A digitális korszak mint valami rémálom fog bevonulni a történelembe?

Informatikus vagyok, aktívan használom a digitális világ vívmányait. De mindenáron és mindenre. Pl. fent vagyok a Facebookon, de nyilvános bejegyzést, vagy fényképet évek óta nem tettem közzé.

A privát szférám köszöni szépen jól van. Az az válik az életemből publikussá, amit azzá teszek. (Nem sokat.) Nincs oka senkinek arra, hogy személyesen megfigyeljen, felesleges időpocsékolás lenne, semmi haszna. (Ha mégis, akkor innen üdvözlöm.)

Hogy van egy algoritmus, ami figyeli, hogy leírja-e valaki – így leírom-e én magam – a bomba szót, azt nem bánom, ha ezzel akár csak egyetlen robbantással is kevesebb lesz a világban, akkor figyelje csak az az algoritmus. Hogy egy másik algoritmus a megnyilvánulásaimból számon tart rólam bármit is, azt sem bánom. Nyilván részben azért teszek ilyen vagy olyan megnyilvánulást, hogy mások is tudjanak róla. Ha azt akarnám, hogy valamiről ne tudjon senki, akkor azt magamban tartanám.

Nem vagyok rab. Nem kell olyat tennem, amit nem akarok. Persze nyilván vannak egy embernek különböző forrásból származó kötelezettségei – ahogy a digitális kor előtt is –, de ezeket sem bánom, mert általánosságban belátom ezek szükségességét. (Pl. hogy adót kell fizetnem, vagy hogy dolgoznom kell azt nem gondolom rabságnak.)

Manipuláció volt mindig is. Annyi igaz, hogy a digitális korban a manipuláció sokkal hatékonyabban működik. De pont azért, ami amúgy a digitális kor előnye is. Soha nem volt egy átlagember számára ennyi információ ilyen gyors, egyszerű és olcsó módon elérhető, soha nem volt a kommunikáció ennyire akadálymentes, mint ma. A manipulációval szemben amúgy az ember nagy mértékben védetté tud válni azáltal, hogy tudatosan gondolkodik, tudatosan cselekszik.

~ ~ ~

Nyilván a digitális kornak – mint úgy kb. bárminek a világon – vannak előnye, hátrányai, veszélyei, lehetőségei. Nem akarom elvitatni a hátrányait és veszélyeit, de ezek az előnyökkel és a lehetőségekkel együtt mérlegelhetők helyesen. A mai világ nem egy disztópia, nem is annak a kapuja, semmivel nem rosszabb ez a kor, mint bármelyik másik. Csak más, más problémákkal és más lehetőségekkel.

Amúgy ha haladnánk is valamiféle disztópia felé, akkor alapvetően nem az 1984 felé haladnánk, sokkal inkább a Szép új világ felé. Az emberek alapvetően jó érzik magukat a mai világban, élvezik annak a kényelmeit. Orwell azt gondolta, hogy a teleképet kényszerrel kell majd ránk erőltetni, és az lesz a problémánk, hogy figyelnek minket. Ezzel szemben a „teleképet” a mai ember önként, örömmel viszi haza, nem kevés pénzt áldozva rá, és az interneten sokaknak inkább az a félelmünk, hogy nem figyelnek rájuk elegen, vagy horribile dictu nem figyel rájuk senki.

A megfigyelés a régi korokban is egyre aktívabb volt. Richelieu már komplett kémhálózatot tartott fenn és azonnal felfigyelt a megjelenő média propagandisztikus hatására, az újonnan alakult francia újságba rendszeresen írt vezércikkeket és cenzúrázta is a tartalmat.

