A Római Birodalomban egy idő után miért kezdtek el az emberek kiábrándulni a római, illetve görög és hasonló vallásokból?

Több ok miatt, ki ezért, ki azért.

Nagyjából hasonló okok miatt, mint manapság is, például gyanús lett, hogy hiába imádkoznak, nem történik semmi, illetve monden, ami megtörténik, az okkal van, az istenek soha nem jelennek meg a valóságbn, csak szobrok, meg képek formájában.

Aztán a meglévő papság is túlságosan pimasszá vált, az állatáldozatoktól zsírosra híztak, köztudottá vált, hogy ők zabálják fel azokat és a végén már annyira nem hitt senki, hogy becsapták saját isteneiket, a különféle állatoknak, kakasnak, báránynak, bikának csak a tésztából kisütött olcsó utánzatát égették el, annyira terhesen nehezedett a mindennapi életre az akkori vallás templomainak az eltartása, hogy egyszerűen nem bírták, a sok istent eltartani, a szerteágazó szabályokat betartani.

Valóságos megváltás volt a számukra, hogy mindenért egyetlen isten felelős, ráadásul a kor eszmeisége is megérett a kereszténységre, mert végül is az hozta létre is, meg a terjedéséért is az volt a felelős. Ha ugyanis nem lett volna rá igény, akkor nem is terjedt volna el.

Seneca már arról beszélt, hogy a rabszolga is ember, nem beszélő szerszám, bár ugyan a rabszolgaságot gazdasági és társadalmi okokból még sokáig alkalmazták - még a kereszténység felvétele után is, de a gondolat teret nyert a közfelfogásban. De nem csak ez, a halál utáni élet egyenlősége roppant csábító volt, meg a halhatatlan lélek és mindaz, amiről az akkor született kereszténység szólt és ez úgy kell érteni, hogy nem hiába lett ez így kitalálva, ezek a gondolaatok ott voltak a levegőben, ha lehet így mondani, megvolt rá az igény, a sok istenhitet meg egyszerűen kinőtték.

Mert nem szolgálta ki az igényeiket.

Alapvetően az isten és az ember közötti kapcsolat a lényeg. Kereszténység előtt a Római Birodalomban az emberek inkább a kötelezettség miatt gyakorolták a szokásokat, ez jellemzően nem párosult érzelemmel. A kereszténység által fennálló központi pozícióba kerülő egy istenkép, az hogy az embereknek mindennapjaik részévé vált a vallási tevékenységek elvégzése, az hogy az ember és úr között sokkal szorosabb, személyesebb kapcsolat alakult ki. Ez mind olyan volt, mely vonzóvá tette a hitváltást.