Ma a férfi szépségnek nagyobb jelentősége van mint bármikor a történelem során?

Lehet valamiféle gyenge korreláció a szépség, és bizonyos szintű sikeresség között. De ez nem egy determinisztikus valami. Bill Gates talán szép volt? Vagy Einstein maga volt Adonisz? Vagy Stephen Hawking? Vagy Mick Jagger szép lett volna? Vagy Gorbacsov szép volt? Orbán, Gyurcsány vagy Márki-Zay szépek? Lovasi András szép ember? Politika, tudomány, művészet, vallás… Számít bármelyikben is, hogy ki mennyire szép? Vajmi keveset.

(Amúgy a szépség nem feltétlenül egy külső adottság, alakítható, kompenzálható dologról van szó.)

> A tanulmányok az ellenkezőjét bizonyítják.

A tanulmányok korrelációkat tudnak megállapítani. Ok-okozati viszonyokat sokkal nehezebb. A okozza B-t? Vagy fordítva? Esetleg mindkettő valami másnak az okozata? Azért keresnek többet bizonyos emberek, mert szépek? Vagy azért tudnak többet tenni a szépségükért, mert van rá pénzük? Vagy az igényesség az, ami közös, és azért keresnek többet, mert a munkájukra is igényesek, és azért szebbek, mert a külsejükre is igényesebbek?

1. A férfi szépségnek a történelem során az ókorban volt nagyobb jelentősége. Egyáltalán, az emberi szépségnek, mint a természet - szerintük - tökéletes alkotásának. Ábrázolták is eleget.

2. A történelem során meglehetősen nagy fejlődés történt, ebből következően szemléletváltás is, továbbá az ízlések, nézetek, szemléletek is hatalmas spektrumban jelennek meg. De mindig csak egy szűk emberi tartományban (pontosabban, a legszélesebbet közszemléletnek nevezzük). Ezért tehát egy rendkívül szűk embercsoportban könnyedén elképzelhető, hogy például a férfiszépségnek soha nem látott jelentősége lett. De ez éppen ezért rendkívül távol van a közszemlélettől.

3. A történelem során szép lassan az is kiderül, hogyan működik az emberi szellem. Így például az emberek döntő többsége első hallásra, számára szimpatikusnak tűnő (de könnyen lehetséges, hogy valójában káros) információt hallva, azt magáévá teszi. Ugyanígy a számára veszélyesnek tűnő információ hatására félni fog. Az embereknek csak egy csekély része fog elgondolkodni később (egy perc vagy egy hét múlva), hogy az információ tényleg valós-e, tehát bekövetkezhet ennek megfelelő hatás. Az elemzés (már aki képes rá) gyakran kimutatja, az információ hamis. Ekkor e szűk csoport az információt elveti, a többség viszont ragaszkodik hozzá. Ha ez a dolog szándékosan történt, akkor azt manipulációnak hívjuk. A manipulált ember a végletekig ragaszkodik nézetéhez, hiszen ha elvetné, önmaga számára tévedőbbé, butábbá válna. Ezt pedig a legtöbb ember csak szélsőséges esetekben vállalja, sokan akkor se. Ezért téveszmékhez ragaszkodó ember meggyőzésére nem érdemes vállalkozni, egy szál fürdőnadrágban felmenni a Mount Everestre könnyebb.

2*Sü eszmefuttatásához. Mint minden, a szépség is relatív. Egy szép gonosz embert a normálisok korántsem fognak szépnek tartani, egy csúnya, de jó és okos embert viszont a legtöbben legalábbis átlagosnak. Mert az ember szereti a harmóniát, tehát kiigazít, ha kell. Mona Lisa mosolyáról 500 éve vitatkoznak, egyesek szépségideálnak tartják, mások kifejezetten csúnyának. De ki fog köztük igazságot tenni?