A kollektivizmus a múlt, míg az individualizmus a jövő?

Ha nagyon ki akarjuk forgatni, akkor az individualizmus arra ösztökél, hogy másokat használj ki, míg a kollektivizmus arra, hogy hagyd magad kihasználni. Azért látható, hogy egyik sem jó irány.

Mint mindenben, itt is a kompromisszum lesz a kulcs, vagyis adnod kell a közösbe, hogy a kollektíva segíteni tudjon a céljaidban. Tehát alapvetően a társadalom nagy részére a középső út az igaz. A nagyon gazdagok gyakorlatilag bármit megtehetnek, míg a szegényebb rétegek csak kizsákmányolni tudják magukat hagyni, mert nincsenek eszközeik az ellenállásra, tehát gazdaságilag szélsőséges körökben tudnak ezek igazán megvalósulni.

Másik érdekes dolog, hogy az ember a szituációtól függően vallja valamelyik elvet; a gazdagtól elvárjuk, hogy a közösséghez nagyobb mértékben járuljon hozzá (kollektivizmus), míg mi a koldustól sajnálunk 100 forintot (invidualizmus). Ha ebből az aspektusból nézzük, láthatjuk, hogy mindkettő parasztvakítás.

Egyik sem se nem múlt, se nem jövő.

Az ember társas lény és individuum, tehát minkét vonása mindig jelen van, múltban és jövőben. Továbbá egy célt lehet rosszul és jól megvalósítani. Mindegy mi a cél, ha rosszul csinálják, rossz, ha jól csinálják, jó.