Vagyis hagyományos módon is hallatlan fejlődés jellemezte az információszerzést, csak például a Gestapo elég felületes volt, hiszen az emberek nem mindig gondolják komolyan amit írnak, vagy mondanak, egyszer ez a véleményük, máskor meg más és egy-egy adatra való beskatulyázás súlyos tévedésekhez vezetett, mert minden ember formálható és sok megnyilvánulásnak nagyobb a füstje, mint a lángja, így a legtöbb ember csak örülhet, hogy ha valamely óvatlan kiszólása miatt felfigyelnek rá és alaposabb utánajárás következtében mégis kiderül, hogy nem terrorista és ha ilyen egyéneket tényleg ki lehet szűrni manapság a kommunikációja megfigyelésével, annak csak örülhetünk.

A digitális korszak azonban nem csak erre jó, mindent számosítani lehet és a Google lens segítségével bármilyen fotóról kaphatsz bővebb információt a környező világról, mert a felhasználó is kamatoztathatja a megismerés lehetőségét amely lehet speciálisan egy valamire leszűkített is akár és az információ mélységét is választani lehet.

Kombinálva ezt a hallatlan lehetőséget a mesterséges intelligenciával, minden és mindenki új dimenzióba léphet, kibújva a tudatlanság kötelékéből.

Arról nem is beszélve, hogy mindent digitalizálni lehet, gyártási, megmunkálási folyamatokat, kezdve az öt tengelyes CNC megmunkálóközpontokon, egészen a modern üvegházas paprikatermesztésig, amelyben minden ideálisan szabályozható.

Hát a mostani korszakot még biztosan nem.

Nem vagyunk rabok ugyanis - hacsak valaki önszántából nem teszi magát rabjává a sok hülye social media hype-nak.

Az adatgyűjtés és megfigyelés már egy jóval problémásabb dolog, de azért MOST MÉG nem élnek vissza ezzel rendszerszinten az emberek kárára, legalábbis itt a nyugati világban.

Viszont a tendencia aggasztó, Kínában már felhasználják ezeket arra, hogy jó és rossz állampolgárként könyveljenek el embereket, és ha rossz polgár minősítést kap valaki, akkor nem kap hitelt, vagy csak sz-rabb feltételekkel, nem kap útlevelet, nem kap meg bizonyos állásokat, stb.

És én annyira nem bízok a nyugati típusú rendszerekben sem, hogy nem fordulnak rá ők is egy ilyen útra a jövőben.

Értem én a kérdést, ez ősidők témája, most éppen a digitális korszaké.

Valójában arról van szó, az embert hatások érik a környezetéből. Aki ebből túl sokat nem ért, félni kezd, mert a félelem ősi ösztöne a halál kivédésének (már ameddig ez lehetséges). Az ősidőkben éppen ezért alakultak ki a vallások, a sok borzasztó és érthetetlen (ugyanakkor gyakran halálos) hatás ellen ez volt a megfelelő védekezés.

Ma ugyanez történik, csak a fejlődés felgyorsult (mindig is gyorsult, csak eddig a többség képes volt követni, ma viszont ott tartunk, hogy a bonyolultság meghaladja egy ember képességeit. Helyette az egy ember csoportba tömörül a többi egy - mást tudó - emberrel, és együtt legalábbis irányítani tudják a folyamatokat. Azaz régen még egy ember képes volt egy dolog minden részletét átlátni, ma csak azt tudja, miként zajlik a folyamat, és mibe hogyan kell beavatkozni, és főleg kinek érdemes). Ezért ma egyre többen lesznek, akiknek nem lesz esélyük a követésre, és ezt ők rémálomként élik meg. A probléma feloldása egyszerre az erős szeparáció, másfelől az erős bizalmi háló kialakítása. Ekkor nem lesz baj, ha valamit nem értünk, mert tudjuk, valaki érti és megfelelően irányítja. Ez ma Magyarországon a szinte teljes bizalmatlanság légkörében tényleg rendkívüli probléma.

Ami a privát szférát illeti, az az adott privát személyiség manipulálhatóságán múlik, azaz vonzó hülyeségnek bedől és ott közöl magáról információt, ahol nagyon nem kéne. A privát szférát a hozzáértők ma is tudják jól védeni, ber egyre inkább a védelem is eszközigényes.