Melyik nyelv személyes névmásai a legeltérőbbek az összes többiétől?

Milyen szampontból?

A japán nyelvben például amikor csak lehet, kerülik a személyes névmások használatát, mindenesetre léteznek, bár második személy nincs kifejezett módon. Sőt, személyragozás sincs és többes számot is csak hébe-hóba alklamaznak.

Általánosan elmondható a japán nyelv esetén, hogy ha semmiféle utalás nincs a szeméylre, akkor vagy az addigi beszélgetés témája az aktuális téma is, pl személy, vagy pedig kijelentő mondat esetén a szem.nm. = ÉN; míg kérdés esetén, ha nincs jelölve személy, akkor a szem.nm. = TE / ÖN.

Többes számot ritkán használnak, pl mi = watashitachi, de ezt nem szokták hangsúlyozni általában. A ti = anatatachi, csak evvel több gond is van... az "anata" használata egyes szám második személyű, azonban az ember inkább a párjának mondja, vagy esetleg ironikusan valakire ("na kedveském, te aztán jól megcsináltad a balhét").

Ők = karera, de ezt inkább hím nemáekre mondják, és akkor már inkább egyes számor hasnzálnak, mint szinte mindig.

AZONBAN... és itt jön a pláne... A japán nyelv erősen kontextus függő, tehát attól függ...

Ha tárgyilagosan fogalmaznak a harmadik, ismeretlen személyről, akkor "ano hito" ("az az ember"). Ugyanez úgy, hogy ne csak tárgyilagos, de udvarisasabb is legyen: "ano kata". Ezt használják többnyire "ők" és "ő" értelemben is.

Tovább bonyolítja a dolgot az első személy, persze ez esetben is inkább mellőzik a többes és egyes szám megkülönböztetését.

Watashi: uniszex megnevezés.

Azonban van az első személyre több fajta, inkább csak nők által alkalmazott változat:

atakushi, atashi.

És létezik férfiak, fiúk áltla használt verzió az "én"-re:

ore, boku.

A legszokatlanabb egy európai számára a japán nyelvbeli második személy alkamazása. Ezt a témát csak érinteni fogom, mert összetett, és nagyon szöv.körny függő.

Többes/egyes szám ez esetben is mellékes a japánok számára.

Nos, amikor csak lehet, igyekeznek megtudni a másik ember nevét, lehetőleg tőle. És úgy szólítják, bármiféle szem.nm. helyett ("te, ti ön, önök" helyett). Pl így: "(Kedves) Tanaka úr/hölgy, mit szeretne tenni?"

Anata: ha lehet, mellőzik a használatát, inkább csa ka kedvesükre mondják, vagy olykor ironikusan, mint erre már utaltam.

Kimi: kb a mi tegezésünkre emlékleztet, barátok egymás között olykor használják, de inkább a rangtól, nemtől stb függően "kun, chan, chin, tan, san" utónevet mondják a családi név után, vagy bizalmasabb esetben az utónevéhez toldva.

Viszont... a "kimi" lehet sértő is, pl ha nem a barátjukhoz szólnak.

Teme: minden esetben lekezelő, második személyű.