A Római Birodalom létrejötte (és világraszóló bukása) nélkül "sötét középkor" sem lett volna Európában?

Megpróbálom rövidre venni :) De nem lesz nagyon az, mert akkor fontos középkori események maradnának ki.

Először nyilván érdemes megnézni, hogy a "sötét középkor" kifejezésnek mik a téves értelmezései. Egyik ilyen téves értelmezés, hogy a középkor korai időszakából kevés írás maradt fenn és szűkösek a történelmi feljegyzések. Bár ez igaz, de a sötét középkor szóhasználat ennél nem egy ilyen általános történelmi kifejezés, nem olyan, mint a sötét folt a térképen, ami ismeretlen területet jelent. Másik téves értelmezés, miszerint a kora középkorban volt egy általános hanyatlás ami kiterjedt a gazdaságra, a politikai helyzetre, a kulturális és szellemi élet pangására, a demográfia csökkenésére és az építészet korlátozottságára. Ez is igaz amúgy, csak az ismert kifejezés mégsem erre utal, a Római Birodalom után valóban eltelt pár évszázad ami leletszegény, írott anyagokban is és sok másban is az. Mégsem ezt jelenti a sötét középkor eredeti szóhasználata. Van még egy téves értelmezése, mivel Petrarca írt arról, hogy a latin nyelvet vissza akarta állítani korábbi tisztaságába. Amit az ókori írások középkori eltorzítására értett, és nem valami pusztán nyelvészeti reformra.

Petrarca a saját korát a középkort, nevezte sötétnek, de az ókorhoz képest, és nem leletanyag hiány miatt, hanem az ókor szellemi fejlettségéhez képest látta a középkort szellemileg hanyatlónak. Semmiféle leletanyag hiány nincs képben, csak a kultúra és szellemi élet hanyatlását látta az ókorhoz képest.

Fontos itt az, hogy a katolikus egyház az ókort nevezte sötétnek, és a kereszténység megjelenése utáni kort világosnak. Ami egyébként bármilyen keresztény szempontól érthető is, akármilyen keresztény is valaki. De a pápaság részéről ez az egyházuk hatalmának megszilárdítását célzó propaganda volt, hogy a kereszténység előtti kort sötétnek nevezték.

Petrarca ezt fordította meg a kifejezéssel. Vagyis nem az ókort nevezte sötétnek, hanem a középkort. (!)

Petrarca, sok más korabeliekkel együtt nem a katolikus kereszténységet fogadta el, hanem egy spirituális vagy ős kereszténységet és az ókori görögök nézeteit, amikor a kereszténység megjelent. A katolikus egyház már az ókortól kezdve harcolt a más keresztények ellen, akiket szektáknak neveztek. A máglyára sem elsősorban a gyógyfüves asszonyok kerültek, hanem a más kereszténységet hirdetők, vagyis keresztények. Ez az ókortól folyamatos üldözés volt a középkorig. A középkor valójában nem kizárólagosan a katolikussággal telt el és Petrarca sem közéjük tatozott. És valójában sokan mások sem. A klasszikus ókort szellemi aranykorszaknak tekintették és antikatolikus nézeteket vallottak, ezért kellett az egyháznak sokat harcolnia hatalmának és egyeduralmának megszilárdításáért. Támogatták azt az antikatolikus nézetet ami a közbeszédben is megvolt, hogy a középkor a katolikus egyházon belüli korrupció miatt is a sötétség időszaka volt, mint például a királyként uralkodó pápák, álszent papság és intézményesített erkölcsi képmutatás.

Petrarcha szerint alapvető a kereszténység kezdeteinek és az antik klasszikusoknak az újra felfedezése, amiket bár már a középkorban is ismertek, azonban katolikus átértelmezés tárgyát képezték, és ezért nem vették figyelembe azt a történelmi-kulturális kontextust, amelyben az ókori művek születtek. A klasszikus szövegek az új filológia tudományának megszületésével visszakerülnek szöveghitelességükhöz, és a középkori katolikus hagyománytól eltérő módon értelmeződnek. Petrarca hitt az ókori történelem és irodalom tanulmányozásában - vagyis az emberi gondolkodás és cselekvés tanulmányozásában - óriási erkölcsi és gyakorlati értékében. Elutasítja a klasszikusok addigi eltorzítását, visszaadva nekik azt a történetiséget és erkölcsi tartalmat, amit azok az ókorban jelentettek.

