A nomád népeknél miért voltak fontosak a kemény, erős kezű hadistenek, viharistenek?

Rögtön két példa: zsidók és magyarok.

Egyiptomi írásokból tudjuk, hogy a zsidók ősei, a héberek, habiruk olyan nomádok voltak, akik egy bizonyos JHVH nevű hadistent imádták monolatrikusan. Sőt, úgy írnak róluk, mintha JHVH tulajdonosi lettek volna a zsidók "JHVH habirujai". Erre a birtoklására a Biblia is utalást tesz. A Héber Biblia is elég egyértelmű ilyen téren. JHVH/El Shaddai brutálisan elpusztítja Szodomat és Gomorát, betegséggel sújt a fáraóra, aki Sárait is szeretőjével teszi, megöli Egyiptom elsőszülötteit, parancsot ad Izrael fiainak, hogy írták ki a kánaánitákat, főangyala, Michael szintén harcos angyal. A zsidók háborúkban mindig a katonák mögött vitték a frigyladat a papok, amiből szerintük Isten saját hangján szólt a néphez.

A magyarok szintén hasonlók voltak, csak később, meg északabbra. Egy csomó harcias szellemben hitték, de a "magyarok Istene", is hasonlított Tengrire, aki szintén egy vaskezű vihar-, had-, tenger- és tűzisten volt. Ő vezette a magyarokat, hunokat, törököket, mongolokat valamint nyilván más ázsiai népeket is háborúba, ő parancsolta a kalandozásokat, az itt élő népek kiszorítását, leigázását, a kegyetlen támadásokat. Egyes elméletek szerint a turul is ezen istenség állati megtestesülése.

A nomád népekre miért lehetett ez jellemző?