Lehet egy embernek akkora öntudata, hogy kontrollálja az álmait?

Elérhető, van rá eszköz. Egy szemüveg ami apró fényjelekkel jelzi, hogy álmodsz. Félig felébredsz és ebben a félálomban az elméd tudatos része visszaveszi a kontrollt.

A jelenség amúgy azért lehet, mert álmodáskor az agyi összekötetések egy része lekapcsol/gátlódik. Az öntudat "kicsit" szétesik, és a valóságnak hiszi az álmot.

Pont ahogy LSD trip esetén, a valóság és az álom belső állapota összekeveredik.

REM fázisban tehát ilyen körülmények uralkodnak, de fel lehet eszmélni.

Nekem egyszer volt tudatos álmom. Elég jó volt :) kár,hogy felébredtem.

Nekem vegyes jellegű álmaim voltak, például repültem, de irányítottam magam.

Olyan is volt, hogy elestem motorral, de az esést már kontrolláltam.

Lehetséges, így utólag, mert eddig nem gondolkodtam rajta, hogy átkerültem egy másik alvásfázisba, mielőtt felébredtem, csak még az előző is a fejemben volt.

Amúgy ez elég ritka volt, nekem inkább az szokott előfordulni, hogy félálomban visszaálmodom, folytatom az álmaimat, például szexes dolgokkal, vagy megvernek és utána úgy variálom, hogy én vagyok a Bruce Lee, vagyis én verem meg őket.

Ez valami kompenzáció.

Szerintem az alvás fázisaitól függ.

A mélyalvásra nem emlékszünk, csak arra, ami a felébredés előtt van, de itt meg nagyon vékony lehet a határ, ami az álom, meg az öntudat között van, néha talán előfordul, hogy egyik fázis részben a másikba csúszik, amolyan vibráció, vagy vacillálás a fázisok között, amíg eldől, hogy tovább alszik e valaki, vagy felébred.

Gyakorlással megoldható, hogy tudatosan álmodj. DE!

Az álmodás az egyik legfontosabb cselekvés az életünkben, még akkor is, ha csupán passzív részesei vagyunk. Az emlékek, a lelki terhek, a tanult anyag mind az álom következtében szabadul fel, aztán raktározódik el. Egyes problémák szinte megoldhatatlannak tűnnek, ha csak tudatosan gondolkodunk rajtuk, az álmodás segítségével viszont más agyi területek is részesei lehetnek a megoldásnak, amire tudatosan nem biztos, hogy képesek lennénk. Tehát a tudatos álmodásnak megvan a maga varázsa, ám ezzel elvész az álom valós szerepe. Az álom nem egy film, hanem az életünk tudattalan kivetülése, tehát önmagunk rejtett vagy éppen feldolgozatlan énje.