Sok történelmi birodalom azért bukott meg, mert a hanyatlás folyamatát érzékelő vezetőrétegeik csupán rövidtávú, a saját életük során észlelhető (ideiglenes sikereket hozó) megoldásokban tudtak gondolkodni?

A nagy birodalmak azért buktak el, mert törvényszerűen összeroppantak a nagyságuk miatt.

A külső, belső ellenségek ellen vívott harcokban a birodalom folyamatosan gyengül miután elértek egy kritikus területi kiterjedést, és egyszerűen nem lesz elég ember, aki a birodalom minden sarkában képes a rendet fent tartani, és előbb-utóbb megkezdődik a birodalom feldarabolódása, a meghódított területek elvesztése, és a terület elvesztése gazdasági erővesztés is.

Ezt a folyamatot egy zseniális vezető is csak lassítani tudja, de történelmi távlatokban a sok nemzetiségű birodalmakban csak idő kérdése a szétesés, és amikor a területe kritikusan lecsökken, már a túlélésért megy a küzdelem.

Lásd példának a Római Birodalom, Róma, Bizánc, Konstantinápoly elfoglalása.

Az Oszmán birodalomban is hasonló volt a folyamat, csak már modernebb korszakban... évszázadokon keresztül vegetált, de végül elbukott

Nem direkt a nagyságuk okozza a bukásukat, ez csupán közvetett hatás.

Minden embercsoport rákényszerül, hogy tagjai tevékenységét koordinálja, különben összetartó csoport létre sem jön. Ez a koordináció különféle szervezeteken keresztül valósul meg. Nagy birodalmak terjeszkedéssel jönnek létre, ehhez még összetettebb szervezeti rendszer szükséges. Ezeket a szervezeteket emberek irányítják, akiknek érdekeik vannak, ezért működési protokollokat hoznak létre. Mindegy, törvényeknek, rendeleteknek vagy parancsoknak nevezzük, minden szervezet ezek segítségével működik. Minél nagyobb egy rendszer, annál bonyolultabb és annál nehezebben változtatható.

Ugyanakkor fejlődés mindig van. Ez új eszközöket, új eljárásokat hoz létre, amelyek jobbak a régieknél. Csakhogy ezt nem szívesen vezetik be, mert akkor ideiglenesen legyengül a szervezet, hiszen ezeket az újdonságokat nemcsak megtanulni kell, de be is kell járatni, ami bizonytalansággal jár. A vezetők pedig emiatt többnyire ragaszkodnak a régi idejétmúlt, rossz hatékonyságú módszerekhez. Ez előbb feszültséget generál, majd egyre több a gyenge pont előbb utóbb kikezdik ezt valahol.

Régen a gyenge pont a távolság volt. Sem a rendfenntartó eszközök, sem a termékek, sem az információ áramlása nem volt elég gyors, ez pedig belülről is kikezdte a rendszert. Ma sokkal inkább a módszerek és a szemlélet okozza a problémát, mert ezeket az emberi agy teremti és működteti, azonban az agy rendkívül konzervatív és nehezen áll át az újra (a bizonytalanság evolúciós elutasítása). Így egy új szemléletű módszertan már nemcsak birodalmakat, de országokat is meg tud rendíteni.

E problémák kiküszöbölhetők, de csak akkor, ha a kezdettől a rendszerbe integrálják az innovációt, mert ekkor apránként, kicsi de folyamatos változtatásokkal lehet követni a fejlődést. Ezt azonban ezidőtájt még nagyon kevéssé alkalmazzák, például az Unió is emiatt néz egyre nagyobb problémák elé.