, a vadászat képessége folyamatosan biztosítva van.

Igaz, hogy nagyon kevéssé hatékony pl. egy távcsöves puskához képest, és ezért jóval kisebb populációt lehet így eltartani, mint távcsöves puskás vadászattal, de egy nagyon stabil és biztos módszer.

Minden kis törzs magában elvan vele, nem függ más törzsektől.

Na most nézzük meg ehhez képest egy távcsöves vadászpuska komplexitását.

Ez már egy olyan komplex eszköz, ami egyetlen kis közösség magának nem tud előállítani - egy meglehetősen komplex munkamegosztásra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen eszközzel folyamatosan biztosítható legyen a vadászat.

Kell hozzá vasércet, szenet, káliumot, ként bányászni, kell acélt gyártani, kell üveget gyártani, kell lőport gyártani, stbstbstb.

Egy rakás kisebb közösség együttműködése kell ahhoz, hogy ez az egész működjön.

Cserébe mondjuk sokkal nagyobb népességet lehet így eltartani.

Tegyük fel, hogy 20 közösség közösen együttműködve gyártja a puskákat, és mindegyikük azzal is vadászik.

Ha ennek a komplex rendszernek mondjuk a lőporgyártási vagy logisztikai eleme kiesik, akkor az minden kisközösséget magával ránt, nem csak azt az egyet, amelyik a lőporgyártásra specializálódott, mert semelyik kisközösség nem tud majd annyit vadászni, hogy eltartsa magát.

Persze valamiféle fail safety lehet az, hogy visszaállnak a dárdás vadászatra, feltéve persze hogy van még bárki, akinek van ebben gyakorlata - de lehet, hogy már annyira elgyengültek fizikailag, hogy képtelenek elég erősen eldobni egy dárdát, és azt is elfelejtették, hogyan lehet megközelíteni észrevétlenül a zsákmányt annyira, hogy dobótávolságon belülre kerüljenek, mert hozzászoktak, hogy a távcsöves puskával 100 méterekről lődözik le a szarvasokat.

A másik gond meg az, hogy menet közben már hozzágyarapodott a népesség ahhoz a bőséghez, amit a puskás vadászat nyújtani tudott, úgyhogy ha vissza is térnek a lándzsás vadászathoz, amíg nem sikerül újraszervezni a puskás vadászathoz szükséges rendszert, akkor is kaja nélkül marad majd egy rakás ember, akik éhen fognak halni.

Viszont senki se úgy fog éhenhalni, hogy tudomásul veszi, és békésen beletörődik, és szalutálva megy a halálba, mint a filmekben a süllyedő hajó legénysége.

Ha átveszi az életösztön az irányítást, akkor az egyén bármire képes lesz, hogy ő legyen az, aki életben marad, akár más kárára is.

Azaz, kitör a káosz, egymás gyilkolása, akár kannibalizmus is, etc.

Egy másik példa:

tekerjünk vissza csak mondjuk 150 évet az időben.

Mekkora hatása lett volna abban az időben európára vagy amerikára, ha mondjuk a kínai gazdaság összeomlik?

Nem sok, mert alig volt kapcsolat ezek között a "komponensek" között.

Mi történne ma, ha a kínai gazdaság összeomlana?

Akkor mi is összeomlanánk.

Még egy példa:

Mi történt volna 200 éve az USA-ban, ha leállt volna a távolsági logisztika pl?

Az urbanizáció még elég alacsony fokon volt, 5-6%nyi ember élt városokban, a többi vidéken, az élelmiszer termelés is elég primitív eszközökkel zajlott, nem volt az élelmiszer-ellátás annyira kiszolgáltatva külső tényezőknek, műtrágyának, traktornak, üzemanyagnak, meg ilyesmiknek.

Tehát kb. az az 5-6%-nyi városi népesség szopott volna csak.

Cserébe persze a népesség töredéke volt a mainak, épp annyi, amit az a rendszer el tudott tartani.

Mi történne ma?

Ma már majdnem 80% a városi népesség aránya.

Ráadásul a vidéki népesség, akinek van egyáltalán még lehetősége kaját termelni, a jelenlegi termelési hatékonyságot olyan eszközökkel tudja csak fenntartani, ami már eleve egy nagyon komplex és hosszú ellátási láncot feltételez - kell műtrágya, kell üzemanyag, kell kismillió cucc, amik adott esetben a világ másik feléről származnak.

