Egy esetleges világháborúban az átlag ember nagyvárosban, vagy vidéken lenne nagyobb biztonságban?

Szerintem vidéken az ember egy kicsit tovább húzná a nukleáris telet. Ami nagyjából annyit jelentene, hogy 1-2 hónappal később halna éhen.

Véleményem szerint a legjobb ötlet az lenne, ha föld alatt meghúzódna az ember vidéken pár évig, és csak ritkán járna ki, akkor is rövid időre. Az első néhány hétben pedig egyáltalán nem.

Magokat a későbbi földműveléshez elrakni előtte, illetve felhalmozni néhány évre előre konzerveket.

Plusz víztisztító csipből elég tartalékot elrakni, ha esetleg elromlana. :)

Az én véleményem szerint vidéken, de feltéve, hogy kerted van, és felkészülsz előre egy ilyen eshetőségre.

Vidéken egy kertes házban van lehetőség kutat furatni, van lehetőség napelem-rendszert telepíteni, tudsz pincét építeni, van helyed spájzolni, ültetni pár gyümölcsfát, paradicsomot, paprikát, krumplit termeszteni, stb.

Nagyvárosban ugye tipikusan lakásokban élnek az emberek, ahol semmi ilyesmire nincs lehetőség, kivéve spájzolásra, de azért korlátozott a hely erősen, de persze még mindig jobb, mint a semmi - ha a fosztogatásban kell részt venned, hogy legyen kajád, vized, az már régen rossz szvsz.

De pár hétre elég tartós kaját és vizet még talán egy lakásban is fel lehet halmozni.

Összegezve, előzetes felkészülés nélkül majdnem mindegy, hol vagy, viszont vidéken sokkal szélesebb körben tudsz felkészülni az önellátásra.

Vidéken, de ott is csak olyan helyen, aminek a közelében nincs semmi stratégiai jelentőségű célpont (szóval ha pl. egy vasúti elágazás közelében laksz, akkor készülhetsz, hogy egy célt tévesztett bomba lenullázza az otthonodat).

Ha súlyos éhínség alakul ki, sehol nincs túl sok esélyed. Elsőre nagyon jól hangzik, hogy rendezkedj be vidéken önellátásra és halmozz fel készleteket. Mivel azonban egyrészt vidéken sem mindenki tesz így, másrészt a falvaink nem esnek olyan messze a városainktól, készülhetsz, hogy mások erőszakkal rá fogják tenni a kezüket a készleteidre.

"Ha súlyos éhínség alakul ki, sehol nincs túl sok esélyed. Elsőre nagyon jól hangzik, hogy rendezkedj be vidéken önellátásra és halmozz fel készleteket. Mivel azonban egyrészt vidéken sem mindenki tesz így, másrészt a falvaink nem esnek olyan messze a városainktól, készülhetsz, hogy mások erőszakkal rá fogják tenni a kezüket a készleteidre."

A készleteidet nagyon könnyen el tudod rejteni egy kertben úgy, hogy ne találják meg.

Például, fogsz 4-5 bazinagy ládát, és elásod, máris annyi kaját el tudtál tenni, ami akár 2 évre is elég, és nem találják meg.

Ha bejönnek fosztogatni, hadd vigyék, ami a spájzban van, a többi megmarad.

Másrészt meg nyilván be kell rendezkedni arra is, hogy megvédd, amid van.

És nem kell egyedül, magányos farkasként csinálni ezt sem, összefoghatsz a szomszédokkal, felfegyverkezhettek, máris van esélyetek.

De amúgy se állítja azt senki, hogy 100%-ra biztosra lehet menni.

Még most, békeidőben sem mehetsz 100% biztosra szinte semmiben sem.

Esélyekről van szó.

Valószínűleg, valószínűleg.

Persze, minden valószínű, ennyi erővel az ember vágja el már rögtön a saját torkát, amint kitör a világháború, nem?

Nem is értem, hogy lehet ilyen mentalitással élni egyáltalán :D

Mindenekelőtt ez nem a vidék-nagyváros problémája, hanem a háború jellegének nagy kérdése. Ha a mai technológia mellett valódi világháború tör ki, akkor megjósolhatatlan, marad-e életben valaki. Még kevésbé megjósolhatatlan, hogy kik és milyen vidéken. Annyi bizonyos, hogy azok, akik a legtöbbet tudják a természet rendjéről és még kellően tettre készek is (azaz kellő de nem túlzott önbizalmuk van), hatalmas előnyben lesznek mindenkivel szemben. Az úgynevezett kiskirályokkal szemben is.

A magyar vidék kontra főváros felvetése rendkívül naiv. Először is a háború egy folyamat. aki ért hozzá kikövetkeztetheti, hol lesz a legnagyobb biztonságban, és el tud menni oda, akár a föld túlfelére. Másodszor, ha atomháború, és kellően kiterjedt, akkor az jár a legjobban, aki fölött robban. Neki arra se lesz ideje, hogy felfogja, mielőtt elpárolog. A többi helyzettől függően sok szenvedés után leheli ki lelkét. Ekkor nem pár évre, hanem több generációra kell(ene) berendezkedni, a nukleáris felezési idő évezredekben mérendő. De ha globálisan is csak pár évtized lenne, a világgazdaság összeomlásával minden elfogyna gyorsan. Utána egy rövid ideig éhezés, majd éhhalál, hacsak addig el nem visz a sugárzás következtében fellépű betegség (ami rendkívül fájdalmas és szenvedéssel teli, a többség öngyilkos lenne, ha tudna).

Mindenfajta segítség pedig felejtős. Mert ha ilyen van, az nem világháború, főleg nem nukleáris. Úgy tűnik, itt még a poklok poklát is valami lerobbant szórakozóhelyek tekintik.