Honnan jön az álom?

Az agy működése több rétegű, például felsőbb szinteken kialakítja a világ modelljét, ott működnek a társadalmi konvenciók és kontrollok, magas szintű komplex célok, alacsonyabb szinten az ok-okozati láncok, emlékek előhívása, asszociációk, még lejjebb a késztetések, félelem, agresszió, ösztönszintű motivációk, stb. Éber állapotban leginkább a külső ingerek határozzák meg a gondolatainkat és a cselekvésünket, folyamatos visszacsatolás van a külvilág és az agyunk között, oda-vissza.

Alváskor az agy nem áll le, működik tovább, de az egyes rétegei kikapcsolnak, felülről lefelé, ahogy egyre mélyebb alvási szintre kerülünk. Mondhatjuk, hogy input nélkül önjáró módba kapcsol, hasonlóan ahhoz, amikor egy sötét csendes szobában hajlamosak elkezdeni csapongani a gondolataink. Alváskor először a racionalitás szűnik meg, aztán a fizikai szabályok, a dolgok közötti összefüggések, vagy nem létező összefüggéseket látunk (például magától értetődőnek tűnik, hogy ha csengetnek, akkor a sarokban köhint egyet a szivárványos csillámpóni.) Az asszociációs lánc kontrollálatlanul csapong, az előugró emlékek össze is keveredhetnek, vagy nem a megfelelő emlék (pl. arc) ugrik fel egy adott szituációkor. A belső világ-modell csak hellyel közzel követi a szabályokat, inkább csak sodródik az emlék részletekből összerakott modellben (világban).

Még mélyebb alváskor (NREM) már képek, hangok sincsenek, csak a legősibb, legelemibb részek működnek.

Általában közvetlenül az ébrenlét alatti szintre szoktunk emlékezni álomként, akár a mélyalvásba "lefelé menet", akár "felfelé jövet". (Ez a hullámvasút ismétlődik többször, egy ciklus általában egy-másfél órás.)

Az álmok létrejöttének pontos okát és részletes működését igazából még nem ismerik a kutatók. A kutatáshoz hasznos infót adnak például egyes alvási rendellenességek is (hipnagóg hallucinációk, rémálmok, pavor, stb.)

[link]

[link]