Ennek az egész rendszernek akár csak egyetlen eleme is kiesik, pl. a belföldi távolsági logisztika, akkor a népesség nagy része igen súlyosan érintett lesz.

"De az összeomlás borítékolható, ilyenek a komplex rendszerek, alap törvényszerűség, hogy minél komplexebb egy rendszer, annál nagyobb a hibalehetőségek száma, ezért annál sérülékenyebb - ezt pontosan tudja mindenki, aki mondjuk pl. az informatikában dolgozik.

Minél komplexebb egy informatikai/szoftverrendszer, annál több a hibalehetőség."

Viszont annál több lehetőség is van a hibajavításra, annál komplexebb módon lehet elkerülni vagy orvosolni egy-egy problémát.

"Mi történne ma, ha a kínai gazdaság összeomlana?

Akkor mi is összeomlanánk."

Lehet. De régen nem is számíthatott volna Kína olyan magas fokú segítség lehetőségére, amilyenre ma lehetősége van elviekben. Ma sokkal-sokkal több segítséget kaphat Kína bárhonnan vagy mindenhonnan a világból akár, az esetleges összeomlás elkerülése érdekében, mint 150 évvel ezelőtt. Gyorsabban, többet, minőségibbet. Pont a magas fokú globalizációnak köszönhetően.

Az a baj, hogy végigolvasva a bejegyzésedet, mindennek csak az egyik oldalát domborítod ki, a másik oldaláról pedig rendre elfeledkezel. Ma igaz, hogy távcsöves puskával vadászunk, míg régen dárdával vadásztak. De régen azért vadásztak dárdával, mert muszáj volt vadászni, és nem volt más eszköz rá. Ma meg a globalizációnak köszönhetően már egyáltalán nem muszáj vadászni. Tehát ha elfogyna a lőpor, akkor sem lenne semmi baj sem, hiszen tenyésztenénk tovább a haszonállatainkat, és senki se halna éhen.

A globalizációnak hátránya az, hogy függőségbe kerülünk a többi résztől, akik részt vesznek a globalizációban. Ez igaz. De ne feledkezzünk meg arról, hogy esetleges vész esetén viszont sokkal több lábon képes állni a globalizált világ, sokkal több lehetőséghez, erőforráshoz fér hozzá egy probléma megoldásához, mint egy nem globalizált, nem komplex rendszerben élne.

Az éremnek mindig két oldala van. Ne csak az egyiket figyelembe véve vonjunk le következtetéseket.

"Ennek az egész rendszernek akár csak egyetlen eleme is kiesik, pl. a belföldi távolsági logisztika, akkor a népesség nagy része igen súlyosan érintett lesz."

Ezt is úgy írod, mintha ez egy magatehetetlen, változásta képtelen, minden részletében bebetonozódott rendszer lenne. Nem így van. Olyan nincs, hogy a belföldi távolsági logisztika csak úgy kiesik. Ilyen egyszerűen nincsen. Milyen példát tudnál hozni, ami során ilyen történhetne, hogy semmi más sem romlik el a gazdaságban, csak a belföldi távolsági logisztika esi ki teljes mértékbe? Semmilyet, nincs életszerű példa erre. Mert nem is életszerű az, hogy az egész logisztika kiesik, de másnak meg semmi baja a gazdaságban. Mert ha elkezdene kiesni, akkor elkezdene változni a rendszer is, és pótolná a kiesést, ahogy lehetőségeiből rejlik. És mivel globalizált világ van, ezért sok lehetősége van rá. Amit eddig kamionokkal hordott, és ezentúl nem tudja, azt viheti repülővel, vonattal, busszal, személyautóval, hajóval, van ezer más módja. Oké, kevesebbet fog tudni elvinni és azt is drágábban, de nem esik ki teljesen a logisztika. Ráadásul egyre növekvő hiány fog fellépni amott, ahová a logisztikai problémák miatt nem jut el a termék, ezért ott helyben is elkezdenek majd ilyen terméket gyártani, ez is egy lehetőség a teher csökkentésére.

