Japánnak vagy Németországnak volt nagyobb esélye megnyerni a saját háborúját a II. világháborúban?

Japánnak semennyi esélye sem volt sztem. Még akkor sem, ha elkapja a Pearl H. felé tartó anyahajókat is, és mindent elsüllyeszt, leradíroz egy első csapással.

Az a rajtaütés annyira összekovácsolta az amerikaiakat politikailag, és olyan bosszúvágyat szült, hogy onnantól csak idő kérdése volt, hogy Amerika gigászi ipari potenciálja legyűrje Japánt. Nyersanyagok és energiahordozók szűkében a japánoknak semmiféle reális kilátása nem volt a győzelemre. Már az orosz-japán háborúban is sokszor volt puszta szerencséjük (pl. Makarov tengernagy halála), és az akkori győzelmükben óriási szerepe volt a cári birodalom belső megosztottságának és ipari elmaradottságának.

Ezzel szemben az USA egységes volt, iparilag fejlett, és nagyon elszánt. Ráadásul maga a háború is hatalmas technológiai és hadtudományi fejlődést hozott (radar, tüzérség,partaszállási és tengeri hadviselési stratégiák, anyahajók, atombomba stb.).

A japánok ezzel szemben nem fejlődtek sem hadászatilag, sem technikailag.

Ez nem tudom mennyire ismert, de a japánok és a szovjetek között a 30-as években volt egyfajta limitált, határmenti háború. Rá kell keresni a "Halhín-goli csatára", ami 1939 szeptemberében volt. Döntő szovjet-mongol győzelem született. Ezek után a japánok látták, hogy szárazföldön a szovjetek az erősebbek, így velük a békére törekedtek.

A japánoknak szerintem eleve nem volt esélyük egy nyílt háborúban akár a szovjetek ellen, akár az amerikaiakkal szemben, főleg úgy hogy közben Kínával eleve hadban álltak már '37-óta.

Mindkettőnek komoly esélye volt a győzelemre, gyakorlatilag már majdnem győztek is, a németek Európa elfoglalásával, a japánok meg Kína ellen, csak tovább nem kellett volna lépniük.

Mindkét háborús agresszornak kellettek az erőforrások, a nyersanyagok, a németek ezért támadták meg az oroszokat, a japánok meg a brit, holland gyarmatok ásványkincsei miatt és mert az USA az útjukban állt illetve az embargó hirdetésével az elevenükre tapintott.

Onnantól fordultak rosszra a dolgok a számukra, a sikereik elvakították őket.

Különösen kiemelném azt a teljesen felesleges és ostoba hadüzenetet, amivel a tengely országai az USA-t bevonták az európai háborúba.

Ha ez nem történik, akkor a szövetség az oroszokkal nem lett volna olyan erős, hiszen Churchill nagyon kommunistaellenes volt, valószínűleg az amerikaiak nem támogatták volna Sztálin hadseregét szinte mindennel, így talán lett volna esélye a németeknek egy diktált békét a Szovjetunióra kényszeríteni és hatalmas területeket elvenni tőlük.

Lényegében Roosevelt volt aki a szövetséget összetartotta, az ő ösztönzésére bántak a szövetségesek kesztyűs kézzel az oroszokkal, pedig nemegyszer, például a Katyni lengyel tömegsírok felfedezése után előállhatott volna olyan helyzet, amely megosztja a szövetségeseket, az oroszok ellen hangolva őket, de persze lehet, hogy ettől függetlenül bírták volna az oroszok, bár eziránt vannak azért kétségeim.

A japánoknak kevés esélye lett a győzelemre Pearl Harbor után, talán nekik is ugyanez a németek USA elleni hadüzenete tette be a kaput, mert ugyan elvont az amerikaiaktól erőforrásokat, de nem eleget, ellenben lehetetlenné vált egy időközi békekötés, amely esetleg talán lehetséges lett volna, ha a brit, amerikai, szovjet szövetség nem áll össze ilyen erősen és akkor lehet, hogy megtarthattak volna valamit a japánok.

Kicsit több történelemismerettel egyfelől nyilvánvaló, hogy egy ilyen jellegű (náci) diktatúra meg fogja támadni a Szovjetuniót. Ezt egyébként Sztálin is tudta, ezért kötött paktumot. Hitlernek semmi esélye nem volt, a szovjetek megtámadásával vagy meg nem támadásával.

Ami a Pearl Harbourt illeti, ugyancsak ismert a történelemből, hogy az csapda volt, az USA készítette elő, hogy legyen jogi alapja a háborúba való belépésnek. Ott maga a kikötő sorsa kiárólag belpolitikai ügy volt.

Szerintem minden nagyjábó úgy történt, ahogy történnie kellett. Mármint ha Németországnak vagy Japánnak lett volna esélye győzni, akkor győztek volna. Az a tény, hogy veszítettek, azért volt, mert nem volt esélyük. Vagyis a tények pusztán magukban válaszolnak a kérdésedre.

Most végig lehet menni az egyes országok vezetőinek különféle döntésein, hogy mi lett volna, hogy nem támadják meg ezt meg azt, lehet elemezgetni egy-egy csatát, de összességében az erőfölény és a gazdasági-hadi potenciál az USA oldalán állt. Innentől kezdve lehet gondolkodni azon, hogy mi van, ha nincs Pearl Harbor, lehet, hogy Japán expanziója ebben az esetben tovább tart (akár évekkel is) a Csendes-óceánon, viszont előbb-utóbb úgyis konftontációba került volna az USA-val, akár a Fülöp-szigetek miatt, akár Ausztrália veszélyeztetése miatt. Vagyis az USA mindenképpen belépett volna a háborúba előbb-utóbb, lehet, hogy nem 1941-ben, hanem 1942 tavaszán vagy nyarán. Onnantól kezdve meg stratégiai és katonai értelemben hasonló dolgok követték volna egymást... Ugyanez a németekre is igaz.

Egy háborút nem egy-egy konkrét esemény dönt el, hanem az, hogy melyik félnek van több potenciálja, gazdasági ereje. Hiába találták ki a németek a világ legjobb fegyvereit, alkották meg a Királytigrist (aminek a maga korában nem volt párja), ha nyersanyaghiány miatt csak néhány száz került ki a csataterekre belőle, és annak egy részét maguk a németek robbantották fel, mert kifogyott belőlük az üzemanyag, és nem akarták, hogy az ellenség kezébe jusson. Ezzel szemben a szar Shermanból napi több ezret gyártottak... Most ez csak egy példa, mondhatnám a sugárhajtású fegyvereket, repülőket stb. is. Most lehet egy-egy csatán gondolkodni, hogy "mi lett volna ha Hitler másképp dönt", nem ez a lényeg, hanem az, hogy az USA gyárai ontottá a fegyvereket, és amíg Németország lehetőségei, erőforrásai napról napra egyre szűkebbek lettek, az USA-ban ez napról napra bővült.