Az, hogy én nem vagyok kapzsi de az emberek 90%-a az, azt jelenti, hogy velem van a baj?

"Az, hogy én nem vagyok kapzsi de az emberek 90%-a az,..."

Ez egy megalapozatlan, bizonyítatlan állítás.

Ami ezzel kapcsolatban igaz:

- Te azt gondoldod, hogy nem vagy kapzsi

- Te azt gondolod, hogy az emberek 90%-a kapzsi.

Ebből kiindulva már sokkal könnyebben megválaszolhatjuk a kérdésedet és eljuthatunk arra a következtetésre, hogy veled van a baj.

Nem definiálható meg az, hogy mikortól számít valaki kapzsinak. Egy skálát képzelj el, aminek az egyik végén az van, aki a lehető legkisebb lábon él, és minden további jövedelmét, eladományozza akár olyanoknak is, akik nála jobban élnek. A skála másik végén meg az, aki bár gazdag, de 100 Forintról sem lenne hajlandó lemondani, még akkor sem, ha azzal megoldaná a világ összes problémáját.

Utóbbi nyilván kimeríti a kapzsi fogalmát maradéktalanul, viszont az első meg saját maga ellensége és nem normális, nem értelmes és főleg nem elvárható hozzáállás.

Hogy a kettő közti normálisnak mondható tartományban hol húzod meg a határt, az egy önkényes dolog. Valószínűleg te egyszerűen csak túl alacsonyan húzod meg a határt, és igen könnyen lehet, hogy te már-már belecsúszol a "saját maga ellensége" kategóriába, de attól még nem ez lesz a normális.

"A pénz társadalmi tőke erodálásában betöltött szerepének második bizonyítéka a klinikai pszichológiából ered. Idegrendszeri képalkotási tanulmányok kimutatták, hogy a hagyományos pénznek már a puszta jelenléte is megváltoztatja a társas viselkedést. A kapzsiság és más negatív érzelmek, például a félelem, a harag, az intolerancia, a bűnbakkeresés és a pánik mind fokozottabbá válnak, valahányszor a pénz jelen van. Még az agy racionális döntések meghozatalára vonatkozó teljesítőképessége is mérhetően csökken.

Az idegtudomány felfedezései szerint ezek a folyamatok két egymással ellentétben álló agyterülettel függnek össze. Az egyik az ingerekre reagáló és azonnali jutalomra törekvő impulzív kör; a másik a prefrontális kéreg, mely a viselkedést igyekszik racionalizálni, szabályozni és előre érezni. Minden addiktív rendellenesség esetén ez az impulzív kör túlzottan tevékeny, és kimutatták, hogy ugyanez igaz a konvencionális pénzt tartalmazó pénzügyi ösztönzőknél is. A hagyományos pénzzel kapcsolatban fellépő aktivitás még erősebb is, mint amely a szex vagy bűnözés esetén fordul elő."

Lietaer: Pénz és fenntarthatóság 114-115. o.