"Viszont annál több lehetőség is van a hibajavításra, annál komplexebb módon lehet elkerülni vagy orvosolni egy-egy problémát."

Wat? Tehát szerinted egyszerűbb megjavítani egy űrhajót, mint egy Ladát?

Azért ezt gondold át.

Na meg nem ártana valami real world példával illusztrálni.

Plusz, még mindig olyan rendszerekről beszélünk, amiket tudatosan terveznek reziliensre, pont azért, mert tisztában vannak a sérülékenységével.

A civilizáció viszont nem egy tudatosan, előrelátóan tervezett rendszer - az egy organikusan kialakult rendszer.

"Lehet. De régen nem is számíthatott volna Kína olyan magas fokú segítség lehetőségére, amilyenre ma lehetősége van elviekben. Ma sokkal-sokkal több segítséget kaphat Kína bárhonnan vagy mindenhonnan a világból akár, az esetleges összeomlás elkerülése érdekében, mint 150 évvel ezelőtt. Gyorsabban, többet, minőségibbet. Pont a magas fokú globalizációnak köszönhetően."

Igen? Milyen segítséget kapnak pl. most, hogy sz-rban van az ingatlanpiacuk, meg az állandó lockdown miatt úgy általában is a gazdaságuk?

Arról nem is beszélve, hogy én még az életben nem láttam olyat, hogy befektetők pénzt tolnának egy lejtőre kerülő országba, sőt, jellemzően menekíteni szokás onnan a javakat.

"Az a baj, hogy végigolvasva a bejegyzésedet, mindennek csak az egyik oldalát domborítod ki, a másik oldaláról pedig rendre elfeledkezel. Ma igaz, hogy távcsöves puskával vadászunk, míg régen dárdával vadásztak. De régen azért vadásztak dárdával, mert muszáj volt vadászni, és nem volt más eszköz rá. Ma meg a globalizációnak köszönhetően már egyáltalán nem muszáj vadászni. Tehát ha elfogyna a lőpor, akkor sem lenne semmi baj sem, hiszen tenyésztenénk tovább a haszonállatainkat, és senki se halna éhen."

Jó, látom nem értetted meg, ez a vadászás csak egy példa volt, hogy érzékeltessem, hogy miért sérülékenyebb az, ami komplexebb. Amúgy se vadászik élelemszerzési célból ma már kb. senki néhány isten háta mögötti törzset leszámítva, szinte nem is maradtak már vadállatok a bolygón.

De amúgy azt is leírtam, hogy az ipari mezőgazdaság is annyira komplex lett, hogy ezáltal az is ugyanúgy sérülékenyebbé vált, mint párszáz éve.

"A globalizációnak hátránya az, hogy függőségbe kerülünk a többi résztől, akik részt vesznek a globalizációban. Ez igaz. De ne feledkezzünk meg arról, hogy esetleges vész esetén viszont sokkal több lábon képes állni a globalizált világ, sokkal több lehetőséghez, erőforráshoz fér hozzá egy probléma megoldásához, mint egy nem globalizált, nem komplex rendszerben élne."

Az a baj, hogy elegánsan figyelmen kívül hagysz néhány dolgot.

Pl. amit le is írtam, hogy a populáció mindig hozzászaporodik ahhoz a bőségi szinthez, amit egy adott komplexitási szint nyújtani tud.

Ezért aztán vész esetén, hiába van esetleg egy másik láb, az nem fogja tudni kiszolgálni azt az embertömeget, amit a teljesen egészében funkcionáló rendszer.

A másik probléma, hogy amíg nem laktuk be az egész bolygót és nem állítottuk a saját szolgálatunkba minden létező erőforrását, egy fail safety mechanizmus volt az is, hogy az adott kis populáció, ha mondjuk lehalászott egy tavat, vagy kipusztított egy vadállományt, vagy kimerített egy földterületet, akkor simán továbbállt.

De már az egész bolygót belaktuk. Minden létező erőforrását használjuk, néhányat már majdnem ki is merítettünk.

Viszont nincs hová továbbállni.

A totalitárius diktatúra.

Afelé terelik az internáci nyugatiak a világot.

De mivel több jelentkező van a világhatalomra, ezért, ha nem térnek észre, a vége a teljes megsemmisülés.