Petrarca életének nagy részét töltötte utazással és összegyűjtötte az ókori írásokat, görög és latin nyelven. Újra kiadva a klasszikus latin és görög szövegeket. Petrarca valójában a mai értelemben vett történelmi forráskutatást is végzett. Megvizsgálta a különböző fordításokat, a szóhasználatok ókori értelmezéseit és szöveghűen helyreállította. Erre a szöveghűségre írta Petrarca, hogy a latint eredeti tisztaságába kell helyreállítani. (És nem a latin források szűkös voltára.)

Az ókori szövegek tanulmányozása és a múlt felfedezése divatossá vált, sőt a társadalom felsőbb osztályaiba való belépéshez is szükséges volt. Ezeket a törekvéseket a vagyonos itáliai előkelőségek, kereskedők és urak is nagylelkűen támogatták és komoly összegeket fordítottak könyvtárak építésére.

Ebből az antik klasszikusok újra felfedezésből bontakozott ki a reneszánsz és a reneszánsz humanizmusa is az évszázadok alatt. Európa nagy része folyamatosan a feudalizmus befolyása alatt állt, ez a gazdasági rendszer vezérelte az európai társadalmakat évszázadokon át. A reneszánsz felbukkanásakor (1300) a feudalizmus már jelentős hanyatlásnak indult, ami elősegítette a reneszánsz érvényesülését a társadalomban.

Francesco Petrarca, olasz író, költő, filozófus és filológus, akit a reneszánsz humanizmus előfutáraként tartanak számon és akit a reneszánsz atyjának is neveznek. A reneszánszban a latin klasszikusokat újra előveszik, és a görög nyelv tanulása ismét divatba jött. A humanisták kijelenthették, hogy a régiek erkölcsi leckéje egyetemes és érvényes lecke minden kor számára. A tanulás és az irodalom fejlődése nem szűnt meg a kora középkorban sem. Valójában úgy tűnik a történészek szerint, hogy ennek éppen az ellenkezője történt, az irodalmat és a tanulást nagyra értékelték és ösztönözték sok kora középkori királyságban. A humanista pedagógia, amely a dialógust a platóni minta alapján a tudás eszközeként alkalmazza, a tanulót szívélyes és kedves légkörön keresztül kívánta bevonni a tanulási folyamatba, teljesen felszámolva az erőszakot.

Érdekes, hogy Petrarchát gyakran a "sötét középkor" kifejezés első használójaként emlegetik, pedig ez sem igaz. Ő a korokat általánosan nevezte sötétnek és világosnak, ezt körbeírta és a saját korát jellemezte így, hogy sötét. A "sötét középkor" a magyarban meghonosodott kifejezés, ami angolul "Dark Ages" - Sötét Korszak, olaszul "Anni oscuri" - Sötét korok. A "középkor" szó Petrarca korában még nem létezett a törtéelemírásban és először 1469-ben jelenik meg latinul "media tempestas" vagy "middle season" néven. Bár valóban Petrarca ihlette.

Maga a „sötét korszak” kifejezés így a latin "saeculum obscurum" szóból ered, amelyet eredetileg Caesar Baronius (Cesare Baronio) bíboros 1602-ben használt először.

Akkoriban nagyon ismertté vált az ókori szövegekből rekonstruált történelem és sötét kor kifejezés használata és, hogy a katolikus egyház hogyan tért el a korai egyház hitétől, amire az egyháznak reagálnia kellett. A hivatalos katolikus választ Cesare Baronio bíboros írta meg, aki képzett történész, az "Annales Ecclesiastici" című írásában, ami a kereszténység első tizenkét évszázadát ölelte fel. Ez egy katolikus történelem propaganda volt, hogy mit kell történelemnek venni és mi a katolikus egyház történelme, egy hivatalos válasz volt a rekonstrukciókra. Baronius a X. kötetben alkotta meg a "sötét korszak" kifejezést.