A káröröm evolúciósan hogyan magyarázható?

neked rossz, neki meg nem: ő van előnyben (legalábbis egyéni szinten).

ami pedig előnyös, annak megéri jó érzést okozni.

Feltehetően minden állat érez megkönnyebbülést, ha valamilyen veszélyes helyzetet megúszott.

Azt hiszem a 3. válaszadónak igaza van.

Az alapkérdés viszont nagyon érdekes és továbbra is megválaszolatlan, hiszen ebből még nem tudjuk, hogy az embernél mi az evolúciós magyarázata a kialakulásának.

Egy még alapvetően vegetatív, de már nem teljesen állati létezési szinten előnyösnek tűnik pszichológiai szempontból minden olyan dolog, amely a saját önbizalmat erősíti. Tehát az emberiség egyedeinek egy jelentős részénél előnyös lehetett, hogy a félelmeiket, kisebbségi érzésüket, önbizalomhiányukat, sérült, vagy soha ki nem alakult ép önképüket kompenzálni tudták/tudják ezzel a mechanizmussal. Úgy érzem ez valahol mélyen összefügghet a státuszszimbólumok és hasonlók kialakulásával.

Evolúciósan úgy magyarázható, hogy a káröröm olyan fajtársaknak szól, akik nem tartoznak hozzád. Erre valószínűleg egy csimpánz is képes, azok amúgy is jobban gyűlölik az idegen fajtársakat, mint a Homo sapiens.

Egy kőkorszaki kultúrában a káröröm a szomszéd törzsnek szólt, nem a sajátjaiknak. A kőkorszaki törzs szorosabb közösség volt, mint ma egy átlagos házasság. Ha ott annyira eltávolodtak egymástól emberek, hogy egymás kárának örülni tudtak, akkor ott valakinek mennie kellett, vagy mondjuk kettévált az egész törzs.

Ahogyan ma tapasztalod a mindennapi kárörömöt, abban a formában nem emberi sajátosság, hanem civilizációs sajátosság.

#3: "Az állatvilágban ismeretlen, kifejezetten embere sajátosság."

Messze nem. Csimpánzok is állatkertben olykor összegyűjtik előre az ürüléket, és megdobálják a látogatókat. Szó szerint röhögnek, egy-egy jobban sikerült dobás után.

Az ápolók néha a csimpánzokat a vállukon viszik, és ha az bosszantani akarja valami vélt vagy valós sérelem miatt, olykor levizeli a vállát és még jót is röhög ezen.

Nemigen tudsz olyan alapvető emberi tulajdonságot felmutatni, ami ne lenne az állatvilágban is.

@Kérdező: "Ennek volt bármi haszna az ember történelme során?"

Volt haszna az egyednek ha az ellensége hátrányba került? Persze hogy volt. És ő örült ennek? Nyilván... Ez egy természetes hozadék.

Hát pl ha valaki szemétkedett veled mindig, mert nem volt ép, vagy szórakozást űz a másokkal való kiszúrásból (lehet, hogy vele gyerekkorában sokat szemétkedtek, és pl a szülei v bárki ezt nem is szánta szemétkedésnek, vagy nem is tudta, hogy ez az, pl beszólogattak neki gyerekkorában pl a család, vagy akár mások is [ez a haragot pl akarhatta kitombolni; hogy "végre - pl most - ő nevet a végén" ] Szal beszólogattak neki, buták voltak, és nem is tudták, hogy ezeket a szövegeket a gyerek annyira a szívére veszi;és annyira beég neki a tudatába, hogy még esetleg évek múltán is szomorkodik morgolódik zsörtölődik kesereg magában csak 1-1 szó miatt. És felgyülemlett a feszkó,amit valahogy ki akart szórakozni magából; talán pl lehet, hogy azt látta/azt érezte, hogy a szüleit is jó érzéssel tölti el, ha szemétkedhetnek vele, uralkodhatnak felette; és akkor gondolta, hogy ezt kipróbálja,hátha jó tényleg.

meg pl

akkor ő is visszakapja, így elégtételt nyersz, ha egyszer valamiben ő is megszívja, aki """veled""" volt ilyen; de ha meg azzal nem mer/nem tud szembeszállni, akkor keres valami gyengébb célpontot helyette; akin ki tudja tölteni a dühét, és akin szórakozhat.

Ezek amúgy szal Nem helyes dolgok.

De remélem,jól írtam le.

Szal a saját sértettségét máson tölti ki. Először talán aki először elkezdte, annak ez nem is volt feltétlen talán szándékos, csak a másik úgy ítélte meg, vagy jól , vagy rosszul,hogy a másik ezt élvezi, és ő is jónak látta kipróbálni, hogy milyen , amikor ő szúrhat ki másokkal ,végre nem vele cs3sznek ki.